A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-06-19 / 25. szám

ELŐ MÚLT

2.

11-én reggel hagyjuk el Püspökit. Érintjük Miloslavov vegyes, szlovák— morva—cseh kolóniát. — Beszélek egy fiatal telepessel: éppen Pozsonyból jött haza, a pártjánál vetőmagot sürgetett; a bankokban is járt, a kamatokat akarta tőkésíteni, de nem ment. Talán majd jön az olcsó kölcsön. El vannak szegényedve, kevés köztük, akinek adóssága nincs. Szívesen hagynák itt az új otthont, ha visszakapnák a befektetett tőkéjüket. A jól felszerelt gazdaságok is csőd előtt állanaki Egy óra múlva érintjük Csákányt. Tipikus, pár évvel ezelőtt még boldog kisközség. Ma: eladósodott parasztgazdák, munkanélküli proletárok. A község erős vára volt a kerszocoknak. De tekintélyük csökken, s az ingyen vetőmag, olcsó kölcsönígérgetés következtében agrárius a hangulat. — A

zsellérsóg: függvénye a munkaadó gazdának. Úgy gondolkodnak, hogy más pártiak nem is lehetnek, mint munkaadójuk. Mikor azt mondottuk, hogy titkos szavazás lévén nem tudják meg, ki hová szavaz, a proli megvakarta fejét, mondogatta, hogy itt mindent megtudnak, ha a szegényember nem cselekszik a birtokos kedve szerint. — Pedig a kisközség 40 százaléka teljesen nincstelen. Kb. 6 gazda van, aki 180—200 m(agyar) holdon gazdálkodik. Ezek a nagygazdák 2 kommenciós cselédet tartanak. Van a községben egy 1200 holdat kitevő birtok. Az e birtokon szerződött kommenciós cselédek a következő bérviszonyokkal dolgoznak: 14 q szemesgabona; ez a következőképpen oszlik meg: búzarozs: 5,70 q, — árpa: 3,40 q. — 1 magyar hold szántóföld — naponként 1 liter tej; havonként 62 Kő — év végén

120 Kő. — Ezt a kommenciót a munkaadó túl jónak tartja, a munkások úgy-ahogy meg vannak elégedve.

Összehasonlításul hozom az 1918- ban a Fejér megyei gazdák kiküldöttei és a Földmunkások Országos Szövetségének vezetése alatt kötött kollektív bérszerződós tartalmát: kószpénzjárandóság: 800 Kő; gabonajárandóság: 24 q elsőrendű gabona, amelyből 10 q búza, 8 q rozs, 6 q árpa. Földjárandóság: 2100 négyszögöl termőföld, 300 négyszögöl kertföld. Szalonnajárandóság fejében 200 Kő készpénz. — 52 kg só, 26 liter petróleum; sertéstartás, tehóntartás, szabad tüzelő, szabad baromfitartás. — A kollektív szerződésnek még számos, szociális vonatkozású kitétele van. — így is látható azonban (más kézzel a sor fölött: a különbség), ami a csákányi és a kollektív szerződés között van.

Az uradalom a lehető legszükségesebbre redukálja a munkások számát. A béreket szintén leszállítja: a férfimunkás napszáma 12 Kő — nőmunkásé 8 Kő — saját ellátással.

Már aratás előtt nagy volt a községben a munkanélküliség; az uradalom répatábláit kiette a rópabogár, úgyhogy a napszámosság elesett a kapálási munkálatoktól. — Az aratási részmunkák (77. részért dolgoznak) biztosítottak némi munkát. A rossz termés miatt azonban igen csekély keresetben részesültek. Egy aratómunkás, aki három hétig aratott, s két napot cséplőgépnél dolgozott, 240 kg gabonát kapott, amiből marokszedőjót kell fizetnie. Egy hete, hogy a csóplóst is elvégezték, s megkapta pár kg részét, amit már felélt. Most már kenyér és munka nélkül van. A nádfedeles viskó előtt öt (5) gyermek veszi körül a fiatal apát. Három fiú, két leány. A legidősebb 9 éves, a legfiatalabb 3. Lerongyolódva, szennyes ingekben sorakoznak fel a mezítlábas apa mellett, aki arra a kérdésünkre, miből élnek a jövőben, a legnagyobb őszinteséggel felelte, hogy lopni fog. — Szomorú látvány volt a 31 -éves apa, 5 gyerek atyja, a kukoricát rágcsáló gyerekei közt. Húzódozott tőlünk. Észrevettük arcán a szégyenérzetet: menekülni akart előlünk. Szégyellte nyomorát, s méginkább, hogy gyerekeinek nem tud kenyeret adni. Szegény, nagyon is öntudatlan volt. Egy ember, akiben a társadalom, a kapitalista rendszer megcsúfolta a munkát, akarást, törekvést. Gyötrelemmé tette az általa hypokritán szentnek nevezett családi kört.

Elhagyjuk a szegénysort, s a falu egyik jómódú (180 holdas) gazdájával beszélgetünk. Panaszkodik. Sok az adó, könyörtelenül jönnek a pénzügyi kirendeltség fizetési meghagyásai. S pénzt pedig sehogy se tudnak fogni: a búza olcsó, de azt úgyse tudnának eladni, mert nem termett; de nem fizetnek a sertésért se, se a vágómarháért. Egy 6-hónapos — féléves — csikóért, aminek csak a fedeztetése 73 Kő-ba kerül, 200 Kő-t adnak. — A

(VÁNDORLÁSI NAPLÓ A SARLÓSOK 1931. ÉVI RENDEZÉSÉBEN)

12 A HÉT