A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-14 / 33. szám

MINERVA

Nemrég még kipusztulás fenyegette Svédországban a jávorszarvasokat, ma pedig szinte országos csapássá váltak: bemennek a falvakba és a városokba, átugranak a kerítéseken, tetőkön és ereszeken egyensúlyoznak mint a zergók, a parkok tavaiban fürdenek, eltoríaszolják az autópályákat, a villamossíneket, sőt, néha még a metróalagutakat is. Évente 3500 balesetet okoznak, némelyikük halálos. Az ország mintegy 400 ezer jávorszarvasából évente kereken 140 ezret lőnek le — ennek ellenére nem csökken a számuk.

Mivel lehet mindezt megmagyarázni?

Nos, a fő ok a svéd erdőgazdálkodás módszere. A svéd faipar tarvágással dolgozik, ami azt is jelenti, hogy állandóan óriási területeken folyik az újraültetés. Ez pedig valóságos paradicsom a jávorszarvasoknak: a "fazabáló", ahogy az ott lakók mondják, hatalmas ágropogtató felső ajkával letépi a fiatal hajtásokat, s ezzel milliós károkat okoz. Ha pedig megérkeznek a vadászok, a szarvasok nem menekülnek el, hanem beveszik magukat a sűrűbe, ahol olyan kitünően tudják álcázni magukat, hogy üldözőik még két méter távolságból sem veszik észre őket. (Ezért van az is, hogy a turisták, akik Svédországban járva legalább egyet szeretnének látni a rengeteg jávorszarvas közül, jóformán sohasem találkoznak velük.)

De egyéb okai is vannak a tömeges szaporodásnak: egy-egy szarvastehón évente két borjút ellik, néha hármat. így, mikor 20—25 éves korukban elpusztulnak, legalább negyven utódot hagynak maguk után. Ezenkívül az utóbbi időben csökkent a jávorszarvas természetes ellenségeinek száma is. A magas Északot kivéve alig akad már farkas és medve, de azok is csak a beteg, öreg vagy gyenge jávorszarvasokat támadják meg, az erőseket soha, hiszen egy harcias, felnőtt állat akár egy medve koponyáját is be tudja törni egyetlen rúgással.

Érdekes egyébként, hogy bármilyen hatalmas is a lapátosok szarva — megnőhet akár húszkilósra is —, ritkán vetik be ezt a fegyvert halálos ellenségeik ellen. A jávorszarvas csak párzás idején használja szarvát riválisa ellen, ugyanúgy, mint a gímszarvas. (Vagy esetleg elkergeti vele az erdőből a gombaszedőket, hogy azután üresre zabálja a kosarukat.)

A tömeges szaporodás másik oka a jávorszarvas vándorlási ösztöne: a nőstény után — főleg a fiatal hímek — sok száz kilométert is vándorolnak. S bár az állat nem tart nagy háremet, mint a gímszarvas, de egy-egy kapitális bikának két nőstényre azért szüksége van. A fiatalabb hímek pedig messze elkerülik az ilyen nagyurak erdeje környékét, ezért főleg ők azok, akik kétségbeesett szerelmi vágyukban bevonulnak a városokba, és így lassan elvesztik félelmüket az emberrel szemben.

De a fentieken túlmenően is a jávorszarvasok képesek minden számukra alkalmas életteret felderíteni és benépesíteni, így az utóbbi években a félénk mocsárlakóból az emberi kultúra "részesei" lettek.

Szalmonellák az asztalunkon

Mostanában nagyon sokat beszélünk a kémiai anyagok káros hatásáról az élelmiszerekben. A baktériumok azonban sokkal veszélyesebbek. A háztartásokban történő mérgezések kétharmadát az okozza, hogy nem tartják be az alapvető higiéniai szabályokat.

Az utolsó években a bejelentett bélfertózések száma meghétszereződött. Okozójuk a Salmonella enteritidis baktériumok csoportja, amely főleg a nyers tojásban és a héján lelhető. Mivel a magas hőmérséklet elpusztítja, csakis főtt kemény tojást kellene fogyasztanunk, a rántottét és a tükörtojást is jól meg kell sütnünk. Általában a nyerstojásból készített ételek, mint a fagylalt, tojásos likőr, majonéz kényes ételek. A megfertőzött tojás nem az egyedüli veszély. Már a szárnyasok tisztításánál, szeletelésénél is vigyáznunk kell. Például a csirke sütésénél ügyeljünk arra, hogy a belseje is jól átsüljön, és a tölteléket inkább a sütés befejezése előtt pár perccel tegyük bele. A hőmérsékletnek sem szabad 70 Celsius-fok alá csökkennie.

Óvatosan kell bánni a marhahússal is. A fasírozott, hamburger készítésénél vigyázzunk, hogy ezek jól átsűljenek (70°C).

Az ételmérgezéseknél sok esetben a szakács mosatlan keze okozta a bajt. Szalmonellával megfertőzött hús készítésénél könnyen átvihető a baktérium a gyermek ételére is. A valóságban ez a betegség leggyakrabban az 1—5 éves gyerekeket táunadja meg, és több hétig is eltarthat.

Egyébként a közelmúltban a Kelet-szlovákiai kerületben tömeges szalmonellamérgezést okozott a fertőzött tojásokból készített krémeš.

(Ford.: P.M.E.)

A HÉT 21