A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-28 / 35. szám
aOMUlT Comenius Háromszéken Látszólag erőltetett a cím. Az Apáczai Csere-kortárs Johannes Amos Comenius (Jan Amos Komenský), a nevelés-oktatástörténet talán leghányatottabb életű, de életművét tekintve talán legnagyobb hatású személyisége, sohasem járt a székelyföldi Háromszéken. Még Erdélyben sem. 1643- ban ugyan meghívták a gyulafehérvári Bethlen-főtanodához, de ő kitartott az akkori poroszországi Elbingben felvállalt kötelezettségeinek teljesítése mellett. Csak jó fél évtized múltán jutott földrajzilag közelebb hozzánk: Sárospatakra. 'A végből hívunk tégedet... hogy igazgatásod alatt a mi tudós férfiaink; ezen mi iskolánknak elöljárói, igazgatói és tanítói, szerencsésebben haladván a kívánt reformálásban, a tanulmányok módszerének nyomozása körüli fáradságos munkáig végrehajtásában örömödre legyenek...” irta egyebek mellett 1650 elején a megözvegyült fejedelemasszony, Lórántffy Zsuzsánna, meleg hangú hfvólevelében. A következő négy esztendőt Sárospatakon töltő Comenius itt irta meg legtöbbet emlegetett munkáját, az érzékeltető (szemléltető) oktatás első összefoglaló képes kézikönyvét, az Orbis sensualium pictusl (A látható világ képekben). Egyidőben Apáczai Csere János Magyar Encyclopédiájával és Magyar logikátskájáwai. Ha találkozhattak volna, ha együtt összefogva munkálkodhattak volna — kockáztathatjuk meg a történelmietlen óhajt, utólag — talán... Újításaitól azonban sorra zárkóztak el a ■professzorok", s 1654-ben megkeseredetten vált meg a pataki kollégiumtól. Megkeseredetten, de nem közömbös szívvel. Búcsúbeszédét, amelyben "az igazi tudományos műveltség szeretetére" buzdított, a kortárs szemtanúk szerint még ellenségei is megkönnyezték. De marad a kérdés: Comenius és Háromszék. A válasz előtt ismét kitérőt kell tennünk. Egyre inkább kétségtelennek tűnik, hogy az 1876-tól Háromszék vármegye székhelyévé lett Sepsiszentgyörgy élete a XIX. század utolsó negyedében oktatástörténeti vonatkozásban is megpezsdült. 1875—76-ban az egyben leányiskola alapító és lapszerkesztő Málik József szerkeszti a kéthetente megjelenő Székely Tanügy című szaklapot. A nyolcvanas évektől egyre gyarapodó Tanszermúzeum a század utolsó évtizedében már háromszáz tárgyat mutat be. Beindul az óvónőképzés, sőt, a század végén a Jókai nyomda oktatás-módszertani könyveket ad ki. Éppen száz éve főgimnáziummá fejlődik a Székely Mikó Kollégium. Tanítóköri üléseken a Svédországból kiinduló Slöjd mozgalmat (gyakorlatias kézimunka-oktatás) népszerűsítik. Egyre inkább körvonalazódik a tanítóképző beindulása stb. Éppen 1892-ig, dinamikus tanfelügyelő: Eötvös K. Lajos irányít (az író Eötvös Károly unokaöccse) Sepsiszentgyörgyön. Nos, 1891 a háromszéki tanítók egyesülete alapító tagjává lett a Nemzetközi Comenius Társaságnak, hiszen közeledett Comenius születésének 300. évfordulója. 1892. március 28-án a Székely Mikó Kollégium Comenius-ünnepélyt rendezett. Az emlékbeszédet Benke István főgimnáziumi tanár tartotta. Az ünnepségről a Székely Nemzet című lap is beszámolt, közölte az emlókbeszódet, amely Comenius Ámos János, a klasszikus-pedagógus és iskolai reformátor címmel, 37 oldalas kiadványban "az ünnepelt arcképével" a Jókai-nyomda jóvoltából külön is megjelent. Ilyen helyi előzmények után kötelességünknek éreztük, hogy a kollégium évszázados testvérintézményében, a Székely Nemzeti Múzeumban, az évforduló napján megnyissuk a Dédapáink iskolája témájú időszaki kiállításunkat. Bemutattuk Comenius Sepsiszentgyörgyön megőrzött munkáiuNUm NECESSARIUM, Scire qvid íibi fit nccelTa- r rium, in Vita Se Morte, Se 7 poíl Mortem. Sjupd Non - necejjariis fatigattu, &■ ad Vnum üfeceffarium feje recipient, Jenex ^ / < J. A. Comenius Anno tutit fit* 77 jSßk> Mundo expendendum off ért. Ju ftS «***.•.. ramm. 'JurfW.sjjt. Ad omnia aetatefapimus rcAiira^^,, JUyAg AMSTERODAMI, Apud Christop kor um Cunradvb', M. DC. LXVIII. nak köteteit, ám a kiállítás törzsanyaga egyfajta rekonstruálása is volt ama, a polgári fiúiskola, a jelenlegi Mikes Kelemen líceum főutcai épületének termeiben, egy évszázaddal ezelőtt, létező, de régóta szétszóródva eltűnt Tanszermúzeumnak. Visszatérve a száz évvel ezelőtti megemlékezésre, arról a Sepsiszentgyörgyön megjelenő helyi lap a következőképpen számolt be 1892. március 29-ón: "Ma tartotta meg a Mikó-kollégium a Comenius-ünnepélyt. Benke István tanár úr ismertette részletesen Comenius életét, munkáit és rendszerét, kiemelve magyarországi működését. A széles tanulmányon alapuló felolvasást a közönség mindvégig élvezettel hallgatta, s zajos tapsokkal jutalmazta a lelkes felolvasást. Az ünnepélyt a kollégium vegyes dalkarának szabatosan előadott énekei nyitották meg és fejezték be. A felolvasásból jövő számunkban szemelvényt hozunk." Március 30-án valóban megjelent egy részlet a tanulmány középső részéből. Feltehetőleg a megnyilvánuló érdeklődés hatására a lap április 5—17 között megjelent számaiban a teljes emléktanulmányt leközölték, majd sor került a külön füzetben való megjelentetésre is. Akkoriban már a kollégium könyvtárának birtokában volt több Comenius mű. 1631 -bői ismert művének négy kiadása. Az 1661 -ben Amszterdamban a Híres Elzevir nyomdában megjelent kötet ritkaszép betűivel tűnik ki. A másfél évtizedre rá Genfben megjelent kötet négynyelvű változat. Az egykori Felső-Magyarország könyvkiadását a Janua lőcsei, 1698-as kötete képviseli latin-magyar nyelven, míg az erdélyit a Brassóban 1735-ben kinyomtatott társa. Brassóban egyébként a Januát már 1638-ban kinyomtatták a szászok. Magyarul Szilágyi István Benjamin rektor fordításában Nagyváradon jelent meg 1648-ban. Fordításban a könyv teljes címe: A’Deák nyelvnek Aranyas kinyittatott Ajtaja. A legérdekesebb mindannyiunk számára Comenius utolsó munkájának a Székely Mikó Kollégiumban őrzött példánya. Ez 1668-ban jelent meg Amszterdamban (Unun necessarium...). Belső előzéklapjának közepén, illetve címlapjának alján, finom tollvonásokkal a XVIII. század neves törtónettudósának, a felső-magyarországi születésű Comides Dánielnek névaláírása látható. Utóbbi lapon a név alatt, ugyancsak Cornides kézírásával: "Non est mortale quod opto". Feltehetően Comenius életerejére utalhatott e bejegyzésével, hiszen a nagy tudós e művének írásakor túl volt már élete nyolcadik évtizedének derekán. Az csupán a véletlennek tulajdonítható, hogy az idézett mondás a háromszéki Kálnoki grófi család jelmondataként is ismert. Az viszont már kevésbé, hogy egyben gróf Teleki József (1738—1796) is jelmondatának tekintette. Comides Dániel ugyanis évekig gr. Teleki titkára volt, aki a neves történész könyvtárát megvásárolta. Unokája (szintén gr. Teleki József) a családi könyvtár ajándékozásával megvetette a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárát. Azonban időközben bizonyos számú kötet Erdélyben maradhatott. 1876-ban az országgyűlési képviselő gr. Teleki Domokos, mintegy 5000 könyvet ajándékozott a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégiumnak. Ennek az adománynak a leltárkönyvében valamennyi, az előbbiekben említett Comenius-kötet szerepel. Van azonban még egy — igaz, közvetett — háromszéki vonatkozás, amely azúttal a fiatal Comenius olvasmányélményeihez kapcsolódik. Szemléletének alakulásához jelentős mértékben hozzájárultak a kiváló spanyol humanista Juan Luis Vives (1492—1540) munkái. Háromszéki helytörténeti érdekesség, hogy a Vives válogatott neveléstudományi munkáit a kézdivásárhelyi, 1690-ben alapított Nagy Mózes Gimnázium egyik tanára, Péter János fordította le magyar nyelvre. Testes kötetben századunk elején jelentek meg Kózdivásárhelyen a Turóczi nyomda jóvoltából. (A nyomdatulajdonos családjának újabb felső-magyarországi kapcsolatai vannak. A XVII. században Túróc vármegyéből egy Jeszenszky nevű ezüstműves telepedett át a távoli Háromszék céhes városába. A származási hely után nyerte a család máig használatos nevét. A múlt században a jó szakember, a fémöntésben járatos Túróczi Mózes kézdivásárhelyi műhelyének kibővítésével jött létre az ágyugyártás központja. A legendás hírű Gábor Áron mellett a századosi kinevezést nyert Túróczi Mózes, a csernátoni ezermester Végh Antallal és társával öntötték a népdalban is megénekelt "rézágyúk" tucatjait.) KÓNYA ÁDÁM 12 A HÉT
