A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-04 / 36. szám
GONDOIKODO "Ügyefogyott polgármester” avagy félretájékoztatás Csak harmadik nekifutásra hozott határozatot községünk képviselőtestülete a Feled feliratú információs táblák elhelyezéséről a településre befutó utak mentén. Két alkalommal szlovák képviselőtársaink kérésére elhalasztottuk a javaslat szavazásra bocsátását. Mindkét esetben arra hivatkoztak, hogy az idő nem alkalmas ilyen jellegű határozathozatalra, mert úgymond feszültséget kelthet a két etnikum között. Semmitmondó érvelés ez, melyet mindig elő lehet venni elfogadható indokok híján. Ennek ellenére mi, a javaslat mellett kiálló képviselők, nagy türelemmel és tapintattal kezeltük az ügyet. Számbeli fölényünkből adódóan már az első alkatommal határozhattunk volna az információs táblák ügyében. Tekintettel voltunk azonban az ellenvéleményen lévők érzékenységére, akik igen helytelen felfogás alapján, egy ilyen határozatban szlovákellenességet véltek felfedezni. Ezért nem siettünk a helység magyar nevének feltüntetésével, időt hagyva a kedélyek lecsillapodására. Igyekeztünk a javaslat ellen berzenkedőket értelmes szóval meggyőzni affelől, hogy itt nincs szó jogaik csorbításáról, és nem vezet bennünket semmilyen hátsó szándék. Egyszerűen csak arról van szó, hogy szeretnénk élni alapvető emberi és állampolgári jogainkkal. Nemigen lehet józan érveléssel elvitatni az itt élő őshonos polgárok azon óhajának jogosságát, hogy községük régi, történelmi nevéhez való ragaszkodásuk kifejezéseként, azt legalább információs táblán feltüntethessék. Igen furcsa módja az egyenjogú együttélésnek, amikor csak az egyik fél jogosul dönteni a közös porta ügyeiben. Ilyen szellemben próbáltuk megvilágítani a közvélemény előtt szándékunk helyességét, sajnos, amint később kiderült, nem teljes sikerrel. Egyszóval a téma felvetésétől a megvalósításig egy óv telt el. Ennek ellenére néhány polgártársunknak ugyancsak bánthatta a szemét a Feled felirat, mert a hárőm közül az egyiket a kihelyezéstől számított második napon már kidöntötték. Következtek aztán a spray-vel történő befújások, melyekből a hivatalos helységnévtábla sem maradt ki. Igen gyorsan tudomást szerzett az ügyről Igor Chamula, az SzNT képviselője, aki személyesen próbálta meggyőzni polgármesterünket a táblák kihelyezésének törvénysértő voltáról. Az útkarbantartó vállalat sem maradt tétlen. Illetékesei ellátogattak a községházára, és közölték polgármesterünkkel: A kihelyezett táblák beleesnek abba az úttest mellett húzódó sávba, amellyel ők rendelkeznek. Elhelyezni valamit a sávban csak a vállalat engedélyével lehet. Ezért, amennyiben nem helyeztetik át a táblákat az úttesttől, kénytelenek lesznek azokat eltávolítani. Azt, hogy mennyire következetes a törvények betartásában az útkarbantartó vállalat, jól bizonyítja az a tömérdek közvetlen, az úttest mellett elhelyezett cégtábla, reklámtábla, minden rendű és rangú vállalkozást, szolgáltatást népszerűsítő felirat. Az embernek akaratlanul az a gyanúja támad, mintha a helységnevek tekintetében a törvényesség betartására annyira ügyelő vállalat ezekben az esetekben elnézőbb lenne. Polgármesterünk természetesen azonnal intézkedett a táblák áthelyezéséről, melyek ily módon az úttesttől messze, előnytelenebb, kevésbé feltűnő helyekre kerültek. Minderre a koronát azonban a Práca napilapban július 31-én megjelent "Ügyefogyott polgármester" című írás teszi fel. Ebben az ominózus cikkben Milan Španír újságíró helységnévváltoztatással vádolja meg