A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-02 / 40. szám
A magyar nép egyik legkedvesebb madara a fecske. Énekek, népdalok, magyar nóták és irodalmi alkotások őrzik nevét, annyira közel került hozzánk. Régi istállók homályában, ereszek alján, de a modem panelházak ablakbeugrói védelmében is rakja fészkét. Tavasszal korán visszatér és vidám csicsergésével, csivitelésóvel köszönti a hajnalokat. A fiókák is boldogan "ficserékelnek". Herman Ottó szerint nótájuk ez: "Icsiri-ficsiri ficsirke! Nyisd ki a szemedet, rest Birike!" Nagyapáink, nagyanyáink óva intettek bennünket süvölvény korunkban: "Ne bántsátok a fecskét, mert az Isten madara!" Nem is bántottuk, még a legvagányabb pajtásunk sem emelt kezet, parittyát vagy légpuskát a fecskékre, egyúttal hasznosnak tartottuk az "Isten madárkáit". Ez a tudat ösztönösen végigkísért bennünket egészen a felnőtt korig, és a városlakóvá polgárosodott embertársaink közül is csak az képes leverni a fecskefészket, akinek kő van a szíve helyén. Igaz, hogy a fecskék bizony nem valami tisztaság szerető madarak, mert azt a bizonyos dolgukat fészkük szájából végzik el, így felgyülemlik a piszok az ablakpárkányon és az ablakra is jut belőle. Ám szorgalmuk, buzgóságuk, amint kemény munkával etetik éhes fiókáikat, a látvány feledteti velünk a "szobatisztaság" hiányát... Szebben talán nem is lehet fogalmazni, mint Herman Ottó írt a fecskékről, rövidke tanulmányát szeretném megosztani az olvasókkal. íme az idézet: "Ha a füstifecske belső házi madár, mert sokszor a ház tűzhelye fölött is folytatja családi életét, akkor a molnárfecske inkább városi, mert az emberi építményekre és hajlékokra kívülről rakja szilárd és aránylag nagy fészkét. Még hegyes vidék sziklás helyeitől sem idegen, és ott a meredek szirtfalon rakja madárhajlékát, gondosan figyelve, hogy eső ne érhesse. Némely faluban, ahol a házak padlása teljesen el van zárva, a füstifecske el is marad, de itt a molnárfecske lép a helyére, építvén a házak külsejére sokszor igen népes fészektelepeit. A molnárfecske is repülő bogársággal él, és tisztán csak röpülve bír megélni, mert lába piciny, csak megkapaszkodásra alkalmas. Ennélfogva ez a fecske is hasznos madár. Az ember szemében nem oly kedves, mint a füstifecske, mert nem oly barátságos, nem oly illeszkedő mint ez. Nem is gyönyörködteti az embert semminemű dalával, és a zárt fészek elrejti családi életét is. Tavaszkor később érkezik, mint a füstifecske; őszkor pedig a tornyokra, házakra, néha a fákra való gyülekezésnél ő alkotja a tömeget. Tudjuk, hogy jól felgyülekezve valamely őszi napon csak eltűnik — el a délszak messzeségében." Van egy nagyon kedves, emberien közeli novella Gárdonyi Géza tollából, amelyből kiderül, hogy az író miért fordul el a vadászattól, pedig olyan tanítómestere volt, mint Bársony István. A novellának "A fecske" címet adta Gárdonyi, és elmeséli, hogy miután alapos leckét kapott lövészetből, Bársony Istvántól, az oktatást a gyakorlatban is hasznosítani óhajtották: "A nádas felé lópdelgettünk egy keskeny kaszálón keresztül. A magasban egynéhány fecske cikázott ide-oda. Amint rájuk pillantok, egyben föl is kapom a puskámat. Ha nem találok, akkor jó lövőnek tartom magamat; ha találok, biztos, hogy több a sörét, mint kellene. Célba kapom az egyik fecskét, és rálövök. A fecske forogva hull le a magasból. Hátha véletlenül találtam el? Nézzük még egyszer... A másik fecske is lehull, mint a kő." Ám a siker, a lába elé hullott véres fecske Gárdonyit elszomorította, sőt, átvirrasztotta a csillagos éjszakát, nem tudott elaludni: "Arra a két fecskére gondoltam, arra a két meglőtt kis madárra. Az egyik tán hím fecske volt, és ennek az özvegye most maga ül az ágon. Alszik-e? Tud-e aludni ezen az éjszakán? A másik tán asszonyka volt. Ennek talán kicsinyei is maradtak. Hogy várják majd reggel a mamát!" A történet nem véletlenül jutott eszembe. Köztudott, hogy a tél közeledte elűzi őket a messzi Afrikába. De messze van még a tél. Ám a hosszú, forró nyár után, a szeptemberben "hirtelen", váratlanul jött lehűlés megtette a magáét. Pontosabban szeptember 5-én szombaton volt különösen szeles, esős idő és a szokottnál sokkal hűvösebb az éjszaka. Vasárnap is tartott a szeles, hűvös idő, előkerültek az anorákok és a melegebb holmik. Node, a fecskéknek nincs meleg bundájuk, a széltől, hidegtől óvó köntösük. Hétfőn reggel, amikor munkába mentünk a gyár udvarán (Tesla Vráble) megdöbbenve láttuk a szétszórt fecsketetemeket. Próbáltam összeszámolni a katasztrófa "eredményét". Egészen hatvanon felül jutottam. Gondoltam, lefényképezem az elhullott fecskéket, de aztán lemondtam a szomorú látvány megörökítéséről. A fiatal, röpülni még nem tudó madarak hullottak el. Különösnek tartom — talán rosszul tanultam meg az iskolában? —, hogy szeptember elején még röpülni nem tudó fecskék lapulnak sárfészkükben. Vagy talán a hosszú nyár következtében harmadik fészekaljról lenne szó? MOTESIKY ÁRPÁD
