A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-25 / 39. szám
GYERMEKEKNEK A róka és a sárkánykígyó Róka koma szomszédságába juhászok költöztek. A juhászokat még tűrte volna a koma, a komondorok azonban már sehogy sem tetszettek neki. "Nekem itt, úgy látom, letelt az időm — gondolta. — Legjobb lesz, ha elköltözöm más vidékre." Szedte hát a sátorfáját, és áthurcolkodott arra a dimbes-dobos, borókás tájra, amelyet már régen kiszemelt magának. Nekiállt hát, hogy lyukat ásson magának. Nem volt nehez dolga, a laza homok könnyen engedett. Reggeltől délig dolgozott; délben pihent egy keveset, aztán újra munkához látott. Egyszer csak megmozdult alatta a föld, omlik, szakad; a következő pillanatban a róka valami mélységbe pottyan, ahol felnyitja első ijedelme után a szemét, tágas nagy barlangot lát, s a barlang sarkában egy hótfejű sárkánykígyót. — Bocsánatot kerek — hebegte a róka —, a világért sem akartam háborgatni uraságodat, merő véletlenségből kerültem ide. A sárkány azonban csak ült a sarokban, és egy mukkot sem szólt. — Ha meg nem sértem uraságodat — mondta a róka —, tisztelettel órdeklődenóm: talán valamiféle trónterembe jutottam, s uraságod a trónusán ül ott? — A kincsemen ülök — mondta a sárkány. — Ó, az nagyon szép dolog! — felelte a róka. — Igaz, nekem nincs érzékem se kincshez, se aranyhoz; azt sem nagyon tudom, mi hasznát lehet venni, ha egyszer ül rajta az ember. — Nem azért ülök rajta, hogy hasznát vegyem, hanem hogy legyen — mondta a sárkány. — És ez jó neked, hogy itt ülsz ki tudja mióta ebben a sötétségben, és ülsz a kincseiden, ahelyett hogy odafönt élveznéd a szép napvilágot? — Nem hagyhatom itt a kincseimet, mert még ellopják — mondta a sárkány. — Hogy lopnák el, ha egyszer senki sem tud róla? — kérdezte a róka. A sárkány erre nem felelt, és hallgatott egy darabig a róka is. De látszott, hogy valami még fúrja az oldalát; egy idő múlva meg is kérdezte: — Még csak azt szeretném tudni, kinek őrződ a kincsedet. — Magamnak. — És soha senkinek nem adsz belőle? — Nem. — De legalább magadnak csak veszel néha egy-egy jó falatot rajta? — Hogy gondolod? — csattant fel a sárkány. — Hiszen akkor elfogy! A róka a kijárat felé sandított. — Igaz, hogy nekem nincs hót fejem, mint neked — mondta —, de annyit ezzel az eggyel is tudok, hogy nálad ostobább lény nem is él a földön. Itt ülsz a föld alatt, és azt hiszed, te őrződ a kincset, pedig a kincs őriz rabláncon téged. Hát csak kucorogj itt tovább a sötétben; ón inkább élek szerényen, kincs nélkül, de vidáman és szabadon. Azzal sarkon fordult, és magára hagyta a kincsőrző hótfejű sárkányt. Pihenő A második, a harmadik és a negyedik rajz hat-hat részletében tér el az első képtől. Melyek a különbségek? Törpséta Hupikék törpike sétált az erdőben, és eltévedt. Pedig nagyon szeretne már hazamenni gombaházacskájába, és szeretne elnyújtózni ágyacskáján, hogy kipihenje magát. Segíts neki megtalálni a helyes utat! A megfejtők között egy lemezt sorsolunk ki. A HÉT 27