polgármesterünket. Figyelmezteti, hogy a szlovák kormány elutasított minden névváltoztatási és néwisszaállítási kérelmet, s ő ennek ellenére elhelyeztette a Feled megjelölésű táblákat. A tisztelt újságíró bizony alaposan elvetette a sulykot, ezzel a teljesen megalapozatlan, valótlan vádaskodással. Nálunk a névváltoztatás igénye fel sem merült, nem is fordultunk ilyen kéréssel semmilyen szerv felé. Továbbra is Jesenské maradunk a hivatalos kapcsolattartás minden területén. Az "ügyefogyott polgármester" kifejezést pedig személyes sértésnek fogtuk fel, és éppúgy öszszeegyeztethetetlennek tartjuk az újságírói etikával, mint a nem valósághű tájékoztatást. Sajnos a tisztelt újságíró nem vette a fáradtságot, hogy utánajárjon a dolognak mielőtt leül megírni a cikkét, esetleg — s ez még rosszabb — eleve ilyen, a valóságtól elrugaszkodott, tendenciózus, feszültségkeltő hangnemben szándékozott a nyilvánosság elé tárni az ügyet. Nem bántak velünk tapintatosan, kesztyűs kézzel, amikor megfosztották településeinket hagyományos, történelmi neveiktől. Még csak meg sem mukkanhattunk az ellen, amikor községeink tucatjait — közöttük Feledet — nevezték el olyan jeles szlovák személyiségekről, akik semminemű kapcsolatban nem voltak a településekkel. Ilyen előzmények után a névváltoztatás követelését sem tarthatná túlzásnak a józan ítélőképességű ember. Hiszen képtelenség egyetlen logikus érvet felhozni az új nevek védelmére, annál több szól a régiek mellett. Az eredetiek magukban hordozzák hagyományaink, történelmünk, nemzeti sajátosságaink, gyökereink egy darabkáját. Szervesen hozzátartoznak a település arculatához, egyedi jellemzőihez. Az új nevek szürkék, semmitmondók, nincs kötődésük a nevükkel jelzett községekhez, városokhoz. A lakosokat nem fűzi hozzájuk érzelmi kötődés, számukra légből kapott nevek csupán. Az elmondottakból kitűnik, hogy a feledi képviselőtestület határozata esetében szó sincs a kisebbség túlkapásáról. Hiszen ilyen határozathozatalra valóban jogosult a testület, és e döntése még távolról sem meríti ki a névváltoztatás fogalmát. Inkább csak szimbolikus jelentőségű, gesztusértékű elégtételről van szó. Ezen a területen továbbra is gúzsbakötnek minket a különböző törvények, rendeletek, utasítások, leiratok, melyek bőven szolgáltatnak alapot a különböző szerveknek kérésünk elutasítására. A szinte áttörhetetlen falon csak egy picike résként mutatkozott az általunk is választott "megoldás". Azért időzőjelben, mert őszintén szólva ebben az esetben legfeljebb félmegoldásról beszélhetünk. Gondoljuk csak végig, milyen nagy az értékbeli különbség a hivatalos helységnévtáblán feltüntetett név és az attól legalább harminc méter távolságra és az úttesttől jóval meszszebb elhelyezett információs táblára kerülő név között. Esetünkben bizony nem beszélhetünk a kétnyelvű helységnévhasználat azonos feltételeiről. Es még mindig nem érintettem a hivatalos névváltoztatást, vagy nówisszaállítást, csak a helységnevek kétnyelvű jelöléséről szóltam. ügy tűnik azonban, egyeseket erősen irritál még az előbb említett módon feltüntetett magyar helységnév is. Emlékezzünk csak vissza, hogy is volt ez az első köztársaságban? Akkor egyazon helység névtáblán azonos nagyságú betűkkel a Feledince alatt volt feltüntetve a Feled név. Felteszem a kérdést: vajon mi vagyunk a túlzó követelésekkel előállt, a nemzetiségek között ellentéteket szító, összeférhetetlen soviniszták, amiért ragaszkodunk településeink ősi neveihez? Vagy esetleg éppen azok, akik ezt a jogot elvitatják tőlünk? Együd László A HÉT 5
