A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-19 / 25. szám
OTT JÁRTUNK é Tükörcserepek talán már nem is lehet kicsikarni, kiciterázni. A ’Tormás" (a vámosladányi jó tormáról nevezték el) gyermektánccsoport még fiatal együttes, még csak a bölcsődós korát éli, de Dinnyés József vezetésével — nagyon bízunk — az ország legjobbjai közt emlegetik majd. Jó a táncokat és énekeket kísérő parasztzenekaruk is Tóth József prímással az élen. Az Érsekújvári járást a párkányi Kisbojtár gyermektánccsoport képviselte Héglinó Bertók Marianna vezetésével. Fellépésükön látszott, hogy tapasztalt, összeforrt csoportról van szó, akik a közönségnek tetsző, de ugyanakkor színvonalas és igényes műsort tudnak adni. Láttuk, hogy az együttesből, a zenekarból sem hiányzik az utánpótlás. Távolabbi járásunkból, a Losonciból a fülekpüspöki Palóc néptáncegyüttes mutatta be műsorát. Tagjai fiatalok, az együttes munkáját Patvaros Gabriella irányítja. Előadásuk színvonalát határozottan emelte a salgótarjáni "Dűvő" zenekar. Ide tartozik még, hogy a csoportok és a bemutatott műsor színvonalát növelték a színes, szépen megtervezett ruhák és népviselet. Azonban láthattuk, hogy vannak gyermektánccsoportjaink, melyek a "profi" együtteseket nemcsak utánozni, hanem utolérni is tudják, de megeshet, hogy egy lépéssel már előbbre járnak. A kora délután kezdődő műsoron jelen voltak a Csemadok OV képviselői, Bauer Győző és Sidó Zoltán, valamint a pozsonyi magyar konzul Boros Jenő, és a pozsonyi Magyar Kulturális Központ vezetője, Sunyovszky Szilvia színművésznő is. A nézőtéren, de különösen a sátrak, árusok utcájában sok-sok képviselőjelöltünk) is mozgott. Mire e sorok megjelennek, már rég túl vagyunk a választásokon és az eredményeket is tudjuk, de a jövőre nézve arra kérném képviselőinket és jelöltjeinket, hogy majdani korteshadjáratuk során ne használják (erőszakolják) ki a kulturális rendezvényeket sem Zselizen, sem másutt, mert az nem végződhet másként, mint ahogy az Zselizen végződött — nagyon keserű szájízt és nyomokat hagyva az emberek, nézők lelkében. A műsor folytatásában fellépett még a "Szőttes" népművészeti együttesünk és az esti órákban a Betli Duó szórakoztatta a közönséget. Befejezésül még annyit, hogy talán mások nevében is mondhatom, az idei "Nyárköszöntő" zselizi fesztiválon nemcsak az időjárás kedvezett, hanem szép, kulturált és színvonalas műsort is láthattunk. Zseliz volt, van, és lesz a jövőben is! MOTESÍKY ÁRPÁD A szerző felvételei Zsélyben a demokrácia gyilkossággal kezdődött — mondhatnám frivol léhasággal, de nem mondom, mert nem akarok nagyon rosszat mondani a falumról; pedig a tavaly húsvótkor történt gyilkosság, amely egy ideig lázba hozta nemcsak a falu, hanem a környék lakóit is, igencsak egybeesett a rendszerváltással, noha a kettő nincs ok-okozati összefüggésben egymással. A gyászos esetről jómagam az újságokból értesültem, s velem együtt az egész ország, tehát nincs okom, hogy hallgassak róla, csak azért, mert valamikor úgy döntöttem, hogy Zsélyről se rosszat, se jót nem írok ebben az életben. (Volt Berecz Pista komám (Prandl Sándor felvétele) már elég kellemetlenségem abból, hogy egy-egy cikkemet félreértették.) Tehát: V. Lajos druszám, a többszörös zsólyi milliomos tavaly húsvétkor Ipolyságon felszedett három cigánylányt, autóba ültette és elhozta őket Zsélybe; tehette, elvált ember