A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-11 / 37. szám
AGROKOMPLEX 92 Ülök a pecsenyósbódé, illetve "lacikonyha" előtt, és étvággyal, elégedetten fogyasztom a ciganypecsenyét, mert legalábbis részemről bármilyen vásár, kiállítás elmulaszthatatlan része, (esetleg) egy pohár habzó sör kíséretében. Meleg, tikkasztó — augusztusi délután van — hőség, még a fák árnyékában is. A bokrokon túl, a szabadtéri színpad és nézőtér arénájában Peter Lipa zenekara játszik, most a "Bona sera" című nótát, Luis Prima, és ifjúságunk régi slágereit fújják nagy lendülettel, lelkesedéssel. A mellettem lévő asztalnál egy nagymama öt unokáját táplálja illatozó lángosokkal, a legkisebb felsír, mert a málnaszörpjét a dulakodó nagyobbacskák felborították, a pohár tartalma a földre csörgött. A nagymama intézkedik, pénzt ad a legnagyobbnak, az új pohár szörpre, miközben sopánkodóan mondja, hogy már a második százas is elfogyott. A lacikonyha előtt várni kell, mert megállt a kiszolgálás, valami vita támadt egy vásárló és az elárusítók között. — Mérjék le azonnal, mérjék le! — süvíti a kárvallott, túl a vásár moraján és a zene hangulatán. Az eladók mérnek, aztán mondják az árat... — Na, látják, mégsem huszonöt korona, csak huszonkettő ötven, engemet nem lehet becsapni (káromkodik is közben)! Elnézést, elnézést, hány elnézést kellett volna kérniök reggel óta? He? — aztán legyint, és félrevonul az elemózsiával, meg a pohár sörrel. Falatozik, de úgy látom, hogy haragja nem hagyott alább, és savanyú a kenyér a szájában... Közben befejeztem az evés örömeit, nekem ízlett a lacipecsenye, meg a nagytapolcsányi sör is. Elégedetten indultam az amfiteátrum és a zenei hangok felé, hogy ne csak halljam, hanem lássam is a zenét. A nézőtéren bizony kevesen ültek, ám a vérbeli muzsikusokat az nem zavarta, tudásuk legjavát adták. Egy régi koncert jutott eszembe, a Piramis zenekar koncertje, telt ház, zsúfolásig megtelt még a környék is. Azokban az években az AGROKOMPLEX kiállítást később rendezték, ha jól emlékszem augusztus utolsó heteben kezdődött és még szeptember első hetében is tartott. Természetesen a kiállítás megnyitójára esett az országos, vagy szlovákiai aratóünnepély is, amelyen a hatalom vezérei erejüket fitogtatták, hatvannyolc után pedig a konszolidáció sikereit és eredményeit bizonygatták. Node, az aratóünnepély és a vele egybekötött díszes felvonulás Nyitra leghosszabb sugárútján kezdett ellaposodni, s ez az aratóünnepély iránti "kötelező" érdeklődés alapos megcsappanásához vezetett. Kezdtek elmaradozni a lelkes tüntetők, az ünnepélyes, lelkesen tapsoló tömeget felváltotta egy elégedetlen, az öndicsóret iránt közömbös tömeg. Ezek után nem maradt más hátra, mint — a költségekre hivatkozva — az aratóünnepély megrendezését minden negyedik évre elodázni, míg végül is teljesen elmaradt. Igaz, a mezőgazdasági szak- és üzletemberek egy pillanatra sem mondtak le az AGROKOMPLEX mezőgazdasági kiállítás megrendezéséről, amely aztán idővel nemzetközi szintre, a külföldi érdeklődés fényébe lépett elő. Talán az időjárás is befolyásolta, az idén mutatkozott a legnagyobb külföldi érdeklődés a mezőgazdasági kiállítás iránt, ami nemcsak a látogatok számában, hanem a külföldi kiállító cégek és magánvállalkozók számában is tükröződött... Lám, egy kicsit elméláztam az amfiteátrum táján, de aztán gyorsan továbbléptem, hogy a hazai "kistraktorok" körül szemlélődjem. Ezek a kétkerekű, háztáji gazdálkodásra igen alkalmatos gépek mintha vesztettek volna varázserejükből, illetve, mintha már a piac felülmúlta volna a keresletet. Egy nézelődő fiatalember a fogyasztásuk ellen panaszkodott, mondván, hogy a Robi es a Vari is sokat fogyaszt. Talán a Terra volt az, amelyik a legkevesebbet fogyasztotta, de az viszont nem bírta a nagyobb megterhelést, szántást. — A ló volt a legjobb, a tavat nem kellett benzinnel itatnil — mondta egy idősebb, bajuszos gazda, amin nevettek a körülötte állók. — Menjen, vásároljon egyet bátyám! — rikkantotta az imént a fogyasztásra panaszkodó, és a lovakat kiállító pavilon felé mutatott. Tanácsát megfogadtam, bizony volt ott mindenfajta ló, még póni lovacskákat is láthattunk, de vásárolni nem láttam senkit. Ellenben a szomszédos pavilonban az apróállatok, nyulak, galambok és tyúkok iránt már volt vásárlói érdeklődés is. A sziámi macskák azonban magas áruk miatt csak a látvány örömét szolgálták. Tóblábolás és nézelődés közben eszembe jutott apám megbízása, hogy a motoros permetezőkannákat feltétlenül nézzem meg és ha... Hát igen, megnéztem, de "ha" aligha lesz a dologból, mert a Hrdí cég kannái tizenótezerbe kerülnek. Mondta is a volt gyárigazgató: "Tudja mit, tizenötezerért a fürtöket elmegyek ecsettel befesteni." Egy mellettünk álló nézelődő viszont azzal biztatott, hogy lesznek ezek olcsóbbak is, hiszen a Tuzex üzleteiben, ha átszámoljuk, csak hatezerbe kerültek a motoros permetezőkannák. A Bábolna cég bejárata előtt szép tojások invitálták a látogatót. Bent az Agricola Lapkiadó kiadványaiban nemcsak gyönyörködhettünk, hanem válogathattunk is. A színes lapok közül a Kertbarátok Magazinját, a Kistermelők Lapját, az Erdőgazdasági Lapot és a Magyar Gazda példányait vihettük magunkkal... Az AGROKOMPLEX mezőgazdasági és élelmezési kiállítás 1992-ben augusztus 15—20. között fogadta látogatóit. MOTESÍKY ÁRPÁD
