A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-29 / 22. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV csönös látogatásaink, barátságunk a 70-es években élte virágkorát. Céljaink, terveink Kézzelfogható céljaink, terveink is vannak — vallja Mag Zoltán igazgató, már elkészült az iskola régi épülete átalakításának, felújításának a tervjavaslata, az új épületrész terve. Nagyon fontosnak tartjuk az idegen nyelvek tanulását, diákjaink az angol és a német nyelv között választhatnak. Tárgyalások folytak a salgótarjáni középiskola tanáraival a régi barátság felújításáról, de a németországi kapcsolatok is kialakulóban vannak. Iskolánk rugalmasan reagál a kor lehetőségeire, 1993-tól új tanterv szerint fogunk tanítani, a diákoknak a felsőbb osztályokban lehetőségük lesz szabadon választani a szaktantárgyakból, de a tanárok újításait, ötleteit is várja az iskola igazgatósága. Emlékezzünk... Tudom, hogy diákjaink örömmel térnek vissza Losoncra, "ugranak be" a régi iskola folyosójára köszönteni a régi tanárt, esetleg bekéredzkednek valamelyik tanár órájára — újraidézni egy-egy régi pillanatot. Jó érzés az ilyen találkozás diáknak, tanárnak; igazolja, jó volt a viszony, kapcsolat közöttünk. Az évfordulóra legszívesebben minden volt diákot meghívtunk volna — technikusokat, mérnököket, főiskolai tanárt, szobrászművészt, munkanélkülit stb. —, de nem tehettük szerény anyagi körülményeink miatt. Ezért engedtessék meg a cikk írójának (aki szintén jubilál, 20 éve tanít az "építészetiben"), hogy rendhagyó módon emlékezzen, emlékeztessen. Ugyan milyen jó lenne, volt diákok, ha az Iskola elé berobogna Kozma Géza bácsi kis fehér autóján, vagy intőt kapnátok Janoška mérnöktől! Netalán "matek" dolgozatot írnátok Fehér Jóskánál, vagy osztályfőnöki megrovást kapnátok Kerekes Jolikától a kopaszra nyirakozásért. Jó lenne Tóth mérnöktől is pacsit kapni, vagy ha Fischer tanár "leribizlizné" a társaságot... Talán még 10-szer is elpróbálnátok az "ördögfiókákat", csak hogy eljussunk Komáromba a Jókai Napokra az irodalmi színpaddal, de Tibi bácsi ajánlatát sem vetnétek meg: "Szombaton egy kis túra a szabadba!" Jó lenne újra látni Szvorák mérnököt, amint egy ünnepi beszéd után igazít a szemüvegén, vagy Maróokkal együtt röplabdázni, esetleg Pintér mérnökkel, Setény Lajossal kirándulni... XXX Iskolánknak továbbra is az a közvetlen célja, hogy jó építészeket és jó földmérőket képezzen, hiszen a "föld mozog", az élet nem áll meg, a földmérőknek most újra mérni kell, az építészeknek pedig még szebbé kell építeniük országunkat! Kovács Hilda tanárnő Fotó: Ing. Parditka B. Használjuk r * Amikor valaki valamilyen eseményt, történetet vagy akár pletykát terjengősen, nagy részletességgel beszél el, és szinte már maga is sokallja, amit mondott, a végső összegezést nemegyszer ezzel a kifejezéssel vezeti be: szó, ami szó. Például arról beszél, hogy két jó barát kapcsolata megszakadt, és ennek sokféle jelét, körülményét sorolja fel, majd ezzel fejezi be: szó, ami szó, most már nem is beszélnek egymással. Vajon helyénvaló-e ilyen esetekben ez a szókapcsolat? Azt kell válaszolnunk a kérdésre, hogy nem, mivel a szó, ami szó állandósult szókapcsolat nem arra utal, hogy most valamit röviden összefoglalunk. Mind az értelmező szótárnak, mind O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című