A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-26 / 26. szám
Fí<3YELÔ ''. - ^ ; A tárgyáról lehántott múlt A modem művészet legsúlyosabb dilemmája — a számtalan legsúlyosabb közül —, hogy a nekiszegezett kérdésekre nem válaszol. Mire gondolok? Delacroix ha fest egy lovat, arra a lóra rá lehet kérdezni. Ez egy ló? Igen, ez egy ló; a kérdés valahol értelmetlen már elhangzása pillanatában. A második kérdés: a ló ilyen? A válasz természetesen ismét magától már a csőd felé vezeti a kérdezőt. A ló ilyen? Nem, a ló nem ilyen. Ez tehát nem ló? De, ez ló. Na, hát akkor, ha ló, miért ilyen? Azért ilyen, mert ló, egyszóval attól ló, hogy //yenül Ezzel máris egyfajta irodalmiasságba csúsztunk át, amitől pedig általában idegenkedik ez a világ. Az üzenetrendszer más. Nem üzenget, hanem gesztusokat tesz. Leírásmód helyett a grafikus, és ebben rögtön deviancia sejthető. Merthogy aki főiskolára járt, az miért nem tud jobb lovat rajzolni. Ha tud rajzolni, akkor miért ilyen krikszkrakszos grafikákat vet a falra? Innen már csak egy lépés a szokásos, kiszámítható mondatig: Ilyet én is tudnék rajzolniI Nem mondom azt, hogy nosza, mert az sportszerűtlen értetődő lesz: ilyen és másmilyen nem is lehet. Ha azonban Luzsicza lósorozatának bármely darabját kiemeljük és megkérdezzük, közel sem ilyen boldog és megnyugtató az eredmény. Ez egy ló? Igen, ez egy ló. A második kérdés viszont tehát cselekvő és akarattal bíró. Ha nem hangoznék hülyeségnek, azt mondanám, nem a ló ilyen, hanem Luzsicza Árpád — ló, született Tatabányán 1949- ben, Prágában képzőművészeti főiskolázott, 9 év alatt tizenegyszer önállóan kiállított. Ő ilyen, lenne. S a magyarázatát sem keresem, mi hogyan változtat az arányokon, ezt legfeljebb a művész tudja, ha tudnia kell valamilyen okból. A gesztust próbálom megragadni, amelyet a grafikus tesz a közönsége felé. Tudomásom van arról, hogy Luzsicza Árpád 100 birkával akarta benépesíteni a várudvarszögleteket itt, Sárváron. A százat később lecsökkentette egyetlenre. (Persze, legfeljebb kettő készült el, Nyomuk szamár-szerű szamárral, a meghívó borítóján...) Mit akar a száz birkával? A fene tudja. Ha elkészíti, akkor tesz vele valamit. Megváltoztatja a világot, mert a várudvar megváltozik, ezzel megváltozik a viszonya a várhoz, a várnak a városhoz, a városnak az országhoz, az országnak a világhoz, a világnak a világegyetemhez... A logikai sor végén máris ott vagyunk Luzsicza pöttyeinél. A pöttyök tulajdonképpen körök,