volt; ettek, ittak, mulattak, mondhatnám "kivilágos-kivirradtig", csakhogy ezt nem mondhatom, mert néhai druszám számára nem jött el a virradat; ó ugyanis töltött pisztolyát felfoghatatlan felelőtlenséggel kitette az asztalra, sőt, megengedte, hogy a fekete hetérák egyike pajkos módon játszadozzon vele, az pedig, méghozzá állítólag az egyik kiskorú ringyócska, játszadozva lepuffantotta őt. Ezután a lányok összeszedtek minden föllelendő pénzt (több mint 100 ezer koronát), s felutaztak Nagykürtösre, ahol is folytatták a dorbézolást, most már férfiember bevonása nélkül. így talált rájuk s tartóztatta le őket a rendőrség. Nem találkoztam senkivel, aki az áldozatot sajnálta volna. Ő volt a falu első magánvállalkozója (még a régi rendszerben), műlépet gyártott, de nyílt titok volt, hogy nem ebből gazdagodott meg. Azt beszélik: a háború vége felé ő volt a balassagyarmati zsidógettó parancsnoka. Beszélik mondom. Több zsák szajrózott aranyról is regélnek. Igaz-e nem-e, ki tudja? (Azt is tudni vélik, hogy az aranyfülbevalókat kiszaggatta az eleven zsidó nők füléből.) Lehet, hogy csak az irigység beszél az emberekből? Ámbár a halottakra nem szoktak irigykedni. Nem tudom, őt már nem kérdezhetem meg... XXX Berecz Pista komámat és szomszédomat viszont megkérdezhetem hogy, s mint van. Azt mondja nem jól, mert fáj a lába. Érszűkülete, érelmeszesedése, istenharagja van, nem dolgozhat, nem ihat, nem cigarettázhat. A munkát nem sajnálja, dolgozott épp eleget világéletében, azért mérges, mert nem tudja kap-e valamiféle kárpótlást a hadifogságban eltöltött éveiért. Az oroszok ugyanis a háború végén elhurcolták, s két évet raboskodott Ukrajna különböző lágereiben, egyebek között Odesszában vágta és hordta a jeget a Fekete-tengerből. Betegségét is valószínűleg ezeknek az éveknek köszönheti. Nagykürtösön már amputálni akarták a lábát. Szerencsére valamiképpen átkerült a losonci kórházba, ahol az orvosok "nem szeretnek annyira vagdalózni"... XXX K. Józsinak, kedves iskolatársamnak és jóbarátomnak sajnos levágták a lábát, ezért meg se látogatom,, attól tartok, hogy láttán sírva fakadnék. O Böske néninek, édesanyám legjobb "pajtásának" a fia. Böske néninek az idén ugyancsak megtelt a keserű pohár. Januárban az ura is meghalt. A mindig vidám, tréfálkozó asszony most elsírja magát, amikor találkozunk. Viszont keményebb asszony ő annál, hogy mégoly súlyos csapás porba sújthatná. Megállás nélkül fut, siet, dolgozik a lányának, fiának, unokáinak segít, és naponta eljön, meglátogatja édesanyámat, aki szintén egyedül él, és nagyon ráfér "pajtásának" lólekerősitő optimizmusa. Estefelé együtt indulnak a templomba. XXX Nagykürtösre megyek. Csak a buszmegállón veszem észre, hogy elfogyott a cigarettám. Sebaj, épp most nyit az egyik resti, veszek egy csomaggal. Bent meghökkenek, mert a kérésemet meg kell ismételnem szlovákul is, még mindig nem szoktam meg, hogy a falumban valaki nem tud, vagy nem akar magyarul beszélni. Pedig lassan megszokhatnám, hiszen a magyar iskola már régen megszűnt a faluban. S itt a buszmegállóban is szinte mindenki szlovákul beszól, az is, aki alig tud. A régi rendszer elintézte ezt a falut, az újnak, a demokratikusnak csak be kell fejeznie a művet, a teljes és maradéktalan asszimilálást. Egyébként az új rendszer látható szimbólumai: négy előkelő kocsma 100 négyzetméternyi területen. Ez is valami... ZS. NAGY LAJOS A HÉT 3
