A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-31 / 31. szám
GYERMEKEKNEK A róka meg az ugorka Rengeteg sok ugorka volt a kertemben, s egy szép nap rákapott a róka. Se csirke, se liba nem kellett neki, csak az én ugorkáimat lopkodta. Végül elfogyott a türelmem, s azt gondoltam: "Várj csak, megleslek ón egyszer, elviszlek Komáromba, tömlöcbe tetetlek, kurta vasra veretlek!" S alig vártam, hogy beesteledjék. Kiválasztottam a legszebbik ugorkát, jó erős zsineget kötöttem a szárára, és elbújtam a farakás mögé — kezemben a zsineg másik végével. Egyszer csak jött a kornál Semmit se sejtett. Rögtön észrevette a legszebbik ugorkámat, aztán hopp! — odaugrott, s szárastul bekapta. De nem mozdult utána, csak akkor, amikor a zsineget húzni kezdtem. Odahúztam a komát mag^rn elé. — lelett-e a vacsora? — kérdeztem. — ízlett, ízlett... — motyogta, és sötéten nézte a zsineget, ami a szájából kilógott. — Most mit akarsz csinálni velem? — Én csak annyit, hogy elviszlek Komáromba, tömlöcbe tetetlek, kurta vasra veretlek. A koma úgy tett, mint akit nagy szerencse ért. — Az éppen jó lesz! — mondta. — Komáromban még úgysem jártam. Csak ón nem hittem ám neki! Kerestem egy furkósbotot, és avval bökdöstem meg a hátát. — Látod ezt a furkót? Ez se járt még Komáromban, ez is oda készül! — S jól megsuhogtattam. Ebből mindjárt szót értett. Úgy jött a nyomomban, hogy meg se mert nyikkanni. Mikor reggeltájt beléptünk a város kapuján, a sok utcai nép mind azt bámulta, hogy pórázon vezetem a rókát. S a nagy kacagásra a tömlöcbeli várkapitány is felébredt, kinézett az áristom kapuján. Én meg odaálltam eléje: — Foglyot hoztam. Lompos rókát. Ugorkát topott! — Micsodát? — kópedt el a várkapitány. — A róka nem eszik ugorkát! — Márpedig ez megeszi, most is a hasában van a betyárnak! — mondtam, s mint aki biztos a dolgában, jól megrántottam a zsineg végét. Azt gondoltam, legalább az ugorka szárát kihúzom a torkából. A koma azonban suttyomban elrágta a zsineget, a rántásra elszakadt — ő meg uzsgyi! — elrohant. — Hallja kend — mondta a várkapitány —, most már elég a bolondságból! Én csak igazi tolvajt csukátok tömlöcbe! Azzal sarkon fordult, s dühösen becsapta az áristom kapuját. Én meg szégyenszemre elindultam hazafelé. De nagyon bosszankodtam. Végül azt sütöttem ki, hogy még egy próbát teszek. Mihelyt hazaértem, hívtam a nagybírót, a kisbírót meg a legkisebb bírót, hogy jöjjenek, s álljanak ők is lesbe. Legyenek ők a tanúk, hogy igenis: eszik a róka ugorkát! De hiába vártunk éjfélig, éjfél utánig a farakás mögött — a koma oda se dugta az orrát. Se akkor éjszaka, se azóta Lehet, hogy leszokott az ugorkaevósröl? De azért én azt mondom: mégse higgyünk neki. Hátha visszaszokik rá. S ha sikerül rajtacsípnetek a tolvajláson, legyetek ügyesebbek nálam. (Mészöly Miklós meséje) Illyés Gyula Kérdező "Kié, kié?" — mi csodás madáré e csipogás? Nem ismerem, keresem, nem lelem semerre sem. "Kié, kié?" — még remeg az ághegyen, ott ülhetett, porzik a por, odaült? Már onnan is elrepült. "Kié, kié?” — csak fecseg, mint kiváncsi kisgyerek, ide fut és oda fiit, mást kérdezni sose tud. Meg-megáll az osztagon, a kévéken, kazlakon, "kié, kié?" — kérdezi, senki sem felel neki. "Kié, kié, ez kié?" — száll kiáltva fölfelé. Zeng már tőle a határ, mégse látom, merre jár. Azt hiszi tán jámboran, olyan madár-esze van, azé a föld, a világ, kit rajta dolgozni lát. V_________________________________> Itt meg mi történt? Noé bárkája Az itt látható állatok közül háromnak nincsen párja. Melyek ezek? a 35 63 ,ih 6^ m *. ja»;« 34 Z3. .56 ^ 9 3.° 6? éh & * V •52 .50 68 «S3 *:55 . 2? 28 <| ■2S *6 oZz2tOA846 -2 . z................. 3.5 2.3 24 /13 <13 O q h••••'• f .8 •? Azonnal megtudod, ha összekötöd a számokat 1-tól 68-ig! A beküldők között egy könyvet sorsolunk ki. A HÉT 27
