A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-14 / 33. szám
erdő szélén felállított sátortáborban. A tábortűz sejtelmes atmoszférát teremtett. Csakhogy ez jelentősen különbözött azoknak az estéknek a hangulatától, amelyek más táborokban az utolsónak számítottak. A résztvevők, tíz-tizenegy éves kislányok fénytelen szemekkel bámultak a tűzbe, arcukon könnyek csurogtak végig, és mindenki el volt foglalva a saját fájdalmával. Ha nem lettek volna húsz kilométerre otthonaiktól, és ismerték volna a hazavezető utat, már régen megszöktek volna. De a hosszú, fáradságos út megtételénél is jobban féltek Pétertől. Most is itt-ott félelemmel pillantottak sátra felé, amelyben pontosan úgy, mint előbb valamennyiüket, most a legfiataJabbat, Luckát kínozta, gyötörte. Kétségbeesett kiabálására és a korbács suhogására össze-össze rezzentek, mert azt, amit most Lucka átélt, pontosan és alaposan ismerték. Eleinte velük volt Péter barátnője is. Könyörögve kérték segítségét, de végül is meg kellett tudniuk, hogy ő is ugyanolyan, mint a férfi, és ösztönei kiélésében még segítette is Pétert. Három napon át, amíg Péter távol volt, őrizte a lányokat, és senkit sem engedett elmenni. Mikor a férfi visszajött, közös sátrukból késő éjszakáig kihallatszott a hangos veszekedés. És reggelre Ágnes eltűnt. A kislányok egyszerre hallották meg a közeledő autó hangját, és néhány pillanat múlva a vidám üdvözlést is: — Szevasztok kiscicák! Hát hogy megy a sorotok? Irén asszony jött ellenőrzésre. Mint mindig — az utolsó estén. Két kezében üdítővel teli kartondobozt hozott, és rajta egy nagyobb darab sütésre szánt szalonnát. — Ott, a sátorban, mentse meg Luckátl — kiabáltak a lányok kétségbeesetten. Irén asszony először semmit sem értett. A városkában, azon a bizonyos három napon történt szörnyűséges események csak megerősítették abban az elhatározásában, hogy a táborozást a szünidő végén szervezzék meg. Legalább addig biztonságban vannak a kislányok. De most, mikor a halálra rémült gyerekek szinte erőszakkal vonszolták őt a sátor felé, nagyon rossz előérzete támadt. A kartondobozt a földre helyezte, és futásnak eredt velük együtt. Elrántotta a bejárati vászontakarót, és majdnem elájult a látottaktól. Péter éppen a kis Luckán kéjelgett, aki már eszméletlen volt. A férfi úgy bánt vele, mint valami játékszerrel. — Te állati — üvöltött fel Irén asszony, és rávetette magát a meglepett Péterre. Kitépte a férfi karjai közül az élettelen, vézna testet, és kirohant a sátorból. A kis Luckát lefektette a földre, és minden erejével-tudásával megpróbált segíteni. Péter azonban néhány másodperc alatt felocsúdott. Gyorsan felkapta a hatalmas vadászkést... Tudta, hogy Irén asszonyt el kell hallgattatnia. Örökre. Az, amikor észrevette Pétert késsel a kezében, az autó felé iramodott. Segítséget hozni, ez volt az egyetlen, amit tehetett. Az önindító néhányszor átfordult, de a motor nem indult be. Újra megpróbálta, ismét eredménytelenül. Ámikor harmadszorra sikerült, már késő volt. Péter hajánál fogva durván megragadta az asszonyt, és kiráncigálta az erdei útra. Az asszony mozdulatlanul fekve maradt, a félelem teljesen megdermesztette. Péter élvezte a helyzetet. A sötétben is fehéren világító nyakat szemelte ki. Az utolsó pillanatban zavarta meg az eiemlámpa hirtelen felvillanó erős fénye, és a határozott felszólítás: — A FURCSASÁGOK A CSÓK törvény nevében letartóztatom. Dobja el a kést, és a kezét tegye tarkóral Csak a skorpió típusú géppisztoly élesre töltő hangja győzte meg. Szófogadóan eldobta a kést, abban a pillanatban két pár erős kéz markolta meg, és Irén asszony autójának csomagtartó fedelére szorította. Megbilincselték, és a rendőrautóba vezették. Tudta, hogy vesztett. Csak azt nem tudta, hogyan történhetett mindez. Csak akkor értette meg, amikor az egyik autóban meglátta Ágnest, nagy szerelmét. Most döbbent rá, hogy az alatt a három nap alatt elkövetett tetteiről, amikor nem tartózkodott a táborban, nem kellett volna neki beszélni... Mit mondanak a pszichiáterek? Péter kétarcúsága figyelemreméltó. Csendes, nyugodt és zárkózott ipari tanuló, és később lelkiismeretes, fegyelmezett munkaerő. Ugyanakkor gyermekkorától hajlamos az anyagi természetű, és elsősorban az erőszakos jellegű bűncselekményekre... Túltengenék és előtérbe lépnek nála a pszichopatikus tulajdonságok, a féktelenség, a másokra való tekintet nélküli egocentrizmus, éhség az élmények, főleg szexuális jellegűek után, rendkívül gyenge morális korlátoltság és az agresszivitás, amely helyenként nincs messze a szadizmustól, és fókezhetetlen erőszakos nemi élvezetekben nyilvánul