A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-19 / 25. szám
SZÓL A RÁDIÓ CENZÚRA A TELEVÍZIÓBAN ____ j ... • • -Egy interjú betiltásának háttere és következményei Az eset ismert, mert meglepő módon meglehetősen nagy sajtóvisszhangja volt, nemcsak a magyar, hanem a szlovák, cseh és külföldi lapokban is. Még májusban, a választási kampány viharában rövid, két perc, negyven másodperces interjút készítettem a Szlovák Televízió Nemzetiségi (magyar) Magazinja számára Benkovics Klárával, a Bős ellen küzdő Eurolánc szóvivőjével. Az interjú színhelyéül nem a már unott, kopár gátat vagy a betonkolosszust választottuk, hanem a mondandót kihangsúlyozandó, a Duna Doborgaz alatti partszakaszának egy még érintetlen romantikus darabkáját. A riportot annak rendje és módja szerint "megvágtam", leadtam, s mint aki jól végezte dolgát tértem vissza munkahelyemre, a rádióba. Még aznap csengett a telefon, Pék Zoli a műsor felelős szerkesztője hívott, és nem kis felháborodással közölte: "képzeld, az anyagodat kidobták, mert a főnökség szerint egyoldalú". Az ostor végül is rajta csattant, mert mit tehetett, át kellett szerkesztenie a magazint. A hatalom még most, a demokrácia és az állítólagos szólásszabadság harmadik esztendejében sem enged magával packázni. Persze, most már tudjuk, a Pék is meg én is, az interjú Így, kidobva, sokkal nagyobb hatást váltott ki, mintha simán leadták volna. Országos ügy lett belőle. Arról nem is szólva, hogy engem is, Benkovics Klárát is rengetegen kérdeztek, telefonon, személyesen: mi felháborítót mondhattatok, amitől így megijedtek a cenzorok? A sok kérdés, érdeklődés adta aztán az ötletet: az interjú hanganyagát közvetítem az Új Hullámhosszban. Meg is történt, május 30-án. íme: (kép): Az áradó Duna, partszakasz, fákkal, bokrokkal, halász meregeti hálóját, háborítatlan dunai idill. (szöveg): A vén Duna mintha ügyet sem vetne mindarra, ami az utóbbi időben a diplomáciában a nagypolitikában történik. Úgy tűnik, továbbra is "fecseg a felszín, hallgat a mély". Persze, a nyugalom, az idill, ez a szemet gyönyörködtető látvány innen a doborgazi parttól pár kilométerre már a múlté. Ott nehéz gépek dübörögnek. Itt még egyelőre a természet harmóniája uralkodik. Persze, most, a "bósi diplomáciai nagyüzem’ közepette jogos a Dunát és ősi környezetét féltők kérdése: meddig még? (felirat): Benkovics Klára, Eurolánc (szinkron): PL: — Szándékosan választottuk beszélgetésünk színhelyéül a Duna partját, ezt az egyelőre még romantikus természetdarabkát. A Duna mintha áradna. Meddig lesz benne viz? Hogyan látja az Eurolánc? BK: — Én nagyon remélem, hogy sokáig lesz benne víz, és az erőmű nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy itt víz helyett pocsolya legyen, s az erdők helyett száraz fák. PL: — Hogyan fogadta az Eurolánc a magyar kormánynak azt a döntését, hogy felmondja a 77-es szerződést, és hogyan értékelitek a szlovák, illetve a csehszlovák fél reagálását? BK: — Hát nagyon érdekes a csehszlovák, illetve a szlovák fél reagálása, a magyar fél részéről ez a lépés várható volt, nem lepett meg bennüket. Volt egy kitétel, amely szerint a magyar fél akkor akarta csak a szerződést felbontani, ha a másik, tehát a szlovák partner nem tesz tanúbizonyságot arról, hogy felfüggeszti a C. variáns munkálatait. Itt a bökkenő, hogy a C. változat tovább épül. Mi, az Eurolánc sem látjuk sok értelmét annak, hogy itt bármilyen külföldi kutatócsoport működjön, amíg építenek egy abszolút jogellenes variánst. A lépés tehát egyáltalán nem lepett meg bennünket. PL: — Van-e jelenleg párbeszéd a kormány, az építők és az Eurolánc és más környezetvédők között? BK: — Nincs párbeszéd, mert valahogy nem vesznek rólunk tudomást. Hiába feküsznek a petícióink az asztalaikon, hisz nagyon sok petíciót írtunk, nagyon sok újságcikkben publikáltuk az álláspontunkat, a legutóbb 80 polgármester írt alá egy nyilatkozatot, és mintha nem léteznénk, mintha nem is volnánk, mintha nem is tiltakoznánk, egyszerűen mélyen hallgatnak rólunk. Ennyil — mondhatnánk rendezői stílusban, ez tehát a hiteles szövege annak, amitől a hatalom úgy megijedt. Egy vélemény. És uram bocsá, más vélemény. A cenzúrázási botránynak nem csak a sajtóban volt folytatása. A televíziót felügyelő ún. Televízió Tanács napirendjén is szerepelt az ügy. A 10 A HÉT
