A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-17 / 29. szám
GYERMEKEKNEK A lusta nyulacska Egy messzi-messzi országban egyszer olyan forró volt a nyár, hogy még az erdei patakok is kiszáradtak Az állatokat szomjúság gyötörte, és elhatározták, hogy ásnak egy kutat, amelyből friss vizet ihatnak. A nyulacska azonban nyafogni kezdett: — Nem akarok ásni! Kicsi vagyok, különben is gyöngék a mancsaim. Az állatoknak csöppet sem tetszett a nyulacska kényeskedése. — Tudsz te dolgozni, ha akarsz! — mondták neki. — Csakhogy nem akarok! — jelentette ki a nyuszi. Az állatok szorgalmasan dolgoztak, az elefánt, a gazella és az oroszlán egymással versengve ásta a kutat Még a kis madár is segített: csőrében hordta el a földet. A nyulacska meg nézelődött, szundikált, s néha megszólalt — Nem, nem tudok és nem is akarok segíteni! Hiszen olyan csöpp kis jószág vagyok Az állatok nagyon megharagudtak rá, s mikor elkészült a kút, ittak a tiszta, hűvös vízből, de egy csöppet sem adtak a nyulacskának. — Bánom is én! — mondta a nyulacska. Jókedvű fickó — Ha most nem adtok, majd adtok később! — Szégyellő magad! — szólt rá a strucc. — Dolgozni nem akarsz, kérni nem tudsz, mi lesz belőled így? — Mi is kicsinyek vagyunk! — mondták a madárkák. — De lásd, mi is dolgoztunk a kútért, ihatunk is most kedvünkre! — A nyulacska egy csöpp vizet sem ihat a kutunkból — jelentette ki az oroszlán. — A leopárd egész éjszaka ébren lesz, és vigyáz a kútra. A nyulacska éjszaka sem kaphat vizet! A nyulacska sértődötten ment a bokrok közé, de nem tudott aludni, gyötörte a szomjúság. Nagy nehezen megvirradt, minden állat ihatott kedvére, csak a nyulacska maradt szomjan. Következő éjszaka az elefánt őrködött a kút mellett. Csakhogy nappal sokat dolgozott, nagyon elfáradt szegény, és amint letelepedett a kút mellé, nyomban elaludt. "Az elefánt nagyon jószívű — gondolta a nyulacska —, ha szépen megkérem, majd csak ad egy kis vizet!" Ebresztgetni kezdte az elefántot, de az mélyen aludt, nem ébredt fel. A nyulacska ekkor — mit tehetett mást? — megcsípte az elefánt fülét. Az elefánt fölugrott, közben véletlenül meglökött egy nagy követ, az a kútba esett, s utána még sok-sok kavics záporozott a gödörbe: betemetődött a kút. — Ó, jaj, mi lesz velünk?! — jajgatott az elefánt. — Szomjan pusztulunk mindahány an! — Dehogy pusztulunk! — mondta a nyulacska. — Együttes erővel kiszedjük a köveket a kútból! — De hiszen kicsi vagy, és gyöngék a mancsocskáid! — mondta az elefánt. — Ne félj — vigasztalta a nyulacska —, majd meglátod, milyen erős vagyok, ha kell! Az elefánt és a nyulacska egész éjjel dolgozott, s hajnalra ismét tiszta víz bugyogott a kútból. Az elefánt elmesélte az állatoknak, hogy a nyulacska milyen szorgalmasan dolgozott, és akkor az oroszlán megengedte, hogy igyék, amennyit csak akar. A nyulacska ivott, ivott, aztán boldogan letelepedett a kút szélére, és megtörölte csinos kis bajuszát. (Francia népmese) < > Miértek és hogyanok Miért hordja a kenguru erszényében a kölykét? Mert a kicsi születésekor fejletlen, magatehetetlen, szüksége van egy védett és meleg fészekre. Felemelkedve az óriás kenguru magasabb az embernél is, de a kölyke a születéskor csupán 3—4 cm hosszú! Amikor a világra jön, bemászik a jó puha vacokba, és ott marad több mint fél évig. Ahogy növekszik, egyre többet kukucskál kifelé, ismerkedik a nagyvilággal, míg aztán egyszer fürgén kiugrik biztonságos rejtekéből. Mit fecskendeznek a bálnák? Nem vizet, bár messziről néha valóban annak tűnik. A cetek, más néven bálnák orrlyukai a homlokon lévő üregben helyezkednek el, s amikor nagy erővel kilélegzik a beszívott levegőt, ez a hidegben távolról is látható gőzsugarat képez. Ennek alakja, iránya és magassága fajonként változó lehet, és régen a cetvadászok már erről felismerték, milyen állat van előttük. így például az óriás ámbrás ceté előre irányuló, a hosszú bálnáé függőleges, és olyan alakja van, mint egy lombos fának. V_______________________________ Ha tudni szeretnéd, miért olyan jókedvű a fiúcska, kösd össze a rajzon a számokat 1-től 58-ig, és rögvest megtudod. A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A HÉT 27
