A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-04 / 36. szám
SZABADIDŐ Amerikai atombombát kaptak az oroszok ’45-ben? Az amerikaiak 1945 augusztusában nem két, hanem három atombombát dobtak le Japánra. A harmadik bomba nem robbant fel, ezt a japánok néhány héttel később átadták a Szovjetuniónak, annak reményében, hogy az amerikai atommonopólium megtörése nemzeti érdekeit szolgálja, továbbá annak fejében, hogy Moszkva nyomást gyakorol az amerikaiakra a japán legfelső hadvezetés elleni ítéletek enyhítésére. Ezt a fantasztikus állítást két orosz újságíró röppenti fel készülő könyvükben, amelynek címe: "Orosz bomba". A szerzők maguk is jelzik, elméletük számos ponton támadható, ám a megszólaltatott tanúk, dokumentumok eredetiségében kevéssé kételkednek. íme a rövid történet: 1945. augusztus 20-án, két héttel a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadás, a japán Kvantunghadseregnek a szovjetek előtti kapitulációja lebonyolítására Csangcsunba érkezik a japán vezérkar egyik ezredese. Küldetésének valódi célja: felajánlani és átadni a Szovjetuniónak még az amerikai hadsereg japán partra szállása előtt azt a fel nem robbantott harmadik atombombát, amelyet Nagaszakira dobtak le (vagy ott vesztette el az egyik atombombázó amerikai repülőgép), s amely a japán hadvezetés kezébe került. Pjotr Tyitarenko százados, a szovjet katonai hírszerzés japánul tudó tisztje, aki ’45 augusztusában Malinovszkij törzsében szolgált, találkozott a japán vezérkar meg nem nevezett ezredesével, aki elmondta neki a bomba átadásának a tervét. Azt is elárulta, miért adnák oda a bombát. "Ha Amerika az atomfegyver monopóliumát birtokolja, térdre kényszerít, megtör bennünket. Ha önöknek is lesz bombájuk, meggyőződésem szerint a nem túl távoli jövőben Japán ismét a nagyhatalmak őt megillető sorába kerül". Tyitarenko annyit tud az ügyről, hogy a japán ezredes tájékoztatta tervéről Kovajljov és Fegyenko tábornokot, a Kvantung-hadsereg kapitulációját előkészítő szovjet katonai vezetőket. Tyitarenko 1969-ben az atombomba ügyét levélben közölte az SZKP KB-val, ahonnan azonban félig-meddig gúnyos választ kapott. Hogy Tyitarenko valós személy, s a szóban forgó időpontban Csangcsunban tartózkodott, azt a szovjet hadtörténészek dokumentumai tanúsítják. A harmadik atombomba történetét megerősíti az a két dokumentum, amelyet Georgij Plotnyikov szovjet hadtörténész talált. Az egyik egy 1945. augusztus 27-én vagy 28-án kelt távirat (amit Plotnyikov emlékezetből diktált le a két nyomozó újságírónak), amelyben a tokiói szovjet nagykövetség értesíti Lozovszkij külügyminiszterhelyettest, hogy a fel nem robbant atombombát elküldték a szovjet kormánynak. Az ügyben az egyetlen másolatként rendelkezésre álló dokumentumot ugyancsak Plotnyikov lelte meg 1973-ban, a szovjet honvédelmi minisztérium archívumában. Ez egy japán nyelvű, 1945. augusztus 27-én keltezett 1074. számú távirat, amelyet a Kvantung hadsereg vezérkari főnöke küldött a japán hadsereg vezérkari főnökhelyettesónek. A szöveg: "A fel nem robbant atombombát, ametyet Nagaszikiból Tokióba szállítottak, kérem, sürgősen adják át a szovjet nagykövetségnek. Választ várok." A két orosz újságíró azt is bizonyítóknak véli, hogy a már említett Fegyenko tábornokot, aki a szovjet katonai hírszerzés parancsnokhelyettese volt 1945. augusztus 20-án Csangcsunba vezényelték, ott tartózkodott szeptemberig. Fegyenko a Mandzsúriából való visszatérése után — vélhetően az atombomba-akció végrehajtásáért, sejtik az újságírók — rendkívül magas kitüntetésben részesült, amelyet csak kivételes tettek végrehajtóinak adtak az idő tájt. Felbukkant egy további tanú is, Nyikolaj Adirhajev is, aki 1945 augusztusában a tokiói szovjet nagykövetség tanácsosa volt. Állítása szerint az atomtámadás után a Japánban lévő szovjet katonai misszió vezetője, Gyerevjanko tábornok tárgyalásokat kezdett a japánokkal az atomtámadás következményeiről, az információk átadásáról. Ez akkoriban rendkívül érdekelte Moszkvát, fűzte hozzá Adirhajev. Maguk a szerzők, a két újságíró, elismerik, amerikai részről semmi sem támasztja alá verziójukat. Az a lehetőség, hogy Nagaszaki felett az amerikaiak épp úgy elveszthették a harmadik atombombát, ahogy évtizedekkel később Spanyolországban, még nem bizonyíték. Ha viszont a szenzációs dolog megtörtént, egyik résztvevőnek, sem a szovjeteknek, sem a japánoknak, sem az amerikaiaknak nem fűződött hozzá érdekük, hogy az eseményt nyilvánosságra hozzák. A rejtély rejtély marad. (Népszabadság) r Életmentő kutyaharapás Hiába kutattak a túlélők után, a mentésben részt vevő nepáli katonáknak sajnos csak annyi dolguk maradt, hogy a légi katasztrófa áldozatainak holttestét plasztikzsákokba gyűjtsék. A szerencsétlenül járt thaiföldi repülőgép Bangkokból Katmanduba tartott, amikor hegynek ütközött. A fedélzeten utazó 113 ember életét vesztette. A tragédiának mégis van azonban egy szerencsés túlélője, aki — nem túlzás — csodába illő módon kerülte el végzetét. Bármilyen megdöbbentően hangzik, kutyája mentette meg az életét egy idős bangkoki úrnak, aki eredetileg a később lezuhant géppel akart Katmanduba utazni. A hírügynökségi jelentés szerint a hatvankilenc éves Bhatiasevi arra készülődött, hogy a bangkoki repülőtérre utazzék és felszálljon a Thaiföldi Légi Társaság Katmanduba induló járatára, amikor amúgy jámbor kutyája látszólag minden ok nélkül csúnyán megmarta bal karját. Emiatt Bathiasevi kénytelen volt érvénytcleníttetni repülőjegyét. Amikora rádióban meghallotta, hogy a légi járat fedélzetén 113 emberrel Katmandu közelében lezuhant, nem akart hinni a fülének. Állítólag perceken át semmi egyebet nem tudott mondani, csak azt: "Köszönöm, Istenem". Később a férfi kijelentette: meggyőződése, hogy kutyája harapásában Isten keze mutatkozott meg. A HÉT 31
