A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-24 / 30. szám

ZSIBVÁSÁR A tehetséges Kim Talán sokan nem is hinnék, hogy a 9 és 1/2 hét című film alapját, azt a naplót, amely a közelmúlt irodalmá­nak egyik legerotikusabban, legszeb­ben megírt szerelmi története, nő vetette papírra. Az Elizabeth Mc’Neill könyvéből készült film méltán vált sikerré világszerte, főszerepében Kim Basingerrel és Mickey Rourke-kal. Kim számára a Playboy volt a nagy lehetőség, ezután jöttek az izgalmas televíziós produkciók, majd a filmsze­repek. Leghíresebb filmjei a Soha ne mondd, hogy soha többé, a 9 és 1/2 hét, A szerelem bolondja, bár a Batmanben és A mostohám egy földönkívüliben is nagyon sokan lát­ták. Kim Basinger azt állítja, hogy legjobban akkor érzi magát, ha az amerikai Dél asszonyait játszhatja, mint a Kegyelem nélkül vagy a Nadine című filmekben. Mélységes kötődése szülőföldjéhez abban is kifejezésre jut, hogy az igazán nem szerénynek számító gázsijából egy egész kisvá­rost megvett Georgiában. Braselton ma már Kim tulajdona, bár bizonyára kevés ideje jut birtokai élvezésére. Orson Welles, a Nagymester Orson Welles művészetében is min­dig a Nagy Sztorit kereste, a Nagy Művet akarta megalkotni. Szívesen játszotta Falstaffot, Othellót, Macbet­­het. Elsősorban remek Shakespeare­­alakításaival lopta be magát a közön­ség szívébe, de játszott gengsztert is, sőt, a Touch of Éviiben egy gyilkost alakított. Igaz, a filmben csak azért gyilkolt, nehogy ő maga legyen az áldozat. Orson Welles az Aranypol­gárban nyújtott feledhetetlen alakítá­sáért nyerte el a Nagymester címet. 1940—1947 között tizenhárom fil­met forgatott. Híres szerepe volt a Lear király, amelynek nemcsak a címszerepét játszotta, hanem ö volt a rendezője is. Meggyőződése volt, hogy született Shakespeare-szakértő, s úgy ért a halhatatlan íróhoz, mint egy tökéletes borkóstoló a borhoz. "Első az irodalom, s csak ezután következik a zene, majd a festészet, s legvégül a színház — így katego­rizálta a művészeteket. A filmeket egyébként csak akkor szeretem, ha magam forgatom őket." Faye Dunaway, az élő anakronizmus Egy hűvös, szőke nő, csábító, zöld szemmel, tökéletes sminkkel, aki látogatóit New York egyik divatos apartmanházában fogadja a Central Park közelében, Manhattan szívében, s aki pontosan úgy néz ki, ahogyan egy hollywoodi sztárt elképzelünk: Faye Dunaway. Csupán akcentusa és dohányzástól rekedt, mély hangja árulja el, hogy nem az álomvilágból cseppent Man­hattan szívébe, hanem délről jött, egy álmos kisvárosból, a floridai Bascom­­ból. Ott látta meg a napvilágot 1941. január 14-én egy őrmester lányaként. Mint minden déli nőre, rá is illik a "végzet asszonya" jelző. A drámaiság minden jegyét magán hordozza — ahogy belép valahova, vagy ahogyan arra vár, hogy megbámulják, vagy a szokásai, például az, hogy mindig mindenkit megvárat. Gyakran órákon át. Vagy az, ahogyan feszültté és idegessé válik, ha úgy érzi, nem ó van a középpontban. Nem véletlen hát, hogy környezete gyakran rette­netesen szenved tőle. Polanski, aki maga is elég nehéz ember hírében áll, azt nyilatkozta róla, hogy hihetet­len erőfeszítést jelentett számára a Faye-jel való közös munka. A Joan Crawford életét felelevenítő film, a Mammi Dearest (A legdrágább anya) forgatásán öt órán át hisztériázott, mert nem akarta, hogy változtassanak a szoknyája ráncain. Teljesen kikelt magából, üvöltött mint egy sakál, majd levágta a ruhát az ágyra, és örökre eltűnt a forgatásról. "Mindig tele voltam energiával, és mindig mindent tökéletesen akartam megcsinálni — mondja indulatosan. Természetes, hogy a környezetem ezt gyakran nehezen viseli el." Bár saját bevallása szerint ma már hig­gadtabb és öntudatosabb, mint ko­rábban. A szakmabéliek úgy vélik, hogy Faye Dunaway élő anakronizmus, aki leginkább a 30-as és a 40-es évek sztárjaihoz hasonlítható. Ilyen sztárok ma már nemigen léteznek. Ám ennek ellenére számos szerepajánlattal ke­resik fel a producerek. És Faye magabiztosan és merészen keresi az újabb és újabb feladatokat Innen-onnan Kétség sem fór hozzá, hogy a dohányzás közvetlenül hozzájárul a rákos megbetegedések kialakulásá­hoz. A lyoni rákkutató intézet második okként a szennyezett környezetet, az étkezési szokásokat és a genetikai tényezőket említi. A tudósok szerint csak Franciaországban évente mint­egy 60 ezer ember hal meg rákban. A világ legnagyobb fényképét, amely 1480 méter hosszú, a perpignani elemi iskolások készítették el Fran­ciaország déli részén. A fotót 7800 különböző felvételből állították össze. Valószínűleg bekerül a Rekordok Könyvébe. 26 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents