A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-09 / 41. szám
SOKFÉLE Mi az a térugrás? A napokban régi kedves ismerősömtől kaptam letoló" levelet. Józsi bácsi elsősorban azt veti szememre, hogy ismertettem az A Hétben Mónus Miklós fantasztikus hipotézisét, mely szerint az ufonauták alighanem hüllők: szóval hogy hiszek az ufók létezésében, ebben az "égbekiáltó marhaságban". Ufók szerinte már csak azért sem létezhetnek, mert naprendszerünkben a Földön kívül nincs civilizáció, más naprendszerek képviselői pedig akár évszázadokig is utazhatnának, amíg elérnének hozzánk, hiszen a fénysebességnél nagyobb sebesség nem létezik. Ezt sokáig ón is így tudtam, s természetesen az ufókban sem hittem mindaddig, amíg csak annyira el nem szaporodtak, hogy már nem lehetett nem hinni bennük. A fizikában egyébként én is csak Einstein relativitáselméletéig jutottam, s mert elképzelni nem tudom, ha nem komoly tudósok — fizikusok — állítanák, ma sem hinném el, hogy például egy elektron képes egyszerre két helyen lenni, s az alagúthatást kihasználva térugrást (!) hajt végre. És ki merte volna a glasznoszty meghirdetése előtt megírni vagy legalább "kiszivárogtatni”, hogy a szovjet védelmi minisztérium és a KGB adatai szerint ajSzovjetunióban legalább öt, földön kívüli technológia és anyag felhasználásával készült, azaz ufóból származó "mintát" tartanak nyilván? Kétségtelen, hogy a korábbi — annak idején velünk is elsajátíttatott — tudományos világkép napjainkra válságba került, s ez a válság nem oldható meg olymódon, hogy ragaszkodunk a régebben tanulthoz, az új ismeretekről pedig egyszerűen nem veszünk tudomást. Ma már szinte viccként mesélik, hogy amikor ufó jelent meg a Grúz Tudományos Akadémia épülete felett, az ott dolgozók váltig hangoztatták, hogy "ez nem létezhet, tehát nem is létezik". Nem éppen könnyű ezt elfogadni, de egyre nyilvánvalóbb, hogy a világ nem egészen olyan, mint amilyennek eddig képzeltük. Ami az ón ufótagadásomat alapjaiban megingatta, az éppen az elektron különös "viselkedése", térugrása: hiszen már az ókorban is azt tartották, hogy "amilyen lenn, olyan fenn", ráadásul a kozmosz méreteihez viszonyítva egy "repülő csészealj" sem sokkal nagyobb egy elektronnál. A közelmúltban jelent meg Hargitai Károly A nagy meglepetés dmű könyve, amelynek számos megállapítása valószínűtlennek tűnik, viszont rengeteg érdekes, gondolkodásra késztető történetet olvashatunk benne. Az én figyelmemet főleg annak a sokáig bolondnak tartott svájci NYÍLT VÁLASZ EGY MAGÁNLEVÉLRE • parasztnak — bizonyos Eduard Meiernek — az esete ragadta meg, aki azt állítja, hogy kapcsolatban áll a Fiastyúk csillagkép bolygóinak lakóival, s egyebek között azt is megtudta tőlük, hogyan érnek el hozzánk ötszáz fényévnyi távolságból mindössze hét óra alatt. A lényeg — Hargitai leírásában — a következő: "... csillaghajójukkal a fénysebesség felé felgyorsulva elhagyják lakóhelyük körzetét azért, hogy a térugrással ne zavarják meg a lakott bolygókat körülölelő térszerkezetet. Ez körülbelül három és fél órát vesz igénybe. Ezután következik a tulajdonképpeni térugrás, ami lényegében nulla idő alatt játszódik le, majd ezt követi egy újabb, ismét körülbelül három és fél órás lelassulási periódus. A nagy ugrást tehát nem bolygórendszerből bolygórendszerbe teszik meg, hanem a nyílt világűrben végzik el. Ugyanis az ilyen hatalmas ugrások elvégzése során óriási energiák szabadulnak fel és el, arról nem is beszélve, hogy az ugrás következtében esetleg súlyos térháborgások keletkezhetnek." S mit szól mindehhez a földi tudomány? Az amerikai H. David Froning, a jelenleg legkompetensebb szakértő szerint "Amennyiben ez a Meier csaló, úgy azt kell feltételeznem, hogy a világ legképzettebb szakemberei közül néhányan a tanácsadói..." Az amerikai tudós ugyanis már korábban komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy egy effajta utazást matematikailag modellezni tudjon. "Az általa kifejlesztett matematikai modell csaknem tökéletesen egyezett azzal, amit Meier elmondott. Nála az ugrás előtti periódus egy ilyen távolságon négy órát tett ki (...) Froning lehetetlennek tartotta, hogy egy hat elemit végzett ember olyasmiket agyaljon ki, amiről akkoriban Földünk legmagasabban képzett tudósai tudtak csak valamicskét. Azt is kizártnak tartotta, hogy egy tudományosan analfabéta ember, Meier, az ő bonyolult matematikai számításain alapuló eredményhez közel álló eredményt kaphasson úgy, hogy paranoid módon képzeleg. Nemkülönben lehetetlennek tartotta azt is, hogy Meier tudja, hogy a felgyorsulási időszak alatt hány mérföldet tehet meg egy csillagközi űrhajó. Meier szerint ebben az időszakban az űrhajó 92 millió mérföldet tesz meg. Froning számításai mindössze húsz százalékkal tértek el ettől." Kedves Józsi bácsi, ezek tények, és nem az én képzelgéseim. Inkriminált cikkemben pedig nem azt állítottam, hogy én már személyesen is találkoztam ama "csodalényekkel" — egyébként remélem, hogy a jövőben sem találkozom velük, mert őszintén szólva igen megijednék tőlük —, csupán azt állapítottam meg, hogy egyetlen nagyhatalom sem áldozna óriási összegeket olyasvalaminek a kutatására, ami nem létezik. Ez meggyőződésem. A HÉT 19
