A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
LSörtvélyes szerény, kedves kis falu, IVamely úgy elvész a Szoroskő déli nyúlványában mint a lombos fán egy katicabogár. Pedig híres ám ez a rejtőző település! Nemcsak körtéjéről, mely névadója, boráról, melytől a tokaji sem különb... Van itt egy magányos, egyszerű és mégis nagyon szép kemény mészkőbe faragott síremlék. A régi temető közepén áll. Távolabb gyümölcsfák, szántók... Az idő minden hantot lekoptatott, az idetemetettekről már senki nem tud semmit. Ez az egy sírhant azonban távolodó két évszázadról regél. Még ma is jól olvasható az emlékmű felirata: Itt alusszák örök álmukat/RAISZ KERESZTÉLY / mérnök, a Szoroskő műút építője / sz. 1766, megh. 1849/és neje Szontagh Krisztina, leánya / Rokfalusyné, Raisz Vilmával. Raisz Sándomé/és Raisz Hermina Natália / utóbb Lökő Gózáné (itt évszámok) leányaival/ Raisz Vilma, Raisz Irma / Lükő Mariskával/ LÖKŐ GÉZA/ (évszámok) Béke lengjen poraik felett! A második világháború után még látható volt a kovácsoltvas kerítés néhány darabja, amely e szép nagy Egy magányos síremlék... családot a sir mélyén is egybefonta. Amikor én a sírról először tudomást szereztem egy Budapestről idelátogató barlangásztól (dr. Dénes György), először is szégyenkeztem, hogy semmit sem hallottam a sír felől. De örültem, hogy ennek a nem mindennapi embernek a sírhantja itt van, íz én anyai szülőfalum határában. Egy egész osztálynyi lelkes gyereksereg félnapi megfeszítő munkája után sikerült a negyedszázados bozótból kiszabadítani a sírt. A sok rokoni hant közül csak a síremlék előttit hordtuk meg földdel, hogy kiemelkedjen valamiképp. A feliratot megtisztítottam, átfestettem, a leányok sok-sok virágot helyeztek el a friss hanton, s nagyon boldogok voltunk, mert megmentettük az enyészettől. A község akkori elnöke körbebetonoztatta, s néhány évig hűséges gondozói voltunk, “pionír-feladatnak" tekintettük. Aztán elmaradtak a virágok... Nemrégen az A Hét munkatársai kerestek fel, akik azon fáradoznak, hogy feltérképezzék a Felvidék nevezetes helyeit. Elmondták, hogy siralmas állapotban van az emléktábla, s maga a sír is. Ismét tenni kell valamit. Akkor, amikor 1978-ban kibontottuk a bozótból, az utolsó pillanatban cselekedtünk. Ugyanis a szövetkezet tagjai már ki akarták dönteni, mert “ártogatott" a gépi munkálatoknak. Senki nem emlékezett a nemzetközi hírű, egykori körtvélyesi lakosra, Raisz Keresztélyre. Ki is ő tulajdonképpen? A Szepes megyei születésű, toporci fiatalember bizonyára német ajkú szülők gyermeke. Erre utal családi neve, s a Krisztián magyaros változata. Dr. Raisz Gedeon, az unoka, így emlékszik vissza nagyapjára egy Aggtelekről szóló régi könyv lapalji jegyzetében: “Raisz Keresztély előbb gömörvármegyei tiszti főmérnök, utóbb herceg Eszterházy uradalmainak kerületi mérnöke, született Toporcon, Szepesmegyében, meghalt Körtvényesen Tornamegyében, 1849-iki aug. 13-án, tehát éppen a világosi fegyverletétel napján. Azon, ma már egészen kihalt eredeti magyar alakok egyike, kik alapos tudományos szakképzettség, sokoldalú általános műveltség és elpusztíthatatlan derült kedéllyel koruk különösségeit és eredetiségét egyesítették magukba. Vannak még sokan az élők között — írja dr. Raisz Gedeon 1890-ben —, akik visszaemlékeznek a mindig derült kedélyű szellemes, sokszor élces társalgásé öreg úrra, ki tőzsgyökeres magyar voltát nemcsak soha le nem vetett nemzeti viselettel, hanem hazáján s ennek élte alkonyán végveszélybe jutott nemzeti ügyén aggódva csüggő érdeklődéssel bizonyította be. Raisz Keresztély neve a Baradlával örökre egybe van kapcsolva, mert el nem vitatható, hogy ő volt az első, aki nagy gonddal s nem kevesebb fáradsággal kutatta ki, s mérte föl a barlang jó részét, utat törve és mutatva az utánakövetkezőknek." Raisz 1801 nyarán mérte fel nagy gonddal és alapossággal a Baradlának a Vaskapu közepéig tartó részét. Térképét Görög bécsi térképkiadó már 1803-ban forgalomba hozta. Raisz Baradla térképének orosz feliratos változata 1815-ben Oroszországban is megjelent. Raisz és a magyar tudományos barlangkutatás ily módon már a múlt század első éveiben nemzetközi elismerést szerzett. Egy magányos síremlék a sok közül... Anyaga vöröses homokkő, s a beleillesztett finomra csiszolt szürke mészkőlap még mindig szilárdan áll a Torna völgyében, és a Szoroskő felé, meg az Alsó-hegyen túl, Aggtelek felé tekintve még sokáig hirdeti annak a lelkes kutatónak a nevét, kinek emlékét alkotásai őrzik meg minden emlékműnél tartósabban az utókor számára. Mentsük meg az utókornak! S a helyi kisiskolások halottak napján tiszteljék meg hírességüket egy szál virággal! Hiszen szeptembertől újra "lámpása" s iskolája van a falunak, Körtvélyesnek. NÉMETH ZSUZSANNA
