A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-10 / 28. szám
GYEREKEKNEK Arról szól a mese, hogy egyszer egy embernek gyönyörű szép virágoskertje volt, szebbnél szebb virágok pompáztak benne. Sok rózsa, rózsa, mint az ifjúság, úgy tobzódik a pompás rózsaágy. A kert legfőbb dísze egy rózsabokor volt, minden hajtása fnss, erőteljes, mint a szerencse hajtása, és úgy állt ott, mint a legszebb örömök fája. Minden reggel új bimbók festettek rajta, és a kert tulajdonosának legszebb öröme volt, hogy a gyönyörű piros virágokban gyönyörködhetett. Történt egy reggel, hogy a kertész ismét a rózsabokor szépségében gyönyörködött, amikor észreveszi ám, hogy egy csalogány, miközben legszebb dalát énekli, fejecskéjét az egyik rózsához érinti, és éles csőrével megsérti a remek virágot. Elöntötte a düh a kertészt, látva remek rózsája pusztulását, néhány szem köles segítségével hálóba csalogatta és kalitkába zárta a madárkát. A csalogány mély szomorúságba esett rabságában, és emberi nyelven szólalt meg: — Miért zártál engem kalitkába? A rabság nagyon elszomorít engem. Vajon csengő énekem késztetett téged erre a gonoszságra? Tudd meg, itt van a fészkem a kertedben. Ha megbántottalak valamivel, kérlek, mondd meg, mi az, hátha jóvá tudom tenni. — Hát nem is tudod, mit tettél?! — kérdezte felháborodva a kertész. — Észre sem vetted, hogyan tetted tönkre a legszebb rózsámat? — Bocsáss meg érte, kérlek — válaszolta a csalogány —, és gondold meg, hogy a rózsabokor egyetlenegy virágáért ítéltél engem örök rabságra. De vajon mi lesz a te sorsod, aki egy érző szívű lényt, egy szépen éneklő madarat pusztítasz el? E szavak hallatára a kertészt rossz érzés fogta el, és szabadon engedte a csalogányt. A madárka megköszönte, és így szólt: ' — Jót tettél velem, meghálálom a jóságodat. Ahol állsz, a fa alatt egy agyagkorsó van elásva, telis-tele aranypénzzel. Ásd ki, és legyen a tiéd. A kertész ásni kezdett a fa alatt, és mindent úgy talált, ahogy a csalogány mondta. Csodálkozva így szólt: — Hogy lehet az, csalogány, hogy látod a földbe ásott korsót, de a hálót amellyel megfogtalak, nem vetted észre? — Nem tudod — felelte a csalogány —, hogy a legnagyobb bölcsek látása is elhomályosodik néha, és előfordul, hogy a józan ész tanácsai nem vezetnek a kívánt célhoz? (Indus mese) LABIRINTUS Találd meg a cipőhöz vezető (1? 2?) utat! Miértek és hogyanok Miért térnek vissza tavasszal a fecskék régi fészkükre? A vándormadarak kitűnően tájékozódnak, és nemcsak abba az országba, városba vagy faluba térnek vissza, ahol kibújtak a tojásból, hanem még a régi fészket is megtalálják, ahol maguk is felnövekedtek. Ha szerencsésen visszatértek a szülők is, rendszerint övék lesz a régi fészek, és a fiatalok valahol a közelben építenek új otthont maguknak. Az öreg fecskék akkor már nem ismerik meg régi fiókáikat, és éppen úgy elkergetik őket a fészek környékéről, mintha teljesen idegenek lennének. Milyen virágja van a tengerirózsának? Semmilyen, hiszen nem is növény, hanem egy furcsa, vízben élő állat. Ott ül a tengerparti sziklákon, közel a parthoz, és néha kinyílik, azaz szertenyújtja a mozgatható karjait. Ilyenkor kicsit hasonlít a virágok szirmaira. Ezekkel fogja meg az odatévedő apró rákokat vagy a hullámok sodorta hulladékot, és viszi a zsákmányt a szájához. Ha megérintették, karjai összehúzódnak, a szép rózsából csak egy piros, zöld vagy barna színű gombóc marad. TÜKÖRKÉP Az A jelzésű rajzon látható táj — mint az a B képen látszik — visszatükröződik a vízben. Vagy mégsem? A két táj között ugyanis három apró eltérés fedezhető fel. Melyek ezek? A beküldők között egy gyermekkönyvet vagy egy hanglemezt sorsolunk ki. A HÉT 27
