A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-16 / 42. szám
SZABADIDŐ még, Benő?* "Totális, mint egy csődtömeg, taljánul beszél, elnök akar lenni, mi az?" (Válasz: Pemete Benő) "Támadásba lendült a magyar lobby." "Pemete fehér lovat vett, veszélyben a Délvidék!" Egy kiváló nyelvész, az Akadémia tagja, különben a névadási előírások szaktekintélye, kiderítette, hogy a régi magyar nyelvhasználatban a pemet szó jelentése: "... hosszú nyélre kötött fű seprő, mellyel a tüzes kemencét a kenyerek berakása előtt kisöprik"; kinek a tüzes kemencéjét söpörgetné Pemete elnök, tette fel nyelvész a kérdést. A sajtó figyelme azonban csak kisded előcsatározásnak bizonyult. A bársonyos demokrácia politikai gépezete később lendült munkába. (Nehezen mozdul, de akkor nagyon!) Barátomat meghívták a Várba, hogy beszámoljon a programjáról. A feleségével, hármasban állítottuk össze Benő választási programját, amely a következő kérdésekre adott választ: hogyan oldja meg a nagyprivatizáció, az államjogi elrendezés, a demokratikus jogrend és a kisebbségi önigazgatás (autonómia vagy területi önigazgatás?) legfontosabb kérdéseit? A tárgyalások során Benő felesége számos hasznos gyakorlati tanácsot adott. A dolgok tehát ígéretesen haladtak. Az azonban sosem derülhet ki, hogy ki követett el indiszkréciót! Hogyan tudhatták meg a skinheadek, hogy Benő a Várba hivatalos, s mikor utazik? Itt már a nagypolitika bonyolult erőrendszerének titkos szálait és rejtett összefüggéseit kell keresnünk! Tény viszont, hogy a prágai gyorsról ismeretlen terroristák rabolták el Pemete Benőt! Szemét bekötötték, egyébként nem bántották, mindössze néhány enyhe pofont kapott, levetkőztették, csak a kalapját, cipőjét és glottnadrágját hagyták meg. Hiányos öltözékében gépkocsival a Vár elé szállították, és ott elengedték. A hátára barna festékkel hármas halmot rajzoltak kettős kereszttel. A szolgálatban lévő kapuőr, a várőrség komor, kékruhás daliája nevetőgörcsöt kapott, amikor meglátta, és kiesett kezéből a szuronyos ismétlőfegyver. Sürgősen Prágába kellett utazni a feleségének, hogy hitelesen igazolja Benő kilétét. (Papírjait a bőrfejüek természetesen elvették!) Kézzelfoghatóvá vált, hogy az ember nem lesz egykönnyen köztársasági elnök, Benő lúdbőrös meztelensége bizonyította ezt! A hányattatások azonban csak erősítették elszántságát. A Várban megérintette őt a hatalom varázsa, miután a volt elnök rollerét is láthatta! Pedig akkor már minden oka megvolt, hogy félni kezdjen. Külvárosi háza környékén, éjszakánként idomított kuvikok rikoltoztak. Kutyája világgá ment, macskája összeállt egy csavargó fekete kandúrral! Barátom hírneve csúcsán állt, vissza már nem léphetett. Szerény és egyhangú életét három, különböző beállítottságú átvilágító bizottság vizsgálta: politikai, erkölcsi és gazdasági értelemben! A bizottságok időnként pikáns részleteket szivárogtattak ki vizsgálódásuk eredményeiből. Benő élete nyitott könyv lett, melyet csak az nem olvasott, aki analfabéta vagy süket és vak volt. Tudjuk már, hogy csecsemőkorában fejre ejtették, s ennek egész életére kiható következményei lettek. Kiskorában asztallábhoz kötötték, hogy ne mászkáljon el, az élmény következménye számos komplexus és agresszív inger lett. A gimnázium első osztályában elsikkasztotta az osztálypénztárt, és nyalókát vett az összegen. (Lásd: talpnyalás, ...gnyalás!) Tizennégy éves korában apasági pert veszített. Keretlegény volt, kezéhez vér, lelkiismeretén életek száradnak. Az ötvenes években a koncepciós perek főszakértője, állítólag Sztálinnal levelez, és szakmai tanácsokat ad a