A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-28 / 35. szám
Š -Az egyetlen zseni* NEUMANN JANOS MAGYAROK AMERIKÁBAN Jánosi — kiáltottunk fel kórusban, mi, magyarok, amikor programozáselméletelőadáson professzorunk John von Neumann munkásságát kezdte taglalni. — Miért is ne? — fordult vissza a táblától az előadó — hiszen magyarként ment ki Amerikába, bár úgy tudom, berlini tartózkodása alatt ragadt rá a német nemesi elönév. A termen az elismerés moraja futott végig: szinte minden cseh és külföldi kollégánk ismerte a Neumann-féle számítógépet, azt viszont álmukban sem gondolták, hogy a modern számítástechnika atyjának személyében egy kis nemzet fiát tisztelhetik. Neumann János egyike volt annak a századelőn született nagy magyar tudósgenerációnak, amelynek féltucat tagja a fasizmus elől az Újvilágba menekülve nemcsak világhírnevet szerzett magának és egykori kis hazájának, hanem tevékenyen hozzájárult századunk arculatának megváltoztatásához is. Pedig elméleti matematikusnak indult (volna), tehát olyan tudósnak, akinek olykor puszta létéről sem tud a nagyközönség. Hogy más fordulatot vett az élete, az apjának köszönhető, aki gyakorlatias ember lóvén megtapasztalta, hogy a számokból aligha lehet megéjni, ezért fiát polgári pályára irányította. így tanul az ifjú matematikazseni kémiát a berlini egyetemen, majd szerez vegyészmérnöki oklevelet Zürichben. Nem túlzás őt felsőfokú jelzővel illetni, mivel rendkívüli képességei már kora gyermekkorában megnyilvánultak. Amikor társai még az egyjegyű számok összeadásával és kivonásával bajlódtak — hatéves korában —, ő már két, tetszés szerinti nyolcjegyű számot oszt és szoroz fejben, míg két évvel később már az integrál- és differenciálszámítást bújja. Ez utóbbiak a mai napig egyetemi tananyagnak számítanak. A tehetséges fiú tizenkét évesen kerül Fejór Lipóthoz, korának nemzetközi hírű matematikusához, aki megismerteti őt a huszadik századi matematika legújabb vívmányaival. Az általa elindított úton éri el két évtizeddel később Neumann világraszóló eredményeit, amelyet a szakma iránta tanúsított tiszteletből Neumann-geometriának nevez majd el. Az apjával kötött alku eredményeképpen mérnökké lett fiatalemberről kevesen gondolnák, hogy egyhamar az elméleti és alkalmazott matematika vezéregyéniségévé növi ki magát. Szinte meg sem szárad diplomáján a tinta, amikor doktorátust szerez a budapesti egyetemen matematikából. Disszertációs munkáját a halmazelméletről írja, egzakt tudományág szintjére emelve ezzel ezt a témakört. E műve napjainkig legtökéletesebb taglalása a halmazelmélet kérdéseinek. Tevékenységét egyre nagyobb elismerés övezi, mindössze huszonnégy éves, amikor meghívják a berlini egyetem előadójának, majd három évvel később a princetoni egyetem tanára lesz. A húszas évek Berlinje a fizika fővárosának számít. Itt dolgozik ez idő tájt a német (osztrák) tudomány színe-java, a Nobel-díjasok aranynemzedéke: Albert Einstein, Max von Laue, Max Born, Erwin Schrödinger, James Franck, Gustav Hertz, Hermann Nernst, Max Planck, Walter Bothe és a felejthetetlen magyar pályatársak, Wigner Jenő, Békésy György, Goldmark C. Péter. A többi németországi egyetemen nem kisebb egyéniségek adnak elő, mint Werner Heisenberg, Philip Lenard, Wolfgang Pauli és Johannes Stark. Közöttük vannak mindazok, akik elvágták a modern fizikát Newtonhoz kötő köldökzsinórt. Röpke egy-két évtized alatt a felsoroltak alakítják ki a részecskefizikát és a kvantummechanikát, az egész modern fizikát, végső soron napjaink tudományos világképét. Aligha lehet csodálkozni, hogy e lázas légkörben Neumann figyelme is a kvantummechanika felé irányul. Tudni kell azt, hogy a fizikusok legfőbb gondja ez idő tájt épp az volt, hogy a hagyományos differenciál- és integrálszámításon alapuló matematikai apparátus nem alkalmas a részecskék tulajdonságainak leírására. Tehát az eddig mindig utcahosszal vezető matematikusok egyszerűen nem tudtak megfelelő hátteret biztosítani fizikus kollégáiknak. Neumann János az operátorelmélettel siet a fizikusok segítségére. Az operátor a függvénnyel ellentétben olyan mennyiség, amelynek nem folytonos, hanem ún. diszkrét sajátértékei vannak, így alkalmas a szakaszos (kvantált) mennyiségek leírására. Neumannak köszönhetően a kvantumfizika és az operátoralgebra egyazon tudomány két ágává válik. E tárgyról 1932-ben németül írt könyvét hamarosan angolra, franciára és spanyolra is lefordítják. Wigner Jenő, fizikai Nobel-dijas tudós e munkáját úgy értékeli, hogy "Neumann számára kiemelkedő helyet biztosít a jelen elméleti fizikájában". Az egyre fasizálódó Németországból 1933-ban oly sok tudóstársához hasonlóan Amerikába települ. Albert Einsteinnel együtt a princetoni egyetem előadója lesz, majd később — a második világháború küszöbén — alapító tagja annak a Tudományos Tanácsadó Testületnek (Institute for Advanced Studies), amelyet a tudományos eredmények gyakorlati felhasználása céljából hoznak létre. Amerikai tartózkodásának első éveiben kezdett el foglalkozni az operátorgyűrűk elméletével. Ez a kvantumfizikában is alkalmazható eljárás az operátorelmélet zseniális továbbfejlesztése, ebből alakul ki a Neumann-matematika, amely Bolyai és Lobacsevszkij tevékenysége óta a legnagyobb felfedezéseket hozza meg az "isteni tudomány" területén. A hagyományos geometria csak egész számú — diszkrét — terekkel foglalkozik. Neumann abból a tételből kiindulva, hogy egy tér dimenziójának a számát a forgatások száma adja meg, kidolgozza a folyamatosan változó dimenzió elméletét. Ennek értelmében nemcsak egész számú 20 A HÉT
