A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-02 / 40. szám
HÍRMONDÓ / egy aránylag olcsóbb híd megvásárlására. Ugyanis eljutott hozzájuk a hír, hogy a hadsereg többek között hidakat is árusít. Négy alkalommal is járták az utat Prága (hadügyminisztérium) és Nagycétény között, amíg a vásárt nyélbe tudták ütni. Ámbár pénzre is szükség volt, amelyet helyi erőkből nem igen tudtak volna állni, de dr. Gulka Ede Berencs polgármestere és Bátora Béla nagykéri polgármester, s az érintett falvak választmányai is megértették a híd fontos szerepét a három község életében. Erkölcsi támogatás mellett, anyagi támogatással is hozzájárultak. Segített a gázmüvek igazgatósága is háromszázezer koronával, ugyanis a falu határát átszelik a fő gázvezetékek, nekik is érdekük a kerülök, távolságok lecsökkentése. A hidat tehát megvásárolták, szépen hazaszállították, csupán az összerakáshoz kellettek szakemberek. Nem hiányzott a cétónyi leleményesség, mert valaki tudott róla, hogy a Szereden szolgáló Tóth Rudolf alezredes, a falu szülötte a legmegfelelőbb szakember. Az alezredes úr nyomban eleget tett a felkérésnek és vállalta a híd összeállítását, amelyet az alapmunkák elvégzése után megkezdhettek. A híd nyárra elkészült, már júliusban használható volt, de teljes egészében, a védőhálók felszerelésére csak augusztus végén került sor, így a hídavatást is akkorra tervezték... A hídavatás napján lázban égett az egész falu, de a Zoboralja is, mert nem puszta hídszentelöról volt szó, hanem arra a napra Csemadok-napot is terveztek, és a szlovákiai magyar újságírók és a hazai öregfiúk közti mérkőzésre is azon a napon került sor. A meghívott vendégek között volt Molnár Imre, a Határon Túli Magyarok Hivatalának tanácsosa, Taba Lajos Magyarország pozsonyi konzulja, a berencsi és nagykéri polgármesterek és esperes urak, akik György Ferenc helyi lelkiatyának segítettek a híd felszentelésénél. Azt megelőzően processzió indult a templomtól, amelyhez csatlakoztak a népviseletbe öltözött — nagycétényi, nagykóri, berencsi, nyitracsehi és zsérei — kultúrcsoportok, szereplők. A hídon Kosa János polgármester köszöntötte a vendégeket és a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta a híd fontosságát, de azzal zárta szavait, hogy "Cótónyke hidat avatunk és szentelünk, de a folyó is legyen Cótónyke folyó, ha megváltoztatták is valakik, maradjon továbbra "Cótónyke!" A berencsi polgármester dr. Gulka Ede faluja nevében is megköszönte a nagycótónyiek igyekezetét, hangsúlyozta, hogy a híd nemcsak építmény, hanem szimbólum is, melynek nyomán megvalósulhat a községek közti szorosabb kapcsolat. A nagykéri polgármester Bátora Béla örömét fejezte ki, hogy ami a totalitárius rendszer alatt nem sikerült, az sikerült most a három község erejéből, de nemcsak a híd az, amely összeköt bennünket, hanem a magyarság is. A hídszentelés szertartását György Ferenc plébános úr celebrálta, beszédében hangsúlyozta a szeretet fontosságát, valamint azt, hogy sugallja majd a híd, amely része a községek közti útnak, hogy ezen a hídon mindig egymást szerető, istenfélő emberek találkozzanak. Hidak szelik át életünket, utakon járjuk életünket, sokszor kerül útjainkba akadály, azonban az akadályok áthidalhatók, de nagyobb akadály az, ha ember állít ember elé akadályt, azt nehezebb áthidalni. A testvórközsógeink felé vezető híd által közelebb kerültünk egymáshoz a valóságban, kilométerekben, lelépett méterekben, de lélekben és emberségben is... Még röviden Molnár Imre tanácsos úr is szóit a megjelentekhez, hangsúlyozta, hogy nekünk magyaroknak kötelességünk az, hogy embertől emberig, a lólektől a lélekig hidakat építsünk, hiszen együtt, összefogva kell bebizonyítanunk, hogy a magyar nép nem ellensége senkinek itt a Kárpát-medencében, hanem itt akar élni testvériesen a vele szomszédos és évszázadok óta körülötte lévő népekkel, nemzetekkel és nemzetiségekkel. A hídavatás, hídszentelés könyörgéssel, valamint nemzeti imánk eléneklésével ért véget... A polgármester megnyitotta a hidat, amelyen áthaladtak a jelenlévők, de szimbolikusan átgurítottak egy söröshordót, és nyomban csapraütöttók. A közeli labdarúgó pályán megkezdődhetett az újságírók és öregfiúk mérkőzése, majd a színes és tarka folklór fesztivál. A hídavatás, az emberi találkozások napja mélyen beíródott a zoboraljai emberek leikébe. Motesiky Árpád írók köszöntötték Turczel Lajost A Csehszlovákiai Magyar írók Társaságának Választmánya és az Irodalmi Szemle szerkesztősége szeptember 8-ára hívta össze azt az ünnepi ülést, amelyen íróink a 75 éves Turczel Lajost köszöntötték. Az életkorára látszólag fittyet hányó, rendkívül vitális jubilánst elsőként a Prágában élő irodalomtudós, Rákos Péter köszöntötte, aki valóban csak ünnepi alkalmakkor bukkan fel Pozsonyban. Rákos Péter azon kevés irodalmárok egyike, akik nem voltak Turczel Lajos tanítványai, de hát ő tulajdonképpen nemzedéktársként is köszöntötte a tanár urat. Hiszen, mint mondta, amikor Turczel Lajos ötszáznyolc éves lesz, már ő — mármint Rákos Péter — is túl lesz az ötszázon. Azt hiszem, irodalmunk számára rendkívül üdvös lenne, ha a prágai tudós idézett szavai valóra válnának. A mindenkori tanítványok nevében Koncsol László köszöntötte volt osztályfőnökét. Gyökeres György felvételei a szeptember 8-i ünnepi ülésen készültek (-bet) A HÉT 9