Gulag-szigetek berendezésére vonatkozóan. Nyolcvankilenc után plasztikai operációnak veti alá magát, mely elviselhetővé teszi arca kegyetlen vonásait. Egy újságíró felkereste Benő volt tanárát, megtudta tőle, hogy barátom szlovák nyelvből állandóan bukdácsolt, megbukott, és pótvizsgát tett, s négyessel éppen csak átment az érettségin. Megszólalt első szerelme is! Könnyezve mesélte, hogy Benő brutális szerető volt, szadista hajlamaitól és De Sade márkit is megszégyenítő perverzitásától sokat szenvedett. A kocka már nemcsak pörögött, hanem őrült dervistáncot járt. Egy hithű hazafi éhségsztrájkot kezdett megválasztása ellen, jelszava éz volt: Vagy én halok éhen, vagy Pemete Benő! A botrányokra a világsajtó is felfigyelt. A New Temps Bukfenc hatalmas cikkben elemezte, hogy amennyiben Benőt megválasztják elnöknek, újsütetű demokráciánk dupla tromfot ad a legfejlettebb demokráciának, az USA-nak: mind a választási ellenkampány élességében, mind pedig abban, hogy az USA-nak mind ez ideig nem volt még fekete elnöke! Pemete Benő megválasztását rendhagyó szavazással utasította vissza a parlament. Senki nem szavazott mellette, senki nem tartózkodott, mindenki ellene volt. A kisebbségi pártok és mozgalmak képviselői is. Egy bodrogközi képviselő elmondta később az újságíróknak, hogy a szavazás napján olyan óriási nyomás nehezedett a parlament minden négyzetcentiméterére, mintha a tenger szintje alatt kilométeres mélységben szavaztak volna. Ami bizony száz atmoszférás túlnyomásnak felel meg! Ilyen nyomás alatt pedig az élőlények szétlapulnak, mint a túróslepény. Szkukálek Lajos rajza A kényszerfürdő Már vagy két hete állandóan esett az eső. Kész büntetés az ilyen idő. Tétlenül otthon üldögélni, bámulni az esőcseppeket, melyek lassan folydogálnak le az ablak üvegjén. Sajnáltam a múló napokat, mert általában ilyenkor a legeredményesebb a horgászat. Azután megváltozott az idő, kisütött már a napocska is. Azonnal eldöntöttem, hogy másnap horgászni indulok. Éppen a hátizsákomba rakodtam, amikor betoppant az egyik barátom. — Hovász mész? Horgászni? Vigyél magaddal! — kérlelt. — Jó, gyere — mondtam. — De nehogy elaludj! Nem aludt el. Kora hajnalban az előttünk levő parkban megszedtük a csalinak valót. Az ő vállára került a hátizsák, enyémre a horgászbotok, és elindultunk. Irány a Vág. A majd két hétig tartó eső megtette a hatását. Jó magas volt a víz állása. Alkalmas helyet kellett keresni, hogy a horgokat be tudjam dobni. Találtunk egy öbölfélét, ahol a víz folyása aránylag csendes volt, és a part közelében is elég mélynek találtam a vizet. Ez jó, mert nem kell messzire dobálni a horgot. Baj azonban így is bőven akadt. A forgó víz odahordta a szemetet, az pedig fennakadt a szilonon. így a barátomnak is bőven kijutott a munkából, ő halászta ki a sok szemetet. Később már csak egy horoggal horgásztam. A zavaros vízben így is lett kapás. Bevágtam. A horgon pedig ott ficánkolt egy hét—nyolc kiló körüli harcsa. A legjobban a barátom örült a sikernek, egyre csak nézegette a harcsát. Magamban már el is döntöttem, hogy neki ajándékozom, de sajnos nem így történt... Az egyik alkalommal, amikor a harcsát nézegette, az alámosott part beszakadt alatta, s ő a haltartóban levő harcsával együtt, zsupsz, a vízbe pottyant. Bizony volt mit tennünk, amíg sikerült kicviekélnie a partra. A harcsa pedig... Hát mi mást tehetett volna? Elúszott a haltartóval együtt. Szerencsére a kényszerfürdőnek semmi komoly következménye nem lett, de azóta a barátom nem szánta rá magát, hogy velem jöjjön horgászni. Adamcsík Ferenc _______________________________V A HÉT 31
