A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-03 / 27. szám
ELO MULT 4. Este van, mikor beérkezünk Somorjába. Felkeressük Farkas Gy. polg(ári) isk(olai) tanárt, aki szíves készséggel áll rendelkezésünkre, s bő anyagot szolgáltat. Az információk, amelyeket Farkas tanár úrtól szerzünk, sok részletben érínti(k) egész Csallóközt. — Somorja járási székhely, mezőváros jellegű, kb. 4000 lakossal. Vallásra nézve róm. kat(olikus)ok többségben, kevés kálvinista. — Gazdatársadalma túlsúlyban van, de mellette nagyszámú iparos és kereskedő is van. Van két malma. Mindkettő konzorcium, és leépített munkás(lét)számmal dolgozik. Malommunkás-szervezet van, és annak ellenére, hogy az egyik malomban a kollektív szerződés érvényben van (nem mondta fel a malomtulajdonos), a másik viszont nem ismeri el. így a malommunkás szakszervezet nem tud elérni semmit, mert azonnali elbocsátás veszélyezteti a munkásokat. Hibásak maguk a munkások is, mert képesek 12 órát is dolgozni, holott a szerződés értelmében a malomtulajdonos csak 8 órát kívánhat. Öntudat és munkásnevelés, továbbá a szervezkedés iránti hajlam hiánya erősen akadályoz minden egészséges akciót. Megalakult hol kommunista, hol szociáldemokrata vezetéssel az építőmunkások szakszervezete is. De eredményeket az építkezés megcsappanása következtében nem értek el: a nyáron munka nélkül voltak. Az aratómunkásokkal konkurráltak azáltal, hogy sok más iparossal együtt aratómunkára mentek. A téli nyomor arra kényszeríti az építőmunkásokat, hogy az erdei munkásoknak kénytelenek konkurrensei lenni. így a bért állandóan rontják. Tanoncügy: A tanoncot a mester aratás idején aratómunkára küldi, de a kereset egy részét magának tartja meg. Tanonciskola van Dunaszerdahelyen, Somorján, kérte felállítását Gúta. Az óraemelés ellen a mesterek erősen tiltakoztak. Jelenleg a tanulási időszak október 1 -tői június 1 -ig heti 7 órában történik, amit az iparos kör igen sokall. A földművesek sora nyomorúságos. A ' /..................................... somorjai 180 holdas nagyparasztokra jellemző, hogy soha sincs pénzük. Ezek a nagyobb gazdák nem kommenciós cselédet tartanak, hanem 80—100 KČ havi bérért szolgát. E bér mellett kikötnek maguknak a szolgák egy öltözet felsőruhát, egy öltözet alsóruhát és egy pár csizmát. Az 50—60 holdon felüli gazda rendszerint tart szolgát. A válság leginkább érinti a 15—40 holdon gazdálkodókat. Ezek mezőgazdasági felszerelése nincsen arányban a nagyobb gazdákéval, állatállományuk leapadt: kénytelenek a kamatokért és adóhátrálékukért eladni lovaikat. — A föld értékének esésével a hitel megingott. A hiteligényeket a helyi magyar pénzintézet elégítette ki, ma azonban a Földműves Kölcsönpénztár mindinkább kiszorítja: 14 %-kal szemben 9 %-órt kölcsönöz. A betétek 4 %-kal kamatoznak. — Sokaknak van váltóadóssága, amelyeket most sorra mondanak föl. Amortizációs kölcsöne kis embereknek nem igen van; eszközlése hosszadalmas. Gyakori a betáblázott adósság. Kamatfizetés azonban adósságnál is váltóra történik, ami által az adóst még váltóilletékkel is megnyúzzák. — Annak következtében, hogy a kisgazdák nem tarthatnak megfelelő marhaállományt, kellőképpen nem is trágyázhatnak, a föld termőképessége ezért is csökken. Az aratók panaszkodnak a rossz megművelésre: a hantos föld akadályozta a kaszásokat. Az idei terméshozam 90—200 kg holdanként. Ez a kvalifikálhatatlanul rossz termés elsősorban a bérlőket sújtotta kegyetlenül. Számos parasztgazda bérlettel foglalkozik. A várostól s nyugalomba vonult öreg gazdáktól bérelnek. A bérlet holdanként 2.50—3.50 q. Ami a földmunkásság helyzetét illeti, az egész Csallóközben minden képzeletet felülmúl. Sorsuk megpecsételődött mindjárt a földreform első akcióinál: ezren és ezren fosztattak meg régi és állandó munkahelyüktől. Munkát, aratást más évben se kaptak mindnyájan, mert: 1. Csallóköz régi földesurai, ha kisebb bérért dolgozó aratókat tudnak szerezni, vidékről hoznak aratómunkásokat, 2. Csallóköz új földesurai, a maradékbirtokosok, általánosságban nem alkalmaznak magyar munkásokat, ellenben előszeretettel használják a cseh ipar traktorait, aratógépeit stb., sőt munkásaikat is a Morván túlról' hozzák. A kolonizációval Csallóközbe betelepített kiskolonisták helyzete szintén siralmas. Ezek nagyrészt kölcsönbefektetéssel kezdték meg a gazdálkodást. A bankok profithajhászó önzése azonban velük szemben is határtalan: utolsó barázdájuk is meg van terhelve, a kamatokért dolgoznak családostól, munkást alkalmazni nem tudnak. Sokan minden vagyonukat hitelezőiknek hátrahagyva, menekülnek. Csak ingóságaikat mentik, ahogy tudják — éjente. A magyar földmunkásság tehát minden megélhetési lehetőség nélkül van szétszóródva egész Csallóközben. Mérhetetlen nyomorban ól hygienátlan (I) tömeglakásokban nagyszámú családjával. Még ma is vannak köztük, akik föidbevájt üregekben laknak. Szervezetlenségüknél fogva e munkástömegek minden politikai pártnak zsákmányai. Tudatlan, mindenkitől cserbenhagyott, amellett a plébánosok befolyása alatt az isteni megváltásbem hívő, öntudatiam sötét tömeg, amelyet könnyűszerrel, morzsákon meg tud vásárolni minden reakciós párt. A magyar dolgozók e nagy tömege joggal tarthat számot arra, hogy vele a felvilágosult intelligencia necsak foglalkozzék, de hogy az állati sorból a primitiv emberi sorba juttassa.— (Folytatjuk) 12 A HÉT
