A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-10 / 28. szám
SOKFELE lenek ide, sokan több mint száz kilométeres dzsungelben gyaloglás után. A legszebb maszkért és a legjobban rendezett falu díjának elnyeréséért folyik a verseny. A győztesnek járó díjak szimbolikusak, de elnyerésük tiszteletet és elismerést jelent a győztesek számára. A verseny tulajdonképpen már az érkezés pillanatában elkezdődik. A vetélytársak alaposan szemügyre veszik egymást, igyekszenek felmérni az ellenfél gyenge és erős pontjait, hogy ezt a megfigyelést később kamatoztathassák. Ezután már a bemondó hívására várnak. A hívásra aztán betáncolnak a stadion közepére, és előadják műsorukat. Egy európai számára a legbizarrabbak a hagyományos maszkok, melyek alapanyaga a dzsungelben található: a kis állatok és madarak csontjaitól, bőrétől és tollától kezdve a sertéscsontig mindent felhasználnak. Ugyanígy láthatók itt gyöngy- és kagyfódíszitések; a gyöngyöt és kagylót nemrég még fizetőeszközként használták. A nők ruhatárának elengedhetetlen tartozéka a bilum. Ez egy kötött táska, mely leginkább a ma használatos nagy női táskákra emlékeztet. Uj-Guineában a felnőtt nők mindennapos munkájában használatos. Fát, ételt hordanak benne, sokszor gyerekeket. Amikor megpróbáltam felemelni egy ilyen bilumot, komoly erőfeszítésre volt szükségem, míg végre sikerült, a pápua nők azonban minden gond nélkül, akár naphoszszat is cipelik. A sok furcsa maszk és kalap közül is kiemelkednek azok, amelyek Hűli tartományból származnak. A mi kalapjainktól eltérően ugyanis teltek; ebben őrzik a pápuák ellenfeleik skalpjait. Minden faluban más alakú kalapot viselnek — vannak közöttük kör formájú kalapok, mint a szlovák hegylakókéi, és olyanok is, amelyek szögletes Napóleon-kalapra emlékeztetnek. Pillantást vetve néhány nagyobb méretű fejfedőre, akaratlanul is felötlik bennem a kérdés: vajon hány embernek kellett meghalnia, míg ez elkészülhetett? Egymást követik a csoportok fellépései, míg napnyugta után véget ér az első napi felvonulás. Az emberek sietve visszatérnek Mount Hagenbe. Az este folyamán még részletesen megtárgyalják az eseményeket, és elhatározzák, hogyan módosítsanak a másnapi felvonuláson Másnap folytatódik a fesztivál. Mindenki a stadionba igyekszik. A színes maszkokhoz elengedhetetlenül hozzátartozik a test kifestése. Égetett, porrá tört kagylókat, agyagot, növényi oldatot és gyökereket használnak a színezéshez. A színek összetétele és elkészítése minden férfinak a külön titka. A test festése is ilyen titok, amelyet olyan helyen végeznek, hogy avatatlanok ne zavarhassák meg őket. A testet először bekenik pálmaolajjal, ez az alapozás, aztán növényi rostokból készült ecsettel fölviszik a színeket. Az egy faluból valók hasonló módon festik magukat, és minden falunak megvan a maga mintája, amelyet apáról fiúra hagyományoznak. Ugyanilyen szabályok érvényesek a kagylóból, gyöngyökből készült nyakláncok készítésekor, de itt az egyénnek lehetősége van némi változtatásra. A fesztivál a kora délutáni órákban ér véget a győztesek kihirdetésével. A résztvevőkre még hosszú, fáradságos út vár. Egy főút alkotja a várost a tengerparttal összekötő úthálózatot, de csaknem mi/iden hegyi falu mellett található reptér. így a fesztivál befejezésekor tanúi lehetünk egy furcsa, 20. századi paradoxonnak: a kémény harcosok és távoli területek vadászai, akik korántsem feledték el őseik kannibál szokásait, méltóságteljesen repülőbe szállnak, s miközben a dobozos ausztrál sört iszogatják, visszatérnek a kőkorszakba. Csehből fordította és átdolgozta Orosz Márta Lám, lám, Nyugaton... Magam is lelkes híve voltam annak idején a gondolatnak, hogy népgazdaságunkat a fejlett nyugati minták alapján transzformáljuk át. A tapasztaltabbaktól kell tanulnunk — gondoltam, s továbbra is ezt a nézetet vallom, csak éppen az a bajom, hogy mostanában mást se hallok szeretett polgártársaimtól, mint azt, hogy mit hogyan csinálnak, és nem csinálnak Nyugaton. A zsúfolt villamosban