A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-30 / 44. szám

OTTJÁRTUNK BUTIKOK, BÓDÉK, BODEGÁK ^ Losoncon a gomba módra szaporodó butikokról kölönbözö nézeteket vallanak a lakosok. Egyesek szerint rontják a városképet — van például, aki a történelmi centrumban, a református templom szomszédságában lévő butiksor lebontását követeli!, mások szerint ellenkezóleg(l) — segítenek humanizálni a lakótelepeket, életet visznek a süket, kihasználatlan terekre. Akad, aki legyint, s azt mondja, hagyni kell őket, hiszen hamarosan úgyis tönkremennek, csődbe juttatja őket a konkurencia, elnyelik őket a cápák, a nagy külföldi áruházláncok és a Mc Donald'sok. Az igazság viszont az, hogy a külföldi cápák szája egyáltalán nincs tátva, az ismert okok miatt nemigen tolakodnak hazánkba, a butikok meg szépen nőnek. Ha eddig csak kívülről, vegyes érzésekkel szemléltük ókét, körképünk segítségével betekintést nyerhetünk a díszletfalak mögé... Hiszem, hogy a levonható tanulság nemcsak Losoncra, hanem valamennyi város valamennyi butikjára érvényes. Benys — "a focira most nem gondolhatok" Kvety — Virág A Benys butik a történelmi város­centrumban, a református, vagy ha úgy tetszik, a kakasos templom mögötti, sokat vitatott butiksoron található. Tulajdonosa a rokonszen­ves Igor Zoka. Igor kitanult gépla­katos, azelőtt az apátfalusi Poľana posztógyárban dolgozott, ha ugyan azt munkának lehet neveznil Napi 2 órát járt be, azután focizott. — Novemberben lesz egy éve, hogy kinyitottunk... A butikot Dob­rocky tervei alapján saját magunk készítettük, Így volt a legolcsóbb, de még így is belejött vagy 150 ezer koronába. Maga az alap, a váz és a vezetékek 60 ezer koronába kerültek... A város évente körülbelül 30 ezer korona helypénzt kért tőlünk, amelyet megfellebbez­tünk. Ami a legérdekesebb, min­denhol a beépített területet veszik figyelembe a helypénz kiszámítá­sánál, csak Losoncon veszik bele a kiálló tetórészt, az ereszt! Jó, mi?!... Kizárólag férfiruhát árulunk, mert kevés férfiruhabolt van Loson­con. Reggel kilenctől délután ötig tartunk nyitva, a zárórát szívesen kitolnánk, de minek, öt után a kutya sem néz bel... Az árut elosztó raktárakból és a gyártóktól szerzem be. Főleg Pozsony környékén jó a választék... Foci? Focira most nem gondolhatok. Néhány hete szült a feleségem, fiunk van, látja, egyedül húzom most is. Ha messzebbre megyek áruért, egész napra be kell zárnom!... Hogy meg lehet-e élni ebből? Meg bizony! Egész szépen! Egy lány jön, a boldog apa otthagy, a vevővel foglalkozik. "Nem, olyan 39-es ing nincs, de gyere el pénteken reggel, addigra megszer­zőm, csak nem hagyjuk azt a fiút születésnapi ajándék nélkül", mondja a lánynak, aki megnyugod­va távozik. Panda — "hetente benéznek, nincs-e valami új árum, s ha van, elviszik" A mackós butik tulajdonosa Tóth Melánia... Amikor a férje is, meg ó is munka nélkül maradtak, úgy érezték, valamit tenniük kell... — A férjem azelőtt a Szovjet­unióban dolgozott, volt egy kis kezdő tőkénk, hát ehhez fogtunk... Tavaly december 8-án nyitottunk. Akkor még csak 3 butik üzemelt itt, most már a többiek is árulnak, nagyobb a konkurencia... Áruért én járok, eleinte a rimaszombati elosz­tó raktárból hoztam, most elég megrendelni a kereskedőktől... Van, amit magam is megvarrok... Hogy megy a bolt? Hát, eleinte jobban ment, azután fokozatosan csökkent a forgalom, nyáron alig volt valami, a vevők a nyaralásra költötték a pénzűket, vagy spórol­tak, vagy egyszerűen nem volt nekik... Mindamellett akadnak olyan vevőim is, akik hetente benéznek, nincs-e valami új árum, s ha van, elviszik. Hogy ezek hogy osztják be a pénzt?!... A férjem? Ó is magánvállalkozó: kereskedő, min­dennel foglalkozik, amiből pénzt lehet csinálni... Hogy megélek-e a butikból? Nézze, így többet kere­sek, mint azelőtt, de meggazdagod­ni nem fogok belőle! Tóth Melánia beszédes, de egy pillanatra sem áll meg, készsége­sen foglalkozik a vevőkkel, kínálja a szép női pulóvereket. Cafetéria + Claudia butik — "a hasznot elviszi más!" A két kiadós beszélgetés után betérek egy kávéra a Cafetériába. A kávézó egyben cukrászda is, frissítőket, italt, cigarettát egyaránt kapni benne. Az asztalon árlap, mindenütt tisztaság, s ami meglepő, még mellékhelyiség is van. A kávézót ajtó köti össze a szomszé­dos butikkal, mely most is nyitva van... Akad ott minden, elektronikai cikkek, férfi, női és gyermek sza­badidőruhák, cipők... Mindkét helyi­ség tulajdonosa Balázs Lídia... Mi­vel az asszonyka elfoglalt, a férjjel, Balázs Lászlóval beszélgetek. Ki­derül, ö a Csempegyárban dolgozik; de ma éppen szabadnapos. — Hogy megéri-e? Erre nem tudok válaszolni, áprilistól még nagyon rövid idő telt el, nem tudjuk igaziból felmérni... Egy pincémét és egy elárusítónőt alkalmazunk, s a fele­ségem is besegít. Hétközben, va­lamint szombaton is este 8 óráig tartunk nyitva. Mindezt azért, hogy akinek váratlan vendége érkezik, ne legyen gondja, a süteményt és az italt nálunk beszerezheti. Ha­szon? A városnak 37 ezer korona hely pénzt kell fizetnünk a kávézóért és 27 ezer koronát a butikért! Ehhez jön az alkohol és a cigarettaárusítás 2 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents