A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-21 / 34. szám
MINERVA részét a továbbiakban az atombomba szerkesztésénél is felhasználhatják. Az Egyesült Államok katonai felderítése külön osztályt létesít a német atomkutatások előrehaladottságának megállapítására. A frontvonalak mögött az ALSÓS misszióként működő adatszerző és -feldolgozó központ feladata elemezni a felszabadított kutatólaboratóriumok tudományos jegyzőkönyveit. Elsőként 1943- ban, az olaszországi előrenyomulás idején jutnak olyan adatokhoz, hogy a náci hadigépezet nagyobb fantáziát látott az atommeghajtású motorok kifejlesztésében, mint a bomba megszerkesztésében. Egy évvel később, Párizs felszabadításakor nem kisebb tudományos tekintély informálja őket, mint Frederic Joliot-Curie — aki a háború egész ideje alatt Párizsban tartózkodott, kutatólaboratóriumát páratlan merészséggel használva fedőszervként a németellenes ellenállásban való részvételhez — arról, hogy a németeknek legalább két évre lenne szükségük az atomenergia felhasználásának megoldásához. A dániai, hollandiai kutatólaboratóriumok anyagának átvizsgálása csak megerősíti Joliot-Curie szavait, hogy nem lebeg a náci bomba Damoklesz-kardjaként a világ felett. Ezt megtudva — ami nem kis dolog volt abban az időben, mivel a Pentagon nem kívánta az adatokat a tudósok orrára kötni, neki kellett az új fegyver mindenáron — Szilárd Leó egyre reménytelenebb harcot folytat az amerikai atomkísérletek leállításáért. Végső kétségbeesésében újra felkeresi Albert Einsteint, felkérve egy levél megírására Roosevelt elnöknek. Sajnos a címzett már nem olvashatta el a két tudós intő szavait, a levél 1945. április 10-én érkezett a Fehér Házba, az elnök másnapra meghalt. Harry Truman pedig nem volt kíváncsi Szilárd Leó és Albert Einstein aggályaira. A kutatásokat gőzerővel folytatják, majd negyed évvel később az iszonyú új fegyver bevetésre kerül: szinte teljesen eltörli a föld színéről Hirosimát és Nagaszakit. Szilárd Leó maradék életének nagy részét a békés együttélés megteremtésének, a fegyverkezési verseny leállításának szentelte. Bár az atomerőművek — tehát a békés célú felhasználás — atyjának tekinthetjük, a fizikai Nobel-díjat a láncreakció felfedezéséért és az első atomreaktor beindításában való részvételéért nem kaphatta meg, annyira összekapcsolta a közvélemény nevét a bomba születésével. Holott még csak rágondolni is rossz, mi történik, ha Szilárd Leó félelme beigazolódik, Hitler atombombát dob Londonra és New Yorkra. A Führer az előbbi várost meg is bombáztatta, az utóbbit a háború utolsó hónapjaiban tervezte nagyméretű, interkontinentális rakéták felhasználásával, viszont szerencsére csak hagyományos töltete volt hozzá. A tudóstársadalom viszont nemcsak kutatási eredményeit ismerte el, hanem a béke megőrzéséért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért kifejtett erőfeszítéseit is, így Szilárd Leó 1960-ban elnyerte a washingtoni Tudományos Akadémia Atoms for Peace Award diját. OZOGÁNY ERNŐ TERMÉSKIESÉS A FÖLDFELSZÍNI ÓZON MIATT Az ózon (az úgynevezett nyári szmog legfontosabb összetevője) nem csupán az ember egészségét veszélyezteti, hanem a növényzetet is károsítja. Több év óta tapasztalják, hogy a földközeli légrétegekben — különösen a növények fejlődésének időszakában — egyre nagyobb ennek az agresszív gáznak az aránya. Az Egyesült Államokban sok millió dollárra becsülik az emiatti veszteséget. Németországban e jelenséget négy év óta vizsgálják behatóan. Kísérleti kamrákban tavaszi búzát, tavaszi sörárpát, tavaszi káposztarepcét és bokorbabot az egész tenyészidő tartamára a napjainkra jellemző töménységű ózon és más károsító gázok hatásának tettek ki. Már az első eredmények is mutatták, hogy az ózonnak ma átlagosnak mondható töménysége gátolja a növények fejlődését, megrövidíti élettartamukat, gyöngíti ellenállóképességüket a gombafertőzésekkel szemben és módosíthatja a termés minőségét. Különösen érzékenynek mutatkoztak az ózonra a búza-, a bokorbab és a repcefajták. Ha a tavaszi búza olyan levegőben fejlődik, amelyben köbméterenként átlagosan 120 milligramm ózon van — s újabban május és szeptember között a töménysége ennél gyakrabban nagyobb —, a hozama 10—15 százalékkal kisebb, mint a kevesebb ózont magában foglaló levegőn fölnevelt növényeké. (Az ózontöbblet hatása azonban nem okvetlenül jár együtt látható kárral.) A HALLOIDEGROSTOK REGENERÁLÓDNÁK A halláskárosodásnak gyakran az az oka, hogy a hangrezgéseket idegingerületté átalakító hallóidegrostok elroncsolódtak. Az Egyesült Államokban madarakon és halakon kimutatták, hogy e rostok — ellentétben az eddigi feltételezésekkel — regenerálódásra bírhatók, s akkor ugyanolyan jól felfogják és átalakítják a hangrezgéseket, mint az egészségesek. Az amerikai kutatók most embereken folytatják kísérleteiket, tisztázandó: vajon azok hallóidegrostjai is megújhodnak-e. E vizsgálódások során kiderült, hogy a fülben olyan fehérje termelődik, amely azt óvja az erős zajtól. Amiből arra következtetnek, hogy az e fehérje képződésében bekövetkező zavar szintén vezethet halláskárosodáshoz. A HÉT 21
