A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-14 / 33. szám

Folytatása HövetheziH

A televízió (a mifelénk fogható összes adó) újabban futószalagon kínálja a különböző tévé- és filmsorozatokat. Esztétikai értéküket most hadd ne minősítsem; elég annyi, hogy van közöttük sok rossz és még rosszabb. Persze ettől még közkedveltek lehetnek, különben kinek sugároznák őket. Úgy látszik, bizonyos politikusaink is megirigyelték e sorozatok szereplőit, mert a nyári uborkaszezonra egy nagyszabású showműsort eszeltek ki, amelyet különböző helyszíneken, de mindig ugyanazoknak a főszereplőknek a közreműködésével mutatnak be. Jóllehet, némelyek határozottan cáfolják, mégis valószínűnek tűnik, hogy a forgatókönyvet valahol valakik már jóelőre megírták, s most az egyes epizódok ennek alapján játszódnak le. A sorozatnak sajnos van egy kis szépséghibája. Véresen komoly és valóságos, ráadásul a tizenöt millió nézője egyúttal statiszta is, sőt, legfőképpen az. A rendezők és a főszereplők is persze azzal biztatgatnak: nem lesz itt semmi probléma, elvégre minden a törvény betűje szerint történik, ahogy előszeretettel mondogatják — alkotmányos úton. Ezt még el is hinném, ha időnként nem bizonygatná valaki az ellenkezőjét. Szerencsére nagyobb baj még nincs, a tárgyalópartnerek meghitten konyakoznak, mosolyognak, sőt, még szóba is állnak az újságírókkal, akik ennyi előzékenység láttán igazán még kérdezni is elfelejtenek. A szüzsé egyébként meglehetősen egyszerű: a cselekményt el kell vinni a megkonstruált végkifejletig — az ország kettéválasztásáig. A lényeg, hogy mindez

heves érzelemkitörések nélkül és a külföld számára is meggyőzően ménjén végbe, elvégre a bemutató sikere leginkább ezen múlik. A világ — ez egyre nyilvánvalóbb — hajlandó minden változást akceptálni, ha az békés úton, megegyezések alapján következik be. Az egykori Jugoszlávia tragédiája mindenki számára intő példa. A Nyugat sokáig habozott, s aztán végzetesen elkésett. Csehszlovákia esetében készek az új államok elismerésére, bár sokan csóválják a fejüket: szükség van-e minderre. Már meglévő és úgy-ahogy működő struktúrákat kell most teljesen lebontani és új alapokra helyezni. Morvaország és Szlovákia között a határ mentén átkelőhelyeket kell kialakítani, az áruforgalmat különböző vámok komplikálják majd, nem is szólva a pénzügyről, amely óhatatlanul kihatással lesz a kisemberek bankbetétjeire.

Nem lenne szabad megfeledkezni persze az emberi kapcsolatokról sem. Több százezer szlovák él Csehországban és legalább százezer cseh Szlovákiában. Nekik rokonaik és hozzátartozóik vannak odaát, akikből egycsapásra külföldi állampolgárok lesznek. Sok százezernyi egyéni dráma játszódik majd le a különválással, s nem biztos, hogy ezt mindenki olyan könnyedén viseli majd el. Igaz, a politikusok nem törődhetnek minden aprósággal, de talán mégis a köz javának a szolgálata lenne a legfontosabb feladatuk.

Már lázas tempóban készülnek az új alkotmánytervezetek. A szlovák alkotmányt már olvashattuk is. Első pillantásra meggyőzőnek tűnik, de megtanulhattuk már, hogy errefelé a szövegeknek többféle olvasata is lehet. Kisebbségi állampolgárként akár elégedett is lehetnék, hiszen az alkotmány garantálja számomra a "mindenoldalú fejlődést". A törvény által "megállapított feltételek mellett" az alkotmány szavatolja az anyanyelvi művelődés jogát és az anyanyelv hivatalos használatának a jogát is. Ez mind szép, de közben azért eszembe jut, hogy a szlovák kormányfő a választásokat követő napon már a nyelvtörvény megváltoztatását helyezte kilátásba, mondván, hogy ez a mostani nem védi eléggé a szlovákokat. A Matica elnöke pedig megnyugodhatott: hajdani vitapartnere és legyőzője visszatért a "helyes" útra. De van ebben az alkotmánytervezetben egy további rövid passzus is, amely sokféle ármány forrása lehet, s ez így hangzik: "a jelen alkotmányban szavatolt jogok gyakorlása nem vezethet a Szlovák Köztársaság integritásának megbontásához és az egyéb lakosság diszkriminálásához". Vagyis: ha valaki úgy látja, hogy a nemzeti kisebbség követelése diszkriminálhatja az egyéb lakosságot, akkor az alkotmány értelmében megtagadhatja a teljesítését, sőt, minősítheti akár a Szlovák Köztársaság veszélyeztetésének is, s akkor hatóságilag is felléphet ellene. Megvallom a nyári uborkashow-nak ez az epizódja egyáltalán nem az ínyemre való, de egymillió sorstársammal egyetemben kénytelen vagyok beletörődni az egészbe, mivel képviselőimet meg sem hívták azokra a megbeszélésekre, ahol ezt a jelenetet véleményezték. Sovány vigasz, hogy a szlovákok egy jelentős hányadának a képviselőit is fumigálták.

S ha már a műsorról van szó, nem szabad megfeledkezni a villámtréfákról és a boltozati elemekről sem. Igaz, ezeken nem nagyon tudok nevetni, de komolyan sem tudom venni őket. Itt van például a köztársasági elnök megválasztása. E sorok írásakor (július 29-én) három jelölt várja a Szövetségi Parlament döntését, amely aligha lesz kétséges. A prágai várban egyhamar nem lesz szövetségi köztársasági elnök. Ennél jóval kisebb horderejű, de annál nevetségesebb, hogy a szlovák parlamenten kivülrekedt Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom vezére határozottan kijelenti: az ő pártja képviseli a szlovák keresztényeket, mert a parlamentben ülő kereszténydemokraták elárulták a nemzetet. S hogy szavainak nyomatékot adjon, felajánlja szolgálatait Vladimír Meéiarnak és kormányának. Most talán majd az az epizód következik, amikor a DSZM és az SZKDM ünnepélyesen egymás nyakába borul és egyesül.

Szóval nem unatkozunk ebben a rekkenő melegben. Egy kérdés azért nem hagy nyugodni: Vajon ki fizeti majd meg ennek a show-nak a kiadásait?

Lacza Tihamér Rajz: Vladimír Lenea