A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-13 / 46. szám
tanulója volt. A kívülálló most csodálkozhat, ón viszont tudom, hogy ez mennyire természetes, hiszen hosszú éveken át a két iskolának közös sportközpontjai vannak, s Béla az ifjú futballisták edzője ma is. Nézzük az eredményeiket! 1983-tól 90-ig három második, két harmadik, egy negyedik helyezés kerületi szinten, s 1989—90-es tanévben pedig az ő csapata lett a bajnok. Azaz a miénk. Cs.A.: — Nem fáradtál bele a rengeteg edzésbe s a megannyi utazgatásba? Z.B.: — Utazgatásnak ugyan nem mondható, amilyen módon mi egy-egy mérkőzésre eljutunk. Jó múltkor Nagyszombatból hatodmagammai jöttem haza az ötszemélyes Skodámmal. Az egyik ottani kolléga meg is jegyezte: "Te nem vagy normális. Az első rendőr elveszi a jogosítványodat*. Nem találkoztunk rendőrrel. Cs.A.: — Amit mindig csodáltam benned, hogy a profinevelésen túl nagy gondot fordítottál a gyerekek tömeges bevonására a sportba. Z.B.: — A sportegyesületek szakosztályaiban a lányoknak kosárlabda, kézilabda, cselgáncs, kajak-kenu. Éppen most örvendezünk Kovács Laci kollégánk kézilabda csapatának sikere fölött... Cs.A.: — Érmek én is őszintén örülök, a tablóról volt tanulóink ismerős arca mosolyog le ránk. Tudom, milyen kitartó munkába került, amíg a legjobbak közé jutottak, de folytassuk a további lehetőségekkel. Z.B.: — A fiúk ugyancsak négy sportágban edződhetnek: labdarúgás, súlyemelés, cselgáncs és kajak-kenu, viszont az iskolában nem hanyagoljuk el az atlétikát sem, amelyet mindkét nem számára igen fontosnak tartunk. Cs.A.: — Ha rajtad múlna, mi mindent tennél a testnevelés és a sport fejlődéséért? Z.B.: — Sokkal több pénzt adnék rá, de nemcsak a sportra, hanem az egész oktatásügyre. Megemelném a testnevelés heti óraszámát úgy, hogy a gyerekek naponta legkevesebb egy órát mozoghassanak intenzíven. A beszélgetésünkbe félfüllel belehallgató Kovács László nem állja meg szó nélkül: — Már csak azért is, mert a lakótelepek körül se szabad sportpálya, se rét, se grund nincs, mint valamikor gyermekkoromban. A testnevelés pedig sajnos egy tantárgy lett a sok közül. Többször is meghirdették már, hogy ki mindenki és mennyit tornásztassa az iskolás gyerekeket. Például a napközi otthonokban a nevelők, délutánonként a szabadidős pedagógusok, de ez mind íróasztalokon készült mondvacsinált terv volt. Cs.A.: — Ez ellen vajon mit lehetne tenni? Z.B.: — Talán az is megoldás lenne, ha az iskolavezetésben nemcsak helyben, hanem járási és központi szinten is vérbeli testnevelő tanárok és sportszakértők is helyet kapnának, akik értenék e munka módját, s elejét vennék a látszattevékenységnek. Cs.A.: — Addig, míg mindez nem valósul meg, milyen biztatást adnál a fiatal vagy éppen pályakezdő kollégáknak? Béla mosolyog, s a maga könnyed modorában így módosítja a régi közmondást: — Magad uram, ha gazdád nincs. Csicsay Alajos * Nem tudok festeni Minden arra mutat, hogy a nagy szakadások korát éljük! Kezdődött vala az egész a politikai mozgalmak szakadásával — NYEE(I), hogy a kereszténydemokratákat és a többieket ne is említsem! — s ennek egyenes következményeként folytatódik az ország szakadásával. Majd elfelejtettem, közben elszakadt hírhedt válltáskámon — azzal fognak eltemetni! — a szíj. Szerencsére, egy alkalmas pillanatban sikerült elcsakliznom a feleségem retiküljéről egy másikat, igaz, hogy az antilop, a táskám meg bőr, de aki lop, az ne legyen finnyásl A szíj egy darabig megteszi, de nadrágomon a bőröv biztosan nem! Napról napra szorosabbra húztam, képtelen volt tovább elviselni, hogy a hiányzó lyukakat szöggel fúrom ki. Fogalmam sincs róla mitől — rossz jel! —, de elszakadt (a lábam között) a nadrágom, s nem utolsósorban a szandálom is! Az előbbi igen, az utóbbi viszont nem nagy baj. Úgyis jön a hideg, szandálra egyelőre semmi szükség, majd megjavíttatom tavasszal, ha még lesz tavasz! — Már miért ne lenne, legfeljebb nem lesz prágai! — dörgi fölöttem az Úr Hangja. A legnagyobb baj az, hogy most már azok szakadnak, akik eddig is elég szakadtak voltak: az újságírók, azaz a szindikátusi Ezt nem az Úrtól, hanem onnan tudom, hogy nemrég felszólítottak a szakadárok, lépjek be közéjük, mert — mint írták — végső ideje, hogy valós képet fessünk Szlovákiáról! Nemsokára egy másik levelet is kaptam — ezúttal a szindikátustól —, melyben figyelmeztettek, hogy a szakadárok politikai célokat követnek, s ha netán mégis belépnék közéjük, akkor a szindikátus kiléptet, illetve kizár a soraiból. No nem! Ezt azért mégseml Engem a múltban csak egy helyről zártak ki, de azzal aztán mindenből! A világért sem akarnám azt a látszatot kelteni, mintha megijedtem volna! Hiszen ón már a szindikátus figyelmeztetése előtt szilárdan eldöntöttem, hogy nem szakadok el! Épp fordítva! Maradok! Lafayettel együtt vallom, hogy kényes erkölcsi kérdésekben akkor dönt helyesen az ember, ha saját érdeke ellen foglal állást! De Lafayette nélkül is maradnék, nehogy hamis kép alakuljon ki a közvélemény előtt Szlovákiáról! Most, amikor az igaz képet oly cin szorgalmasan festegeti, miért akadályoznám meg benne?! Csak azért, mert túl sok lejáratott színt, barnát, meg vöröset használ? Oda se neki! S hogy a nagy, igaz kép festésével párhuzamosan sok ellenségkép is készül? Hja, ezek nem amolyan előtanulmányok, hanem a nagy valós kép szoros tartozékai! Csak így áll össze az összképl Nincs ezen mit csodálkozni! Mindenki úgy fest, ahogy tud... A kínaiak ecset helyett ujjal, aki nem kínai, az fekete csuklyát öltve gumibottal. A tanulság? Még a csuklyások is hozzájárulhatnak az igaz képfestóshez, csak ón nem! Miért? Mindjárt megindokolom! Kérem szépen, ón már az iskolában gyenge voltam rajzból — a tehén hátát és hasát is vonalzóval húztam meg a rajzlapon — festeni meg egyáltalán nem tudtam! Mit keresnék ón a Szlovákiáról valós képet festők táborában? Csak zavarnék! Mert művész az vagyok, de nem olyan kaliberű, hogy valakinek, aki fekete csuklyát visel, megfessem a gyönyörűszép arcképét! Netán még kicsúszna a számon, hogy aki szebb kíván lenni, mint amilyen, az festi magát! Hogy e sorok leírása után mi bajom történhet? Ésküszöm, semmi! A Nógrádi Szóban már korábban leváltottam magam! Éjjeliőr viszont még nem voltam! Ardamica Ferenc A HÉT 7
