A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-14 / 33. szám
HÍRMONDÓ A Köznevelés Ennek a tanévnek az elejétől a szlovákiai magyar iskolák többségében a pedagógusok rendszeresen kezükbe vehetik a Köznevelés című oktatási hetilapot. A magyar kultúrpolitikának és nem kevésbé a szerkesztőségnek köszönhetően a határon túli magyar iskolákba ingyen jut el ez a valóban hasznos kiadvány. A Köznevelés főszerkesztőjét, Szunyogh Szabolcsút a kezdeményezés céljáról kérdeztük. — Mi nemcsak hogy ingyen küldjük Szlovákiába a lapot, hanem a Köznevelésben szlovák oldalakat is megjelentetünk. Minden lapszámunkban egy teljes oldalt szentelünk a magyarországi nemzetiségek anyanyelvi nevelése kérdésének. Ezek a cikkek románul, németül, szlovákul, szerbül, illetve horvátul íródnak. Emellett egy teljes oldalon, sok esetben kritikai cikkekben foglalkozunk a határainkon kívül élő magyarok iskoláztatásának ügyével. A lapárak emelkedése miatt a magyar sajtótermékek a környező országokban megfizethetetlenné váltak, ezt a lapot, amely nem politikai, hanem pedagógiai tájékoztató lap, ingyen juttatjuk el minden olyan iskolába, ahol magyarul tanítanak. Ahová még nem jutott volna el, kérem, írjanak nekünk, mi megszervezzük, hogy ott is megkapják a Köznevelést. Ugyanakkor minden egyéb szervezést is szívesen vállalunk. Elindítottunk például egy mozgalmat Testvérkereső címmel, melynek az a lényege, hogy magyarországi, szlovákiai, erdélyi, valamint délvidéki iskolák közvetlen kapcsolatot létesítsenek, a magyar gyerekek Szlovákiába mehessenek nyaralni és fordítva. Ismerjük meg egymást. Én ugyanis mélyen hiszek abban az egyszerű igazságban, hogy a kommunikációhiány, az ismeretség hiánya az egyik alapvető oka az előítéleteknek. Ha megismernek bennünket a románok, akkor talán bennünk sem a mitikus ősellenséget fogják látni, és amennyiben a magyar gyerekek megismerkednek Szlovákia, Kárpátalja, Erdély valóságával, akkor ők is megértik, hogy ebben a régióban csak egymásra utáltán, közös erővel tudunk kiszabadulni a bajból, amelybe negyven-egynéhány évvel ezelőtt kerültünk. — Ha nem tévedek. Önöknek semmilyen anyagi hasznuk nincs abból, hogy a Köznevelést ingyen juttatják el a környező országok magyar iskoláiba. Viszont nehezen tudom elképzelni, hogy ebben a pénzorientált világban pusztán emberbaráti szerétéiből cselekszik mindezt. — Nekünk ezen az égadta világon semmi forintban kifejezhető hasznunk nincs. A Köznevelés egyébként sem nyereséges vállalkozás, bár az utóbbi egy évben megélénkült a lap iránti érdeklődés. Nem akarunk árat emelni, nem akarjuk a lapot elárasztani hirdetésekkel, reklámokkal, mert ennek a lapnak az a feladata, hogy objektívan tájékoztasson a magyar oktatásügy eseményeiről. A magyar oktatásügyet mi úgy értelmezzük, hogy ide tartoznak a magyarországi nemzetiségek, és a határokon kívüli magyarok sorsa iránt érzett felelősség arra vezet bennünket, hogy amennyire erőnkből telik, támogassuk őket is. Mi szívesen közlünk helyi problémákat feltáró cikkeket Pozsonytól Kolozsvárig, mert ezek teszik lehetővé azt, hogy igazi fóruma legyünk a Kárpát-medence oktatásügyének. Örülnénk neki, ha szlovák szerzők is imának szlovákul, és rámutatnának azokra a hibákra, amelyeket a magyar oktatási kormányzat csinál, hogy kijavíthassuk azokat. S valóban működik itt egy érdek, mégpedig az, hogy ebben a régióban béke legyen. Azért kapunk többek között állami támogatást, hogy ezt az érdeket, amennyire lehet, képviseljük. Hiszek a nemzetiségek együttélésében, egyenjogúságában, és rettegek attól, ami déli szomszédunknál zajlik, attól, hogy Romániában a polgárháború küszöbére érkezik az ország, nagyon félek, hogy Szlovákiában vagy a Kárpátalján a magyarság mint etnikum gyújtópontja lehet különböző forrású társadalmi indulatoknak, és nagyon félek attól is, hogy Magyarországon hasonló problémák kerülnek felszínre. Mi annyit tehetünk, hogy az információk közreadásával oldjuk az előítéleteket. Tehát ez az érdekmozzanat benne. — Kritikai írások is megjelennek a lapban. Mi az a határ, amely még nem tekinthető a másik ország belügyeibe való beavatkozásnak? — Ezt azoknak kell jobban tudniuk, akik onnan írnak nekünk. Én mint a lap szerkesztője, ott húzom meg a határt, hogy nem kívánjuk támadni a másik ország oktatásügyének irányitóit, hanem segíteni szeretnénk a különböző törekvéseket. Örömmel adunk hírt például arról, ha magyar kart alapítanak Nyitrán. Megírjuk ugyanis azt is, hogy mi jobban szeretnénk, ha Komáromban lenne magyar egyetem, mint Nyitrán, de ez nem jelenti azt, hogy vennénk magunknak azt a fáradságot, hogy más ország oktatási kormányzatát kritizáljuk. Nagyon remélem, hogy a szlovák, a román, a kárpátal jai és a vajdasági vezetők is a jószándékot érzékelik törekvéseinkben. Mi tényleg segíteni szeretnénk ezeknek az iskoláknak konkrét akciókkal, de főleg tájékoztatással, pályázatok közzétételével, ingyenes hirdetési lehetőségekkel, ösztöndíjak ismertetésével, akciók szervezésével, de legfőképpen a pedagógusfórum megteremtésével, mindennel, amire az erőnkből futja. Én hiszek abban, hogy a határok likvidálása rövid távon elérhető cél, és nagyon remélem, hogy a beírnunk levő határok lebontása, bár hosszabb távon, de szintén elérhető, és nagyon szeretném, ha ezen az úton a Köznevelés valamelyest segíthetne. TÓTH ERIKA 8 A HÉT
