A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-03 / 27. szám
GONDOLKODÓ sikerülne kiírni. (...) Nem elég ha csak a vajdasági magyarság, illetve a VMDK szorgalmazza ezt a referendumot. Olyan szerb politikai erők kiállására is szükség van, amelyek a Vajdaságot hasonlóképpen szemlélik, és ehhez megvan a legitimitásuk is. E legitimitás kérdését soron következő választásokon dönti majd el a tartományi választótestület. • És természetesen Szerbia hozzájárulása is szükséges. — Politikai tevékenységünk során soha nem gondolunk egyoldalú lépésekre. A tapasztalat is megmutatta, hogy az egyoldalú politikai aktusok nem vezetnek eredményre, még akkor sem, ha mögöttük fegyveres erő áll. Mimögöttünk nem áll semmiféle fegyveres erő, mi nem vagyunk felfegyverkezve, csakis az eszméink erejével. Csak azok igazságával tudunk politikailag tért hódítani, és természetesen azokkal a demokratikus módszerekkel, amelyek mindenki számára elfogadhatóak Európában is. • Mondjon néhány szót a kanizsai közgyűlésről. — A kanizsai közgyűlésnek két témája volt. Az egyik a VMDK szerveinek a kiegészítése. A háború, a lélektani hadviselés sajnos oda vezetett, hogy a tanácsban is, az elnökségben is üresedések álltak elő, mindkét testületnek körülbelül egynegyede szóródott szét, menekült el, távozott az országból. Úgy gondoltuk, létfontosságú, hogy teljes létszámban álljunk a feladatok elé. Tíz új tanácstagot választottunk, és a teljes összetételű tanács első ülésén három új elnökségi tagot is választunk majd. A másik témánk a személyi autonómiák rendszerének az a modellje volt, amelyet szakértői csoportunk dolgozott ki. Örömmel állapíthatom meg, hogy a sok észrevétel mellett a, közgyűlés egyhangúlag szavazta meg ezt a modellt, mint egy lehetséges kiindulópontot további politikai tevékenységünkhöz. Most az a szakasza következik a munkának, amelyben az észrevételeket — gyakorlatilag majdnem mindet — beépíthetjük a szövegbe. A véglegesített szöveget pedig megküldjük a nemzetközi fórumoknak. Ezzel a VMDK olyan gyakorlati programhoz jutott, amelynek megvalósítása esetén valóban reális lehet az elképzelésünk, hogy a vajdasági magyarság nemcsak megőrzi, hanem tovább is fejlesztheti nemzeti öntudatát, azonosságtudatát. Egyáltalán: e népcsoport fejlődését alapozhatjuk meg ezzel a modellel. PILCZ NÁNDOR OT PERCCEL TIZENKETTŐ — A magyar kormány őszinte kisebbségi politika kialakítására törekszik — mondta Csipka Rozália, a magyarországi Nemzeti és Etnikai Hivatal főtanácsosa május végén Tihanyban a magyar es szlovák újságírók sorrendben második találkozóján. Magyarországon az 1990-es népszámlálás szerint 12 745 állampolgár jelölte meg anyanyelvéül a szlovákot, s 10 459-en vallották magukat szlovák nemzetiségűnek. A szakemberek viszont úgy vélik, jelenleg mintegy százezer szlovák ól déli szomszédainknál. A magyar kormány május 27-ón fogadta el a kisebbségi törvényt, amely a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogait foglalja magába, s mely valószínűleg már a napokban a magyar parlament elé kerül, A törvény kiinduló pontja a magyar alkotmány egyik mondata: "A Magyar Köztársaságban a nemzeti és etnikai kisebbségek törvényalkotó tényezők." A szlovákiai újságírók itt rögtön megkérdezték: mi az oka annak, hogy ez a törvény ilyen hosszú ideig készült? Erre a főtanácsos asszony a következőket válaszolta: A magyar kormány tudatában van annak, milyen várakozás előzi meg ezt a törvényt a szomszédos országokban főleg Szlovákiában, és Romániában. Ezért igyekszik olyan alaposan kidolgozni a kisebbségi törvényt, hogy az senkinek ne adjon támadási felületet, és példaértékű legyen egész Európában. A szeminárium második napján a magyarországi szlovákok képviselői ismertették helyzetüket, elsőként Hrivnák Mihály, a Ľudové noviny c. hetilap főszerkesztő-helyettese beszélt gondjaikról. Elmondta, az említett sajtótermék mintegy ezerezerkétszáz példányban jelenik meg. Az előfizetők száma tavaly december-ELŐTT A szlovákok helyzete Magyarországon ben 460 volt. A lapra ebben az évben 14,4 millió forint támogatást kaptak. Sok gond van a Ľudové noviny terjesztése körül. Gyakran nem jut el olyan helyekre a lap, ahol igény lenne rá, miközben olyan területeken árusítják, ahol nem is élnek szlovákok. A nap második beszámolóját Papucsek Gergely, a Magyarországi Szlovák írók Egyesületinek elnöke tartotta. Egyebek között élesen bírálta a magyar kormány kisebbségi politikáját és az egyes, kormányhoz közel álló sajtótermékeket. Szerinte a hivatalos magyar sajtó elnyomottként mutatja be a szlovákiai magyarságot, miközben a saját kisebbségi politikáját úgy tünteti fel, mintha az a legjobb lenne Európában. — Antall József a Panoráma egyik adásában azt mondta, hogy a Magyarország területén élő kisebbségek bármikor elénekelhetik a saját himnuszokat, kitűzhetik az anyaország zászlaját. Ez szépen hangzik. A gond viszont ott van, hogy a szlovák gyerekek legtöbbje nem is ismeri a saját himnuszát — mondta. S ez szerinte annak "köszönhető", hogy Magyarországon hiányoznak a szlovák nyelvű óvodák és iskolák. A hivatalosan szlovák tannyelvűnek nevezett iskolákban mindössze három tantárgyat (a szlovák nyelvet, a történelmet, s a földrajzot) oktatják szlovákul, a többi tantárgyat pedig magyarul. Szavaiból kitűnt: a magyarországi szlovákok jórészéből hiányzik a nemzeti öntudat, közel állnak a teljes mértékű asszimilációhoz. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, mindenekelőtt szükség lenne a szlovák óvodákra, iskolákra, s egyéb intézményekre, ami később aztán a jelenleg igencsak vékony intelligenciaróteg kiszélesedéséhez is vezetne. Az idő sürget. Képletesen szólva, már most öt perccel tizenkettő előtt van. A szeminárium végén jó volt hallani a magyarországi szlovákok képviselőitől, hogy ők nem a "szemet szemért, fogat fogért" elv mellett szállnak síkra. Úgy vélik Magyarországnak éppúgy, mint Szlovákiának biztosítani kell a területükön élő valamennyi nemzeti és etnikai kisebbségnek az őket megillető jogokat. KAMONCZA MÁRTA
