A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-26 / 26. szám
NON OMNIS MORI AR Horatius, a Kr. e. 1. században bevezetése még korai volt, kevesebb módja nyílik. S hogy mi élt latin költő írta egyik ódájában elvégre az elmúlt két és fél magyarok és más nemzeti a címben is idézett sort;, "Nem esztendő folyamán a demokrácia kisebbségek se ringassuk halok meg egészen". Ő persze intézményrendszere nem magunkat illúziókban, magára célzott, de ha most a épülhetett ki teljesen, s az megtudhattuk, hogy az csehszlovákiai parlamenti emberek gondolkodásmódját is a önrendelkezésre semmi választások eredményeit veszem múltból átcipelt ballasztok terhelik. jogalapunk, s ha nagyon ugrálni szemügyre, bizony ez a horatiusi így még esélyt kellett volna adni fogunk, még attól is búcsút buzdítás marad csupán az ember a különböző politikai és vehetünk, amit eddig nagy számára, ha az ország helyzetére eszmeáramlatoknak, hogy a keservesen kiverekedtünk és további sorsára gondol. A politikai elképzelések magunknak. Az új hatalom a cséhországi, illetve a szlovákiai útvesztőjében botorkáló félelmet keltő hangot ütötte meg, győztes párt vezetői megkezdték állampolgároknak legyen idejük s ez több mint intő jel, ez már ugyan az egyeztető tárgyalásokat, legalább az alapvető fogalmakkal majdnem a bizonyosság. Azt de már az első nyilatkozatok is tisztába jönniük. A pluralizmus bizonyítja, hogy többpárti diktatúra arra engedtek következtetni, hogy hangzavara minden bizonnyal van kialakulóban Szlovákiában, s nehéz lesz a konszenzus sokkszerűen hatott az a parlament még össze sem ült, megteremtése. Václav Klaus állampolgárra, s egy idő után már már fenyegetik a számszerűleg szerint vagy egy működőképes csak a legzajosabb hangokat volt gyenge ellenzéket. A magyar föderációban él majd a két képes vagy hajlandó meghallani. koalíció képviselői természetesen országrész, vagy jöhet az elválás. A nemzetmentők harsánysága és az ellenzék soraiban ülnek majd, Vladimír Mečiar elképzelése dühödt ordibálása elnyomta a más hely számukra egyszerűen sokkal homályosabb és a józanul mérlegelő, s gondolataikat elképzelhetetlen. Hogy konstruktív megnevezés is pillanatonként olykor körülményeskedően és ellenzékiségre nyílik-e változik: hol laza konföderáció, hol nehezen emészthetően lehetőségük, azt e sorok írásakor gazdasági-védelmi szövetség, hol megfogalmazó értelmiségiek (június 11-én) még bajos lenne egészen más. Némelyek szavát. A nép úgy döntött, ahogy megjósolni. Már az is nagy elképzelhetőnek tartanának egy döntött, ezt tiszteletben kell tartani eredmény, hogy egyáltalán ott olyan képződményt is, amely az még akkor is, ha ennek a vannak a parlamentben. Az elmúlt 1867-es osztrák-magyar kiegyezés döntésnek nehezen belátható időszak nemzetiségi politizálását után jött létre, de az lényegében következményei lehetnek. Az alaposan elemezni kell. A Magyar perszonálunió volt, s a mi kétségtelen, hogy a most távozni Polgári Párt nagy felelősséget vett esetünkben ez számításba sem kényszerülő politikai erők a nyakába, amikor vállalta, hogy jöhet, hiszen nincs megegyezés a túlbecsülték befolyásukat a egyedül indul a választásokon, leendő köztársasági elnök társadalomban és ösztöneik sem Szerencsére az erejét erősen személyében: míg a PDP Václav jelezték a fenyegető veszélyt. túlbecsülte, amire különben sok Havelt támogatja, a DSZM Valahol azt olvastam, hogy a reálisan gondolkodó értelmiségi kategorikusan ellenzi az elnök liberalizmus a jóléti társadalmak még idejében rámutatott, s végül újraválasztását. Ez nyilván fényűzése. A mostani parlamenti nem került veszélybe a nemcsak azzal magyarázható, választásokon sajnos a csehszlovákiai magyarság hogy Havel állítólag a választási liberalizmus súlyos vereséget parlamenti képviselete. Őszintén kampány utolsó napján elmondott szenvedett, s ez csak szólva a választási kampánya beszédében kimondatlanul arra alátámasztja azt az egyébként is sem volt mentes a sárdobálástól, szólította fel az ország népét, közismert tényt, hogy noha megegyezés született a hogy ne szavazzon Mečiarra és Csehszlovákiában még kemény pozitív kampányról. Azt is el kell pártjára, hanem inkább arról van munkára és jónéhány évre van mondani, hogy a Magyar Polgári szó, hogy a jelenlegi elnök az szükség ahhoz, hogy a Párt a kormánykoalíció tagjaként ország egységének a híve és megálmodott demokrácia és gyakran egyéni elképzelésekkel nemzetközi tekintélye esetleg a gazdaság normálisan működjék. próbálkozott, az MKDM és az szlovákok ellen fordítaná a Az új hatalom első Együttélés háta mögött vagy vele választások eredményei miatt megnyilatkozásai senkit sem szembefordulva. Szomorú példája amúgy is aggódó nyugati világot. hagyhatnak kétségben afelől, ennek a nemzetiségi oktatásügy Ezért jobb volna őt sürgősen hogy itt egyesek az erős kéz területén folytatott politizálása, kiiktatni a politikából, nehogy politikáját szeretnék bevezetni. amely már-már partizánakciók megakadályzza néhány Szlovákiában ehhez főleg az sorozatára emlékeztetett. Az MPP nagyravágyó szlovák politikus kellene, hogy a föderáció vezetői ebben a magyarság terveit. A csehszlovákiai megszűnjön. Mečiar a számára alapvető fontosságú állampolgár persze nem csupán választásokat követő napon kérdésben nem keresték a az ország jövője miatt aggódik, nemcsak Václav Havainak üzent, megegyezést sem a hanem a demokráciáért is. hanem az újságíróknak is. Mert Csemadokkal, sem a Szlovákiai Különösen a szlovákiai térfélen hát mi más is lehetett volna az a Magyar Pedagógusok nyomasztó túlsúlyba kerültek azok kijelentése, hogy a föderális tévé- Szövetségével, sem a többi a politikai erők, amelyek szívesen és rádióadás azonnali magyar politikai mozgalommal, eljátszogatnak a totalitarizmus beszüntetését fogja követelni. Az Csak abban reménykedhetünk, gondolatával. Ma már az is egyház is megkapta a magáét: hogy lesz még tér és lehetőség a nyilvánvalóvá vált, hogy a túlságosan beleártotta magát a hibák jóvátételére, megemelt választási küszöb politikába, erre most már jóval LACZA TIHAMÉR
