A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-20 / 47. szám
Mondhatnánk egyszerűen Így is: a Klapka-szobor, hiszen Komáromon kívül sehol a világon nincsen szobra a hős (honvéd) tábornoknak, bár budapesti síremlékén s ugyanitt az Akadémia utcai emléktáblán kívül pl. a svájci Genfben is avattak a tiszteletére emléktáblát, hiszen ottani emigrációja idején parlamenti képviselővé választották... Aki a komáromi Városháza előtt álló Klapka-szoborra tekint, az egy erőtől duzzadó, sorsával is szembeszegülő, képességeinek teljében lévő, élete delén túljutott férfit lát. Valószínűleg csak kevesen gondolnak arra, hogy Klapka tábornok alig múlt 29 éves, amikor világra szóló tettét véghezvitle az 1846—49-es magyar szabadságharc utolsó fejezeteként. Vajon hogyan is nézhetett ki a rettenthetetlen hős életében? Idézzük a hiteles szemtanút! Vezérkari főnöke, Szillányi Péter ilyen leírást ad feletteséről: "Körülbelül 30 éves — közép, nyúlánk termetű, kiválóan elegáns finom külsővel: fényes, sötét, ábrándozó szemei szellemességet, tüzes A homáromi KlapHa bátorságot és tengernyi szép eszmét árultak el. Sötét hajzata, könnyen k/ezve a magas finom homlokon, hosszú, tömött fekete szakálla kiegészíté a szép, nemes és férfias arc képét." Aki Komáromban jár, összevetheti a szobor-alakot ezzel a leírással — és természetesen a saját lelkében élő Klapkaképpel is. A komáromiak számára azonban immár mindörökre olyan marad a hős tábornok, amilyennek az egykori szobrász mintázta... 1991. május 5. nagy ünnep volt a komáromiak és a környékbeliek számára. Vasárnap volt, szeles, esős idő. Ennek ellenére nagy tömeg és több hivatalos küldöttség gyűlt össze a Városháza előtt. Délután két óra előtt néhány perccel felhangzott a Klapka-induló, amelyet Egressy Béni, a kor jeles művésze szerzett "magány és karénekre — Tháli Kálmán szövege után" abban az időben, amikor a bekerített várőrség zenekarának karnagyi tisztét látta el. Az induló befejeztével felsírt a tárogató a Városháza tornyának erkélyén, s a meg-megújuló szélben messze szálltak az Erdélyi himnusz fájdalmas dallamai: "Ki tudja, merre, merre visz a végzet...?" (Az idősebbek emlékeznek rá, hogy még a hatvanas években is mindennap tárogatószót lehetett hallani a Városháza tornyábóll Talán ma sem csupán a turistaattrakciót látnák benne, ha fel lehetne újítani ezt a hagyományt...) Ezen az emlékezetes napon így vette kezdetét az az ünnepség, amelynek alkalmával újra felavatták a Klapka-szobrot — az eredeti helyén. Ennek a szobornak ugyanis elég hosszú története van. 1895. május 17-én az alábbi "Meghívó"-t kapták Komárom becses polgászobor rai: "Komárom városának 1849. évi hős védője, néhai KLAPKA GYÖRGY honvédtábornok emlékének adózunk akkor, midőn azon a helyen, hol a legszebb és legdicsőbb csaták egyikét vMa ki emlékét megörökíteni óhajtjuk: de egyszersmind a jövő nemzedéket a haza iránt való tántoríthatatlan hűségre és hazaszeretetre serkentjük, hogy mindenki oly hú fia legyen e hazának mint volt KLAPKA GYÖRGY tábornok. EMELJÜNK TEHÁT hírnevéhez méltó emlék szobrot! Az országos "KLAPKA SZOBOR" bizottság kegyes adományából nyert mintegy 7000 frt. a megyei és helyi adományok és gyűjtések eredményével ma már oly tekintélyes alapot ad, hogy a nagy mű KLAPKA GYÖRGY érez szobrának valósításához hozzá foghatunk. E célból van szerencsém t. polgártársaimat folyó évi május hó 19-én délelőtt 10 órakor a városháza dísztermében megtartandó nagy értekezletre hazafias tisztelettel meghívni. Tátray József." A következő "Meghívó"-t 1896. november 2-án keltezték, s "A .Komáromi Klapka-szobor-bizottság' nevében" Hittrich József és Tuba János főjegyző írta alá. Szövegének részletei: "Országos ünnepet ült e múló félben lévő esztendőben a magyar nemzet. Megünnepelte hazánk ezeréves fennállását... Komárom is örült az örülókkel, (...) de Komárom még külön is megemlékezik a hon védelmezőinek egyik legnemesebb alakjáról, (...) hős védője, KLAPKA GYÖRGY TÁBORNOKRÓL, amikor úgy hódol kegyeletes szívvel az ó nagyságának, hogy Komárom vármegye ősi székhelyén, Komárom városában, mint legdicsőbb szereplésének színhelyén ÉRCSZOBROT állít az ő emlékezetére, hogy leróva a halhatatlan hős, a tiszta keblú hazafi iránt érzett örök háláját, az új évezred hajnalán fenséges oltárt emeljen Így — a hazaszeretetnek. A Róna József által készlett szobormű LELEPLEZÉSI ÜNNEPÉLYE f. november hó 15-én, vasárnap d e. 11 órakor fog megtartatni..." Ettől kezdve a szobor március 15-i koszorúzása volt a legnagyobb ünnep Komáromban. 1919—38 között, tehát az első Csehszlovák Köztársaság idején a hatalomnak nem állt érdekében Klapkát ünnepelni. 1939—44 között ismét nagy ünnepnek számított március 15. Ekkor a városi helyőrség, illetve a 22-es gyalogezred katonái is részt vettek a megemlékezésen. A második világháború után ismét lépett egyet felettünk a határ, s 1945 őszének elején a Csehszlovák Hadsereg katonái eltávollották a Klapka-szobrot a Városháza előtti térről. Húsz éven át hevert a komáromi várban, olykor a legképtelenebb helyeken, pl. szénarakás alatt. 1965-ben, Komárom várossá nyilvánításának 700. évfordulóján újra felállították a szobrot, de nem az eredeti helyén, hanem a Tiszti pavilonnal szembeni parkban. Ez után a március 15-i ünnepségek — a hatalom jóvoltából — vagy elmaradtak, vagy igen bensőségesek voltak. Grandiózus volt viszont az 1990. évi — az újra szabad... A frissen beiktatott városi képviselő-testület aztán — a Csemadok városi szervezete által indított gyűjtésre alapozva — úgy döntött, hogy a Klapka-szobrot vissza kell állítani eredeti helyére, a Városháza elé. Az ércszobrot Nagy János restaurálta, s ő faragta a felső szobortalapzatot, míg az alsót Mag Gyula készítette süttői márványból. 1992-től, Klapka György halálának 100. évfordulójától kezdve teljesült a honvédtábornok egykori vágya is: "Legyen Komárom a Magyarok Mekkája". Ma szinte mindig friss virág vagy köszönj díszíti az emlékművet, amelyhez a legkülönbözőbb helyekről jönnek zarándokolni... A komáromi őrség kivonulása 1849. okt. 3-án (Korabeli rajz) KMECZKÓ MIHÁLY
