A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-18 / 38. szám

EGY KIS ILLEMTAN Köszönjünk! 1. Köszönéskor minden kom­mentár nélkül mondjuk a szer­vusz vagy a jó napot, köszö­nési formát, különösen akkor, ha forgalmas helyen vagy távolról üdvözöljük ismerő­sünket. A "kezét csókolom", a "tiszteletem", "az alázatos szolgája" ma már divatjamúlt. 2. Ha ismerősünk hölgy tár­saságában közeledik felénk — jóllehet fiatalabb nálunk és ennélfogva előre kellene kö­szönnie — mi üdvözöljük előre, kifejezve ezzel tisztele­tünket társa iránt. 3. Az ismeretlen embereket három esetben kell üdvözöl­nünk: amennyiben egy isme­rősünk társaságában van, s ennélfogva az ismeretlen is köteles elfogadni a köszöné­sünket. Ugyanígy illik nekünk is köszönni, ha a társaságunk­ban lévőt üdvözli egy szá-MESE A SAJTRÓL munkra ismeretlen személy. Az egy házban, épületben lakó szomszédok ugyancsak üdvözlik, köszöntik egymást, még akkor is, ha formálisan nem ismerkedtek meg, nem mutatták be őket egymásnak. 4. Hölgy beosztottjától, mun­katársától a férfi főnök ne várja el, hogy előre köszönjön neki. Attól eltekintve, hogy a hölgy alkalmazottunk, az ut­cán előre üdvözöljük (a főnö­ke) még ha néhány perccel, órával azelőtt munkafeladatot osztott is ki neki. 5. Illemszabály az is, hogy köszönéskor kezünkkel ne ta­karjuk el az arcunkat. A sajt a legfontosabb kal­cium- és foszforforrásunk. A kalciumsó az idegrend­szer normális működése, továbbá az izmok összehú­zódó képessége szempont­jából nélkülözhetetlen. 10 dkg sajt fedezi egy felnőtt napi kalciumszükségletét és a foszfor szükségletének egyharmadát. A sajt az egyik legfontosabb A- és B-2-vitám inforrásunk is. Az előbbi a bőrt és a nyálka­hártyát védi, a növekedést és a látást szabályozza; (hiánya esetén könnyen fá­rad a szem, s különösen szürkületkor mutatkoznak látási nehézségek), az utóbbi pedig főként a nö­vekedésben lévő szervezet számára fontos. Csupán a legfontosabb tulajdonságo­kat említve is érthető, miért vált a sajt számtalan nép alapvető élelmiszerévé. Önálló fogásként, de zöld­séggel, gyülmölccsel, tész­tafélékkel, hússal, levesek­hez és süteményekhez egyaránt használjuk. A sajt­fogyasztás ajánlott a nagy energiaigénnyel járó spor­toláshoz, de jól beilleszthe­tő diétás étrendekbe is. A sajtgyártás legnagyobb csodája, hogy egyetlen alapanyaga a tej, és ebből számtalan (ízben, állagá­ban és lyukacsosságában különböző) sajtfélét állíta­nak elő. A tejet előkezelik, tisztítják és pasztőrözik (72 °C-ra hevítik), és ezzel megteremtik a tejsavbakté­­riumok tevékenységéhez szükséges feltételeket. Ez­után a sajtfélének megfele­lő baktériumszint-tenyészet bevitele következik, majd a tej oltóenzimes megalvasz­­tása, melynek következté­ben a tej edesen megalvad. Ezt az alvadékot felaprítják, keverik, és ezáltal a savó kiválása megindul. Minél keményebb sajt a cél, annál kisebb szemcsére aprítják az alvadókot. Miután az alvadékszemcsék megszi­lárdultak, a tejcukor bomlá­sa és a tejsavtermelós megindul bennük. Ezután a savót elválasztják, a masszát tömörítik, és az alvadókszemcsóket ko­rong, henger, hasáb vagy gömb alakú formákba töltik. A lágy sajtok saját töme­güktől tömörödnek, a ke­mény sajtokat préselik: a formájuk eközben alakul ki. Látványuk már olyan, mint az üzletekben, de ez még nem az igazi sajt, csupán fehér színű, jellegtelen ízű, szívós, gumiszerű képződ­mény, amelynek belsejé­ben azonban a nagy átala­kulás már zajlik, íze, állaga tovább javul a sózó meden­cékben, ahol megfelelő tö­ménységű és hőmérsékletű sóló kering. Ebben az ol­datban a sajtok több napig úszkálnak, miközben a mik­robiológiai folyamatok to­vább zajlanak, s a káros mikroorganizmusok rész­ben elpusztulnak. Végül a legtöbb sajtot még érlelik is. A sajtórlelő helyiségekben különböző ideig tartják az egyes sajt­féléket. Az eidám például kb. két hónapig érlelődik, az ementáli azonban fél évig is. Ezalatt is gondosan kezelni kell őket. Időnként megforgatják (hogy a for­májuk változzon), a só a "sajttósztában" minél egyenletesebben oszoljon el, és a kéreg képződés jó legyen. Ha penész tűnik fel rajtuk, a külsejüket lemos­sák, az érlelést másik, el­térő hőmérsékletű helyiség­ben folytatják stb. Az érlelés alatt a különböző sajtokat másként kell kezelni, mert az egyes fajták eltérő hő­mérsékleten érnek meg. Mire az adott sajtra jellemző lyukak megjelennek, addig­ra a sajtra jellemző íz, aroma és megfelelő állag is kialakul. Gyakran több hónapos bonyolult folyamat eredménye a sajt. A HÉT 23

Next

/
Thumbnails
Contents