A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-04 / 36. szám
ÉLŐ MÚLT AMERIKA KOLUMBUSZ ELŐTT Különös véletlen, de tény: azok az őskori szibériai vadászok, akik mintegy 25—30 000 évvel ezelőtt léptek Észak-Amerika földjére, éppúgy nem sejthették, hogy új kontinensen járnak, mint az 1492-ben Guanahani (San Salvador) szigeténél lehorgonyozó Kolumbusz. Közismert, hogy ezek a mongoloid népcsoportokhoz tartozó vadászok a Bering-szoroson keltek át, méghozzá — s ez ma már igencsak meglepően hangzik — nem bárkán és csónakon, hanem száraz lábbal —, ott, ahol most a tenger hullámzik. barátságtalan az őslakókhoz. Az első, még a jégkorszak idején érkező bevándorlók természetszerűen mamutvadászok voltak, akik kőhegyű dárdákkal vették fel a harcot a hatalmas ősállatok ellen, a jégkorszak elmúltával pedig a vadászok, a gyűjtögetők s később a földművelők ideális körülmények közé kerültek: a milliószámra található nagyvadak — többek között a bölény, a pézsmatulok és a jávorszarvas —, a páratlanul gazdag növényvilág olyan létfeltételeket biztosított, amelyek lehetővé tették az egyes kultúrkörök és helyi kultúrák zavartalan s viszonytag rövid idő alatt történő kialakulását. A prekolumbiánus Észak-Amerika nagy kultúrkörei voltaképpen azonosak az egyes életformák elterjedési területével. A mai Kanada északnyugati területein nyomait Arizonában és Új-Mexikóban tárták fel a kutatók. Az új-mexikói Sandia-barlangban talált leietek azt bizonyítják, hogy itt már 25 000 évvel ezelőtt megjelentek az őslakók, Amerika általunk ismert legrégibb lakói, akiknek az életformája még hűen visszatükrözte az ázsiai őshazából hozott szokásokat és életmódbeli sajátosságokat, ezért az észak-amerikai prekolumbiánus kultúra legrégebbi korszakát az ázsiai hagyományok korszakának is nevezik. A Sandia-barlang lakóival korukat tekintve csak a texasi Abilene hajdani vadászai vetekszenek, akik ugyancsak számot tarthatnak a "legrégibb amerikai" elnevezésre. Az első, immár vitathatatlanul Amerikában kialakult kultúrát a híres új-mexikói lelőhely, Folsom nyomán folsomi kultúrának nevezték el: Winnetou ősei voltak Amerika első felfedezőinek idejében még egy földszoros volt. Az elkövetkező évezredekben vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkozó kelet-ázsiai törzsek követték az Alaszka földjére költöző, s Ázsiától mind távolabbra vándorló "úttörőket". Körülbelül 11 000 évvel ezelőtt a vándorlásoknak vége szakadt: az éghajlat felmelegedésének hatására a megolvadt jégmezők és gleccserek olyannyira megemelték a tenger szintjét, hogy a földszoros víz alá került: az Észak-Amerikába behatoló vadászok így váltak őslakosokká. Évezredek teltek el, amíg az egyre délebbre és nyugatabbra előretörő vándorok elérték a Tűzföldet és az Atlantióceán partvidékét. Utólagos és valószínűsíthető számítások szerint ötszáz év telt el, amíg az Alaszkából dél felé vonuló vadászok elérték az Egyesült Államok és Mexikó határvidékét; Közép- és Dél-Amerika meghódítása ennél sokszorosan több időt vett igénybe. Az új földrész nem volt és Alaszkában a vadászat dominált, akárcsak a Hudson-öböltől délre lévő síkságokon és a Labrador-félszigeten. A Csendes-óceán nyugati partvidékén a halászat, illetve — Kalifornia déli részén s a Kaliforniai-félszigeten — a halászat és a gyűjtögetés jellemezte az uralkodó életformát. A Sziklás-hegységtől keletre s a Mississippitől nyugatra a bölényvadászat határozta meg az ottani törzsek életmódját. A Mississippitől keletre, az Atlanti-óceán partvidékéig, valamint az Egyesült Államok déli és Mexikó északi területein a földművelők alakították ki sajátos kultúrájukat, a Nagy Tavaktól délre és keletre pedig a földművelés, a vadászat és a gyűjtögetés gyakorolt döntő befolyást. Természetesen a régészeti lelőhelyek, a szűkebb értelemben vett regionális sajátosságok alapján számos egyéb kultúráról is beszélhetünk, ezek ismertetése azonban nem áll módunkban. Annyit jegyezzünk meg azonban, hogy a legrégibb és legjelentősebb regionális kultúrák kialakulásának ideje mintegy 15 000 évvel ezelőttre tehető. Az első, körülbelül 35 000 éves földműves kultúrának arizonai lelőhelye alapján a cochise-kultúrát nevezik. Említést érdemel még a sziklavárosok kultúrája, amely időszámításunk első évtizedeiben született az Egyesült Államok délnyugati területein. A már valóban Észak-Amerikában kialakult kultúrákat általában az ún. egyszerű kultúrák és a középkultúrák csoportjába sorolják, a tárgyi alapok szempontjából indokolt, ám mégis félreérthető módon, hiszen szó sincs az indiánok szellemi életének, művészetének valamiféle alábecsüléséről. Indiánok... Ki tudja, hogy neveznénk őket, ha az "Indiát" felfedező Kolumbusz egy ihletett pillanatában nem illeti őket ezzel a legendássá vált névvel. Ha van nép, amely már gyerekkorunk kezdetén "ismerős" számunkra és foglalkoztatja képzeletünket, akkor az az indián nép. E fogalom tudományos szempontból legalábbis kétes értékű, hiszen Amerika (újra)felfedezósónek pillanatában vagy négyszáz indián törzs ólt a kontinens északi felén; több kisebb-nagyobb nyelvcsoportot alkottak, amelyek közül feltétlenül említésre méltók az athabaszkok, az algonkinok, az irokézek, a sziúkkónt is közismert dakoták és az uto-aztékok. De ne feledkezzünk meg a magas északon elterülő zord jégvilág lakóiról, az eszkimókról sem, akiket többnyire lakhelyük szerint csoportosítanak, így beszélhetünk alaszkai, mackenzie, labradori stb. eszkimókról. A legészakibb indiánok az Alaszkában és Kanada északnyugati részén élő koyukunok, kucsinok, ahtenák, szekánok, hódok voltak — a felsorolás természetesen korántsem teljes —, akik szarvasvadászatból és halászatból éltek. Valamivel délebbre, Kanada csendesóceáni partvidékén a kvakiutlokkal és a nutkákkal találkozunk. A Hudson-öböl és a Nagy Tavak között a krík és az ozsibvék alkották a legnagyobb törzset, tőlük 12 A HÉT
