A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-14 / 33. szám

Bill! Í:ííí::^:ší:::íí lllllllllllllllll OTT JÁRTUNK Jute Nincs szabadnap! Szeretem a lelkes embereket, akik munká­jukban, kedvtelésükben vagy kapcsolataik­ban megtalálják életük értelmét és ezért hajlandóak mindent megtenni. Ilyen ember­nek ismertem meg néhány évvel ezelőtt Hornyák Juliannát, a mihályfai Kolónia vendéglőjének vezetőjét. Azóta gyakran visszatértem ide, érdeklődtem, miként megy az "üzlet", figyeltem, hogy bármennyire nehezebb is lett az élet, itt mindig nagy a forgalom, egyre több a vendég. A vezetőnő pedig, bármennyire bonyolultabb lett is a kereskedők, üzletvezetők, vendéglősök dol­ga, továbbra is kedvvel és a már említett lelkesedéssel sürgött-forgott a vendéglő házatáján. Legutóbb egy hétfői napon láto­gattam be hozzájuk, s kissé tartottam tőle, hogy a hétvége után zárva találom a vendéglőt. Nem így történt... — Nálunk nincs szabadnap és záróra sem addig, amíg a vendégek maradni kívánnak — kezdte beszélgetésünket a vezetőnő, miután a patikatisztaságú konyhában egy-két szóval eligazította a szakácsokat, pincéreket. — Ez köztudott... Meg az is, hogy nálunk tényleg a vendég az úri így volt ez régebben, és ma még inkább így van. Nem is pártolt el tőlünk egyetlen ember sem, pedig nincsen hely széles e környéken, ahol ne erre panaszkodnának a szakmabeliek. Az ízletes ételek, a szép környezet, a jó kiszolgálás, a meleg emberi szó nagy vonzerő. Nem könnyű mindezeket összehozni, de nekem, nekünk sikerült. Nyolc éve vagyok itt, azalatt alakítottam ki ezt a környezetet, s amikor lehetőségem adódott bérbe venni a vendég­lőt a Jednotától, nem tétováztam, belevág­tam. Gondoltam, most már legalább a magam ura leszek. Az alkalmazottak nagy része maradt. Ők már az én nevelésem, pontosan tudják, mi a kötelességük, mit várok el tőlük, és mit várnak el a vendégek. így mindannyian elégedettek vagyunk. A főnökasszony mindig nagyon kényesen ügyelt rá, hogy a vendéglő konyhája szín­vonalas, ételeik elsőrendűek legyenek. Pedig ez egyre nehezebb. Azt mondta, hogy naponta zsonglőrködés a munkája, mert ilyen nyersanyagárak mellett sem akarja nagyon érzékelhetően megemelni az árakat. Az ételeknél semmiképpenl Amikre inkább "rá­tesz", azok a cigaretták, a szeszesitalok. Enni kell, cigarettázni, szeszesitalt fogyasz­tani nem feltétlenül — vallja. Vendégei érzékelik mindezt, s a legtöbbje éppen a jó étkekért tér be hozzájuk. Vonzó a finom pacalpörkölt, a natúr pulykamell, a Jókai bableves, a somlói galuska. Ami pedig az étlapon szerepel, minden kapható isr Még csak véletlenül sem fordulhat elő, hogy valakinek a kérését ne teljesítsék. A legtöbb vendégük visszatérő, illetve törzsvendég, és sokan jönnek hozzájuk még a környező országokból is. Tartottak már itt Budapesten kötött házassági ceremónia után lakodalmi estebédet, és egyre több az ausztriai vendégek számára rendelt ünnepi ebéd, valamint vacsora. Ezek a tények önmagukért beszélnek. Mint ahogy az is, hogy gyakran ebédelnek, vacsoráznak náluk kollégáik, a környék és Dunaszerdahely vendéglőinek alkalmazottai. Nyáron természetesen több a kosztos és több a munkájuk is. Hornyák Julianna nem is tudja, mikor nyaralt utoljára, de nem is tudná elképzelni, hogy több hétre itthagyja a birodalmát. A birodalmát, amelynek minden zuga az ő ízléséről, gondosságáról árulkodik. Mert kell a szép környezet, kell a jó szó is a finom falatok mellé. A főnökasszony tudja ezt, s most már egyre többet törődik azzal, hogy tapasztalataiból, lelkesedéséből még az eddiginél is többet adjon át a fiataloknak. Neki ugyanis mindig szívügye volt a ven­déglátás, amelyben immár 39 éve él és dolgozik. Éppen ezért egyáltalán nem kö­zömbös számára, hogy mivé fejlődik, kik szolgálják öt, tíz, húsz év múlva az ügyét. Nagyon reméli, hogy nem azok, akik csak a pénzt, a saját hasznukat, a gyors meggazdagodást látják a kereskedelemben, hanem azok, akik elsősorban a színvonalas ellátást, a vendég megbecsülését tartják céljuknak. Pénztárcánk laposodásával, éle­tünk, megélhetésünk nehezebbé válásával ugyanis erre is gondolniuk kell azoknak, akik ezen a területen akarják megtalálni a számításukat. BENYÁK MÁRIA A HÉT 3

Next

/
Thumbnails
Contents