A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-10 / 28. szám

(VÁNDORLÁSI NAPLÓ A SARLÓSOK 1931. ÉVI RENDEZÉSÉBEN) érzékük van ezeknek (!) az újdzsentri, bürokrata hivatalnokosztálynak nemcsak a nép ügyes-bajos dolgai, de még nyomora iránt is, mutatja az az eset, hogy pl. Somorja állami vezető jegyzője, amikor a szárazság és féregkártevéssel sújtott gazdák a kár felbecsülése végett megje­lentek nála, azt felelte, hogy ez nem elemi kár, szerinte csak a jégverés elemi kár. — A lakosság ugyancsak sokat panasz­kodik a jegyzői hivatalok azon tevékeny­sége miatt, amit az állampolgárságot nélkülözőkkel szemben kifejtenek. A járási hivatal tanácskozik — felterjeszt — leterjeszt, és a végén a válasz: nincs fedezet. Hatékony segítség volna Csalló­köz népén a középítkezések és közmun­kák kiadása. Magán Somorján minden törvényes fórumot megjárt középitkezések tárgyát képezi: a járási székház, az állami elemi, állami polgári iskola, továbbá a csendőrlaktanya építése, mely építkezé­sek összege meghaladja a 7 millió Kč-t. Az építkezésekre mind az államtól, mind a járástól és a községtől minden anyagi fedezet megvan. Az építkezési tervek szintén jóvá vannak hagyva, csupán a vállalkozónak kellene kiadni: de ez az aktus a bürokrácia labirintusába tévedt. A somorjai járásnak 306 km-t kitevő útvonala van. 90 százalékban elhanyagolt állapotban van. A múlt óv végén ebből hivatalosan 126 km-t nyilvánítottak vici­nálisnak. Annak ellenére, hogy a járás évek óta ezen utak javítására 70—80 ezer Kč-t állít be a költségvetésbe, ezen közmunkára eddig egy garast se költöttek. A belvizek sok kárt okoznak Csallóköz­ben. Az ármentesítő társulatok, amelyek évente százezreket tömnek be azokba a bankokba, amelyekben az ármentesítő társulat vezetői igazgatósági tagok, évek óta semmiféle alagcsövezósi munkálato­kat nem végeztek. Ezekhez a munkákhoz járulhatna a Duna csehszlovákiai vonalszakasza, amely évek óta kotoratlanul van. A szennyvizek a halbőséget állandóan apasztják. A Duna-ápolási munkálatok s az előbb említett közmunkák Csallóköz munkásainak évekig munkát adhatnának. (Farkas t. úr információi.) Iskolaügyi viszonyok: Egész Csallóköz­ben megfigyelhető az államkormányzat iskolapolitikája. A "Jubilejná školá"-k mo­dern épülete sok községben mutatja a szocdemek iskolapolitikáját. Szlovák isko­lákat nemcsak kolóniákon, de magyar községekben is létesít a "Slovenská Liga", "de ezekbe egyetlen magyar szülő gyer­mekét se kényszerítik" (Farkas!). A ma­gyar iskolák felépítését a szlovák tan­­felügyelőség szorgalmazza, s a magyar iskolák fel nem építése a magyarság közönyén szenved hajótörést. Dunaszer­­dahelyen a magyar polgári felépítéséhez a magyar pártok nem szavaztak meg 12 százalék pótadót. Meglátogattuk Somorján Prohászka Ist­ván festőművész műtermét, ahol Dömötör Teréz proletár írónővel találkoztunk. A tehetséges írónő, aki a proletár sors golgotáját átélte, az aratómunkások nyo­moráról informált. (Folytatjuk) 5. Az intelligencia. A tanítóság szerepe szociális téren a semmivel egyenlő. Jórészének érzéke sincs a tömegnyomor — tőmegínség — tömegszületés — tőmeghalálozás és általában a szegé­nyebb sorsú ember kultúremelése iránt. A tanítóság nagy zöme teljes mértékben be van ivódva a kapitalista társadalom kereteibe, ennek intézményeibe, és ani­­mális érzéketlenséggel nézi a munkás­­osztály kínos, sokszor a bűnözés határán mozgó emberfeletti vergődését. A plébánosok a falu népével nem törődnek, csupán csak az egyház paran­csait tartják be. Évek óta nem volt rá példa, egy-két különcködő paptól eltekint­ve, hogy hitközsége anyagi érdekében eljárt volna. A jótékonysági akciókban se vesznek részt. Annál többet foglalkoznak a munkásosztálynak az egyház és egy­házpolitika jármába való behajtásával. A keresztény ember erényeit prédikálják, adakozásra buzdítják a híveiket az egy­házzal (- papokkal) szemben, de legtöb­ben közülük bezárják kapuikat a koldusok előtt. A közigazgatás: A somorjai járásban a jegyzők nagy része ún. fehér jegyző (néppárti). A járás 11 körjegyzője között egyetlen szocialista sincs. De legtöbbje úrivadász. Fontosabb nekik egy hajtóva­dászat, mint a természeti károk feljegy­zése. Az államkormányzat számos szo­ciális intézkedését (aggkori segély, társa­dalmi akciók, közmunkák kiadása) a legelképzelhetetlenebb bürokratizmussal kezelik, és sok esetben meggátolják azok keresztülvitelét. A dolgozók, kiknek ügyes­bajos dolgait határtalan önkényeskedés­­sel intézik, megtanulták bennük meggyű­lölni, joggal, a köztársaság tisztviselőit. A népnek a köztársaságba vetett hite első­sorban ezen pitiáner, végszolgálatot tel­jesítő hivatalnokok basáskodása követ­keztében rendült meg. — Hogy milyen mm

Next

/
Thumbnails
Contents