A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-10 / 28. szám
FIGYELŐ Prágai Tavasz ’92 A Rudolfinum emeleti folyosója tak. A Tyl Színház, amely ma már újra hagyományos nevét a Rendek Színháza elnevezést viseli, teljes rekonstrukció után decemberben kezdte írni újkori fejezetét. Itt prózai művekkel tarkítva csak Mozart művei szólalnak majd meg a Nemzeti Színház égisze alatt. A Smetana Színház teljesen önálló együttesként működik majd, új neve a Prágai Állami Operaház. Sajnos Mozart színházába, mivel "előnyben a külföldiek"elv működik, nem sikerült bejutnom, de a Nemzetiben láttam egy Bohémélet előadást. Az eddig uralkodó nemzeti operák hegemóniája kezd megbomlani, az eredetiben énekelt olasz repertoár pedig bővül. A Bohémélet utoljára 1942(!)-ben került itt színre. Már maga az előadás kétarcú produkció. A rendezés és a színpadkép teljesen negligálja a mű alaphangulatát, s kiirt belőle minden lírát és érzelmet, ám a jól sikerült zenei megfogalmazás Olivér Dohnányi romantikus lírai tolmácsolásában teljes ellentéte a sivár színpadi keretnek. A pozitív zenei megfogalmazást egy pompás Mimi és egy kitűnő Rodolph hatványozta. A patinás Smetana Teremben — némileg kicsinosítani és megifjítani bizony ezt sem ártana — egy ragyogó zenekari hangversenyt hallhattam. A Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarát Vladimír Ashkenázy vezényelte. Ez, a ma főleg karmesteri szerepet vállaló zongoraművész Brahms Harmadik és Sosztakovics Tizedik szimfóniáját szólaltatta meg. Micsoda ellentétes két világi Dicséretére legyen mondva — még ha Brahms művében több meleg színt és érzelmet igényiek is —, igazi nagy koncert emlékével távozhattam a tavaszi pompában tobzódó yyönyörűséges Prágából. Varga József Az idei, a negyvenhetedik "Tavasz" — ebből harmincon magam is ott voltam — számomra a legnagyobb meglepetést nem zenei eseményével szerezte. Igaz, ez szorosan összefügg a zenével, különösen ha figyelembe vesszük Schopenhauer híres mondását, mely szerint "az architektúra megfagyott zene". A Rudolfinumról van szó, arról a patinás és dekoratív Moldva parti épületről, mely az elmúlt rezsimben nem viselhette a Rudolf trónörököstől kapott "arisztokrata" nevét, s évtizedeken keresztül a Művészek Háza prózai elnevezésre hallgatott. A meglepetést számomra az jelentette, hogy maga a rekonstrukció kozmikus sebességgel — íme a magánvállalkozás diadala — 23 hónap alatt, igaz sok-sok millióért, de elkészült, s az eredmény egy eredeti célját szolgáló csodálatos neoreneszánsz palota. Az épület 1884-től áll — terveit a Nemzeti Színház alkotói: Josef Zítek és Josef Schulz készítették — s elülső (déli) traktusával a zenét, a hátsóval a képzőművészetet volt hivatva szolgálni. Itt vezényelte 1896 januárjában Antonín Dvorák azt a nevezetes hangversenyt, mely a frissen alakult Cseh Filharmónia első nyilvános szereplése volt. Az épület a száz óv folyamán azonban sok változáson ment keresztül. így például 1919-től az új ország parlamentjének adott helyet, s a sors iróniája, hogy a ZENE éppen a protektorátus évei alatt tért vissza az épületbe. 1946 májusában is ez az épület lett a színhelye a Prágai Tavasz néven megszületett zenei fesztiválnak. Itt kapott állandó székhelyet a Cseh Filharmónia, de az épület más célokra is szolgált. E túlzott "kihasználás" eredményeként az épület teljesen "lerobbant", s működését azonnali hatállyal meg kellett szüntetni. Hároméves kiesés után a felújított épületben május 14-ón elsőként a Cseh Filharmónia lépett fel Jirí Bélohlávek vezetésével a 80 éves Rudolf Firkušnýt kísérve, aki Dvorák g-moll zongoraversenyét szólaltatta meg. fylaga az épület csodálatosan szép. Elvezni az ezer személyt befogadó Dvorak Terem esztétikumát és pompás akusztikáját primér élmény, de számomra a nagy meglepetést az északi rész eddig még nem látott termei és csarnokai jelentették. Ebben a gyönyörű épületben hallhattam a "Tavasz" egyik csúcsprodukcióját, a Julliard vonósnégyes felejthetetlen muzsikálását. Ez az együttes — a ma élenjáró vonósnégyesek egyik legjobbja — a világhírű New-York-i zeneiskola, a Julliard School of Music ma is aktív tanáraiból évtizedekkel ezelőtt jött létre. Haydnt, Henri Dutilleus-t és Beethovent szólaltatták meg. Gyönyörű hangú Stradivari-hangszereken játszanak, s előadásukban minden mű ritkán hallható optimális előadásban hangzott el. Prága operaszínpadainak életében az elmúlt hónapok nagy változásokat hoz-A Julliard vonósnégyes 14 A HÉT