könyvének tanúsága szerint a szó, ami szó — illetve a ritkábban használatos: szó ide, szó oda — szókapcsolat jelentése: az igazat megvallva, őszintén szólva vagy esetleg: akárki akármit mond is, azt meg kell vallani. Lássunk néhány olyan példát, amikor helyes a szó, ami szó használata! Ha valakit, mondjuk, arról kérdezünk, igazán bejárta-e Afrikát, ahogy beszélik róla, s az illető ezt a választ adja: "Szó, ami szó, csak éppen néhány órát töltöttem Kairóban" — akkor tudjuk, hogy ezt úgy értette: őszintén szólva, az igazat megvallva, nem jártam be Afrikát. Vagy: "Szó, ami szó, én is tudok ám goromba lenni" — mondja magáról valaki, azaz elismeri, hogy néha goromba. Ezek a mondatok nem feltétlenül egy terjedelmesebb, hosszú lére eresztett magyarázatot rekesztenek be. A terjengősebbre sikerült szöveg összefoglalására más kifejezéseink alkalmasak, mégpedig az egyszóval vagy az egy szó, mint száz. Ezeknek van ugyanis ez a jelentésük: akármennyit beszélünk is, végeredményben ez és ez történt, valami így és így van, fölösleges több szót vesztegetni a dologra. Hasonló az értelme a száz szónak is egy a vége szókapcsolatnak. Ez utóbbinak a jelentését az értelmező szótár így határozza meg: a) hiábavaló minden kifogás, az eredmény mindig egy, b) a dolgot meg kell tenni. O. Nagy Gábor említett könyvében pedig ezt az értelmezést találjuk: a) nem is érdemes többet beszélni róla (hiszen úgyis meg kell tenni), b) elég az hozzá, hogy... Meglehet, hogy a szó, ami szó szókapcsolat jelentése lassanként kibővül és — úgy mondhatnánk — közelebb kerül éppen a gyakori, ma még tévesnek minősíthető használat miatt az egyszóval, egy szó, mint száz jelentéséhez, sőt, idővel talán azonossá is válhat vele. Egyelőre azonban még nem tartunk itt, ezért jobb volna, ha lehetőleg helyesen használnánk mindegyiket a maga helyén. Hadd hívjam fel most olvasóim figyelmét még egy néha hibásan használt szóalakra, mégpedig a sok határozatlan számnév határozószószerűen használt egyik rágós alakjára. Ez a rágós alak a sokan. Nemrégiben hallottam egy riportban ezt a kérdést bizonyos régészeti leletekre vonatkozólag: "Nincsenek-e már túl sokan ezek a leletek?" Miért helytelen ez a kérdés? Egyszerűen azért, mert a sokan csak személyekre vonatkozhat. Jelentései: sok személy együtt, illetve: az egyedeket, az egyes személyeket számbavéve jelentős számban. Például: Sokan vannak a teremben; Reggel sokan lesznek a boltban; Régebben sokan jártak színházba; A gyűlésen sokan felszólaltak; stb. A régészeti leletek tehát nem sokan vannak, hanem sok van belőlük, illetőleg: "Nincsen-e már túl sok ezekből ^ a leletekből?" Ugyanez a szabály vonatkozik a sokan ellentétére, a kevés alapszó rágós alakjára, a határozószerűen használt kevesen szóra. Ennek a jelentése: kevés személy együtt. Például: Kevesen szálltak fel a villamosra; Kevesen gyűltek össze a téren; stb. Élettelen tárgyakról nem mondhatjuk, hogy kevesen vannak. Tehát például a tányérok, poharak, fegyverek, gépkocsik stb. nem kevesen vannak, hanem egyszerűen kevés a tányér, a fegyver és így tovább, illetőleg tányérból, fegyverből stb. kevés van. A sok és a kevés közép- és felsőfokának a rágós alakjai, a többen, legtöbben, illetve a kevesebben, legkevesebben szintén csak személyekre vonatkozhatnak. Mayer Judit A HÉT 11
