A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-24 / 30. szám
SZABADIDŐ tárához. Az ablaknál Danny kifizette a repülőjegyet Frank pénzéből. Aztán a vámvizsgálathoz mentek. — Hát akkor, szial — köszönt Frank, azzal fogta a bőröndöt, és még hozzátette: — Üdvözöld a nevemben is édesanyád! Biztosan talál majd helyettem másikat. — Remélem, hogy erre nem kerül sor — mondta Danny. — És többé nem akarlak látnil Érthető? — Teljes mértékben — vigyorgott Frank. — Esküszöm, hogy többé nem kerülök a szemed elé. Danny ép ezt akarta hallani... De miért volt oly furcsa érzése? Már az ajtaja előtt hallotta Danny, hogy bent cseng a telefon. Gyorsan ajtót nyitott, és rohant a készülékhez. — Végrel — hallatszott egy férfihang a készülékből. — Már órák óta hívom. Itt Beil beszól. Doktor Beil édesanyja házi orvosa volt. — Történt valami? — kérdezte türelmetlenül Danny. Julián, a dömés szerzetes 1235-ben nyakába vette a világot, hogy a magyarság eredetét felkutassa. 1236-ban meg is találta rokonainkat valahol a Volga mentén, jelentette a királynak, IV. Bélának. De — sajnos — akkoriban a tatárok "szabadították fel" országunkat, (jóval csekélyebb hipokritizmussal mint a muszkák) s ezen esemény a későbbem "Második Honalapítónk" figyelmét elvonta a valóban értékes felfedezés kellő méltányolásától. Julián írásos jelentései a vatikáni könyvtárba kerültek, Julián csodás alakja pedig a magyar történelemkönyvekbe. Teltekmúltak az évek, évtizedek, évszázadok, mígnem 755 év múltán, 1991-ben a Magyar Televízió jóvoltából megelevenedett a bátor szerzetes alakja. Sok tucat milliókért el is készült a többrészes, folytatólagos produkció. A kritikák szerint gyengére sikerült, az alkotói és azok hozzátartozói szerint remekmű lett belőle. A kérdés megítélésére — hogy rossz volt-e a Juiiánus-film vagy jó — nincs illetékességem, mert ezt az idegen panelekből épített, görcsös filmet oly mértékben untam, hogy az első fél óra után rázártam a készüléket. Igaz ami igaz, a róla készült paródiát is untam, de azt végignéztem, mert azt Gálvölcsi János adta elő, másrészt pedig azért, mert (legalább) rövid volt Arról nem is szólva, hogy a paródiából gyakorta többet tudunk meg a műről, mint magából a műből. (Karinthy ismert paródiája többet árul el Szabolcska Mihály — Jöjjön azonnal ide az édesanyja házábal — Miért? Nem mondhatná meg...? — A telefonba nem. Az orvos letette, így Dannynak nem volt más választása, indulnia kellett anyjához. Doktor Beil nyitott ajtót. — Hogy van az anyám? Megint rohama volt? Az orvos bólintott: — Nagyon sajnálom... — Az nem lehet igazi — hördült fel Danny és az anyja hálószobájába rohant. Az anyja az ágyában feküdt, és nagyon nyugodtnak látszott. — Mikor..., mikor történhetett? — kérdezte Danny. Az orvos nem válaszolt nyomban. — Jöjjön veleml — mondta aztán. A nappaliban hihetetlen dolgokat tudott meg. — Az édesanyja ma ebéd után halt meg, röviddel egy óra után — közölte az orvos. — Miért mondja ezt csak most? — kérdezte Danny. költészetéről, mint a jeles poéta összes verseinek gyűjteményes kiadása.) De már minálunk babám, már minálunk babám, az jött a szokásba, hogy nagyobb vétek a balgaságot bírálni, mint elkövetni. A hülyeségre mindig akad mentség, de a hülyeség bírálatára (ti. a bíráltak részéről) soha! S lám Gálvölcsi János — kinek szintén nem tetszett a film — megrögzött szokása szerint paródiát rittyentett belőle, s mivel mindig vannak, akik alig várják, hogy valamin (a lehető legkevesebb kockázattal) megsértődhessenek, ezt a zsenge paródiát, s jeles előadóját találták kiátkozásra érdemesnek. így lett Gálvölcsi János "a magyar nép közellensége" (valahol Matuska Szilveszter és Haynau között). xxx Mesélik, hogy Révai József, a bolsevista főideológus, ki nem éppen gyengédségéről és toleranciájáról volt közismert, egy ízben, amikor valamelyik színész ellen politikai megtorlást szorgalmaztak, így fakadt ki: "Ugyan kérem! Marhaság! Nem akarok komédiást börtönben látni!..." Elhiszem, hogy nem a művészek iránti tiszteletből mondta, amit mondott (ha mondta egyáltalán), lehet, éppen megvetésből irántuk — de okosan mondta (ha mondta!). És ha Gálvölgyi János paródiája ezúttal halványabbra sikerült is tőle megszokottnál (a film jobbra nem inspirálta) — hát Istenem! Minden embernek veleszületett joga, hogy egyszer-egyszer gyenge paródiát — Mert csak három órával ezelőtt hívtak fel. Ettől kezdve állandóan hívtam önt — vetetje oda az orvos. — Ki hívta önt? Es miért csak oly későn? — Hát ki hívott volna? — sóhajtott az orvos. — Az anyja házvezetőnője. Ahogy röviddel egy után belépett a házba, az anyja már halott volt. — Akkor nyomban hívnia kellett volna! — Akart is. De időközben megérkezett az édesanyja vőlegénye. Amikor tudomást szerzett az infarktusról, pénzt kínált a házvezetőnőnek. — Miért? — mordult fel, holott sejtette már a dolgot. — A néhány órai hallgatásért. Csak este hatkor hívott. Danny most már tisztában volt vele, hogy Frank rászedte. — Persze, feljelentheti — folytatta az orvos —, de az édesanyját ezzel nem támaszthatja fel. — Nem — gondolta Danny. — Meg a pénzem sem hozza vissza... Vércse Miklós fordítása Fotó: Gyökeres György készítsen. Az érték pusztán az arányokon múlik. Mentsen Isten, hogy a szigorú, sőt kegyetlen bírálót saját leggyengébb cikke alapján ítéljük meg. Én őt — ismeretlenül is — a jó és legjobb kiáltványai alapján fognám megítélni (amiket sajnos, eddig nem olvastam, csak a leggyengébbet, ezt a mostanit). Hanem azért közellenségnek mégsem kiáltanám ki, jóllehet, Gálvölcsi János és bírálója között az a különbség, hogy János (s a hozzá hasonló bohócok) nevetni, a szigorú kritikus pedig ríni látná szívesebben az országot. Tessék választani!... xxx Megjegyzem, a Juliánus-film minőségének kérdése eltörpül annak jelentősége mellett, hogy a tévénézők számára felidézte a tudós szerzetes alakját, ezért mindenképpen helyes volt megcsinálni (bár jobban sikerült volna!), és köszönet illeti létrehozóit —- ha nem is az eredményért, de Ieg-alább a szándékukért. Hej, ha a szándék azonos lenne a tehetséggel, abbén a Hazában hemzsegne a Géniusz!... xxx Szerény elgondolásom szerint az sem érdektelen, ha a Magyar Televízió egy olyan Volga mentén rekedt magyar testvérünk felfedezőútját mutatná be, ki annak lett volna nyomába kelendő, hogy — Úristen! — mi is történt a nyugatra vándorolt, s a Kárpát-medencébe szakadt magyarokkal. Velünk. Egy paródia védelmében Körmendi János A HÉT 31