meg tekintet nélkül az áldozat szenvedéseire. Sót, az a vágya, hogy a szenvedésük minél elviselhetetlenebb legyen, mert így éri el a szexuális kielégülést. A szakértők szerint semmi esélye nincs a reszocializációra. Búcsúlevél "Belenyugodtam abban, amit elhatároztam. Tudom, hogy nincs jogom hozzá, mert a saját életemet nem magamtól kaptam, de ez az út számomra a menekülés útja ebből a világból, amely tele van álcázással, színleléssel, függőséggel és hazugsággal. Senkivel szemben nem érzek gyűlöletet, sem haragot, az a tett, amelyet elkövettem, csak kétségbeesett eszköz volt az igazság és a valóság eléréséhez. Csak egy dolgot akartam elérni: az emberiség nevében rávilágítani a világ dolgaira... Tiltakozásom csak lelkem segélykiáltása. Ez minden, és nem marad más. Péter." Befejezte a levélírást, és betette a levelet abba a borítékba, amelyen a kerületi bíróság pecsétje volt látható, és amelyben néhány órával korábban kézbesítették a vádemelést. Nyugodt volt és kiegyensúlyozott. Nem megy semmiféle bíróságra. Az üres cipőkrémes dobozban eloltotta cigarettáját, és élvezettel fújta ki a füstöt. — No, gyere Karcsi — szólította cellatársát, akit a rabok egymás között csak "fojtogatónak" hívtak. Karcsi bólintott, és Péter mögé állt. — Főleg gyorsan, hogy ne szenvedjek — kérlelte Péter —, és odanyújtotta neki az összecsavart törülközőt. — Bízzál bennem — mondta Karcsi, és gyakorlott mozdulattal hátulról Péter nyakára tekerte a törülközőt. Igazi mesternek bizonyult. Dr. Ivan Lukáčik adatai alapján írta Miloš Luknár Fordította Beke István A csók a szeretet, a szerelem jele. Minden változatában meghosszabbítja életünket — olvasható a müncheni Bild am Sonntag dmű vasárnapi képes újságban. Megfigyelték ugyanis, hogy az, aki munkába indulás előtt puszit kap, annak az átlagosnál öt évvel tovább dobog a szíve, vagyis a csók élethosszabbító! A szívből adott csók állítólag átsegít a stresszhelyzeteken, a görcsbe rándult izmok fellazulnak. Egyszóval megnyugtatja azt, aki kapja, de azt is, aki adja. A statisztikusok azonnal "lecsaptak" a témára, s máris megállapították, hogy a hosszabb élet érdekében többet kell csókolózni. Felméréseik szerint egy-egy ember csecsemő korától matuzsálemi koráig kb. nyolcvanhatezer csókot ad. Ha mondjuk valaki megéri a 86. életévét, akkor a statisztika szerint évente ezerszer, havonta nyolcvanháromszor, hetente hússzor, naponta pedig háromszor szánja rá magát a csókra. Ám maga a művelet bizonyos édeskevés ahhoz, hogy szívből tegye az ember. Ami ugyebár nem is olyan nehéz. Akinek pedig terhére van a több puszi, annak elárulom a német újság további adatait. Egy szenvedélyes csók következtében ugyanis a pulzusszám 150-re növekszik, a vérerekre az oxigén zuhanyként hat, s ennek következtében a bőr vérellátása fokozódik. Ha egy tüzes csók tíz percig is eltart, akkor kereken huszonkilenc arcizom lép mozgásba. így a petyhüdt, ráncos bőr kisimul. Ha többet és többen szeretnék egymást, akkor a plasztikai sebészeknek bizony másmilyen megélhetés után kellene nézniük. A csókos kedvet az is meghatározza, hogy ki milyen asztrológiai jegyben született. A Kos jegyűek ugyebár, szeretnek dominálni, a csókjukkal is szinte alig hagyják lélegzethez jutni partnerüket. A Bika jegyében született egyénnek sok időre van szüksége, amíg eljut az első cuppantásig, de aztán mindent bepótol. Az Ikrek gyöngéden csókolnak, de nyitott szemmel, hogy újabb áldozatot keressenek. A Rák jegyűek nagyon gyöngédek, átadják magukat a szerelem érzésének, és élvezik a csókot. Az Oroszlán a szóban forgó tárgyban is szenvedélyes, akárcsak mindenben. Az óvatos Szűz jegyűek csak akkor hagyják magukat behálózni és csókolni, ha már kinézték az "igazit". A Mérleg jegyűek igénylik a puszihoz megfelelő környezetet, de sajnos gyorsan ráunnak a gyöngédség ilyen kimutatására. Nem úgy a Skorpiók, akik komplexusmentesek, kitartóak és egyáltalán nem szégyenlősek. A Nyilas jegyébe tartozók szeretik a változást és a kalandot, különösen akkor, ha pusziról van szó. Á Vízöntő jegyűek újabb, és újabb partnerekkel enyhítik csókszomjukat. A Hal jegyűek pedig legszívesebben a legnagyobb csöndben nyitják ki ajkukat, nem csak beszélgetésre. Mindig is tudják, hogy a szájak cuppanása jó dolog. Egy csók és más semmi... — dudorászták sokan az operettet. De a mai zeneszerzők sem tétlenkedtek. Nem hinném, hogy csak azért ihlette meg őket a csók, mert ők már tudták, hogy aki szívből teszi, azt messzire elkerüli a gyomorfekély, az epekő és mindenféle érrendszeri probléma. Manapság elfelejtettünk szeretni, pedig a csók boldoggá tesz. Tessék kipróbálni. A HÉT 19