például arról szónokol valaki, hogy odaát nem is hallani ilyen tolongásról, ott szép kényelmesen utazhatnak az emberek. Valaki más azt mondja, hogy ez így nem igaz, de tény, hogy ott nem állnak meg az utasok az ajtóban, hanem beljebb nyomulnak a járműbe, tekintettel a többiekre, akik szintén fel akarnak szállni. Mert odaát nagy kultusza van ám az egymásra való tekintetnek! Nem is úgy, mint nálunk. Amikor pedig az utcán összeesik egy ember, s ón segíteni akarok, a barátnőm félreráncigál, s azt mondja, mi közöm ahhoz az emberhez, s egyébként Nyugaton az ilyeneken egyszerűen átlépnek. Egy vállalkozó ismerősöm azzal dicsekszik, hogy végre sikerült túljárnia egy másik vállalkozó eszén, így az legalább félmillió koronát veszített a bolton. Hiába, az üzlet az üzlet, ez Nyugaton így megy, nekünk is bele kell tanulnunk, mondja. Másik ismerősöm pedig, aki jó márkájú áruként valami ócskaságot vásárolt egy kereskedőtől, azonkívül, hogy a pénzét természetesen visszakövetelte, a kereskedőt is alaposan kioktatta, mondván: Ezt próbálná meg Nyugaton! Ott a becsület, a lelkiismeretesség a legfőbb fogatom, s a vállalkozó egyetlen célja a vásárló, az ügyfél elégedettsége! Néha már magamat is azon kapom, hogy Nyugattal példálódzóm. A minap, amikor a szokásos kutyaugatás ébresztett fel legédesebb álmomból, elgondolkodtam afölött, hogy is oldanák meg egy fejlettebb társadalom tagjai ezt a kérdést, tudniillik, nagyon nem szeretem, hogy nap mint nap fél hatkor vernek fel "négylábú barátaink", ón pedig ráérnék egy órával később kelni. Nos, mint mondom, elmóláztam egy kicsit magánéletem háborgatása fölöttT s ennek az lett az eredménye, hogy leszóltam az ablakból a kutyasétáltatónak: menjen a fenébe a csaholó kutyáival együtt, mert lelövöm őket! A címzett azóta nem jár az ablakunk alá. De azért nem távozott szó nélkül. Azt kiabálta fel nekem az ötödik emeletre (ezzel felébresztve az egész tizenhét emeletes házat!), hogy vegyem tudomásul, ilyesmit Nyugaton nem engedhetnék meg magamnak, Ö csak tudja, a fia is, meg a lánya is Angliában ól, egyenesen Londonban... Tele van a hócipőm! Mórt nem látja be senki, hogy elég lenne, ha a mi szerény és szegényes feltételeinkből indulnánk ki, s azokhoz igazodnánk mind a társadalmi, mind pedig a magánéletben. Akkor talán lassan-lassan Nyugatot is követni tudnánk. FIALA ILONA AZ ÖRÖK DIÁKOK Pedagógus lóvén gyakran találkozom a diákok ’aranymondásaival’. A saját és kollégáim gyűjtéséből adok közre néhányat: Földrajzórán 1. A jéghegy úgy keletkezik, hogy a jégtáblákat szállító folyó összeütközik a tengerrel. 2. Ausztrália olyan messze van tőlünk, hogy a kenguruk nem tudnak hozzánk átugrálni. 3. A Kaszpi-tenger álneve Kaszpi-tó. 4. A jegesmedve és a pingvin azért laknak a Föld különböző pólusán, hogy a jegesmedvék fel ne falhassák a kis pingvineket. 5. A délköröket a Földön csak délben látni. 6. Afrikában feketék és négerek élnek. 7. Kérdés: Mi a lefolyástalan tó? 1. válasz: A lefolyástalan tóban nincs víz. 2. válasz: A lefolyástalan tónak nincs lefolyása. Matematikaórán A páros számoknak van párja, a páratlanoknak pedig nincs. Kémiaórán 1. A nemesfémek arról kapták a nevüket, hogy valamikor a nemesek ékszerként hordták őket. 2. A fémek lehetnek színesfémek és színtelen fémek. 3. A NaCI kristályráncában a Na* és Cl" ionok váltakoznak. 4. ... ezek az ásványok acélrúddal kaparhatóak (helyesen: acéllal karcolhatóak) Fizikaórán A fémek jellegzetes tulajdonsága a fényes fény és elektromos vezetőség. Magyarórán 1. A magánhangzókat felosztjuk magas és alacsony magánhangzókra. 2. Feladat: Gyüjtsetek magyar szólásmondásokat! A gyűjtésből: — Mással kapartatja ki a cseresznyét — Olyan gyorsan fut, hogy szinte földbe gyökerezik a lába — Várja, hogy a sültkrumpli a szájába repüljön — Fogához veri a koronát — Érzi, mint béka az esőt — Jön még a pulykára dér — Úgy vigyáz rá, mint a híres tojásra Beküldte: Vataščin Éva (A ”10 szelvény — 10 nyeremény" című versenyünkre beérkezett anyagból) A HÉT 19
