A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-12 / 24. szám
MINERVA Szélnél sebesebben (avagy a faxok terjedéséről kis hazánkban) Amikor két évtizeddel ezelőtt először az Egyesült Államokban, majd ezt követően Nyugat-Európában is kitört a faxőrületnek nevezett hivatalnok- és menedzserbetegség, még kevesen gondolták, hogy bennünket is hamarosan megfertőzhet. A kevésbé tájékozottak egy része még arról is meg volt győződve, hogy ismét egy olyan hóbortról van szó, amely gyorsan elmúlik, hiszen már számtalan műszaki termék jelent meg a piacon, amelynek karrierje tiszavirágéletűnek bizonyult. Csakhogy a fax olyan lappangó igényt elégített ki, amely a modem irodatechnikában és távközlésben már régebben megvolt, csak éppen a jóval kevésbé praktikus telexszel helyettesítették: a gyors és hatékony információcsere végezhető el segítségével. Az utóbbi évtizedekben egyre inkább füstölögtek a vállalkozók, menedzserek és politikusok, hogy a posta alig fejlődött valamit a legutóbbi évszázad folyamán: a gőzvasút és a távíró elterjedése óta szinte egyáltalán nem rövidült meg a levelek és táviratok továbbításához és kézbesítéséhez szükséges idő. Ez különösen szembetűnő egy olyan világban, ahol a távközlési műholdakon keresztül összekapcsolt számítógépeken keresztül pillanatok alatt áramoltathatok át információk egyik kontinensről a másikra. Eközben a levelek, iratok, dokumentumok csigalassúsággal vánszorognak céljuk felé. Igaz, a telefon és a távíró ugyancsak gyorsan átadja a híreket, viszont bizonyos esetekben — ha az információ, levél stb. hitelessége elsőrendű fontosságú — csak korlátozott mértékben alkalmazhatók. Megoldásként számításba jöhet ugyan a telefotó, ahol a dokumentumokat teljes hitelességgel lehet villamos úton célba juttatni, viszont magas költségei miatt ez a berendezés mindössze a hírügynökségek munkájában vált mindennapossá, míg hivatalok, intézmények, vállalatok gyakorlatilag nem használták. Csupán a fényérzékeny félvezető elemek új generációjának, a CCD érzékelők elterjedésével vált lehetővé a telefon és a telefotó összeolvasztása egy olyan kompakt egységbe, amely aránylag olcsó áron biztosítja a dokumentumok fotókópiájának villamos úton való továbbítását. Kezdetben szinte kizárólag tévékamerákban alkalmazták a CCD chipeket nagy megbízhatóságuk, kis áramfogyasztásuk, törpe méreteik és a mechanikus behatásokkkal szembeni nagy ellenállóképességük miatt. Hamarosan kiderült, hogy másra is használhatók, így született meg az új műszaki eszköz, a telefax. Kezdetben ugyan a telefonkészülékhez csatlakoztatva önálló berendezésként működött, azonban hamarosan egybeépítették vele, sőt üzenetrögzítővel is kibővítették. így született meg a mai többfunkciós tele-20 A HÉT kommunikációs eszköz, amely egyidejűleg telefonként, üzenetrögzítőként, telefaxként és másológépként is működik. A határok megnyitásával, a magánvállalkozók beindulásával szűkebb tájainkon is egyre nagyobb igény alakult ki ezen ötletes berendezés iránt, hiszen mindössze egy telefonvonal szükségeltetik hozzá, ráadásul univerzális szolgáltatásait épp azok a kisvállalkozók tudják igazán értékelni, akik nem engedhetik meg a telefon mellett őrködő titkárnő-adminisztratív munkaerő luxusát: távollétükben is veszi a gép a hívásokat, kinyomtatja a küldött iratokat. Arról nem is beszélve, hogy nagyobb hivatalok, intézmények, vállalatok, intézetek ma már meg sem tudnának lenni nélküle. Sokan és sokféle faxot kínálnak ma a piacon. Olvasóink körében minden bizonnyal a legismertebbek a pozsonyi TKD Elektronik aránylag olcsó, Panasonic gyártmányú termékei, tekintve, hogy e lap hasábjain is rendszeresen hirdetik ezeket a berendezéseket. Ez a nagy- és kiskereskedelemmel egyaránt foglalkozó magáncég elsősorban irodagépeiről és háztartási eszközeiről ismert, tevékenységének egyik alappillérét a faxok és a másológépek adják. Közülük elsősorban a KX F50B és a KX F90B érdemel különösebb figyelmet. Mindkét berendezés önműködően állapítja meg, hogy fax- vagy telefonhívás érkezett-e, egyaránt használható iratmásolóként, üzenetrögzítőként és hagyományos telefonkészülékként. Egyedüli lényeges különbség, hogy a 90-es típus beépített, folyadékkristályos kijelzővel és órával van ellátva, továbbá a faxpapírt automatikusan levágó szerkezettel — oldalak szerint — és memóriájában kétszer annyi telefonszámot képes tárolni, mint az 50-es típus. A fax felbontóképessége vízszintes irányban 203 dpi (képpont zollonként), míg függőleges irányban 98 vonal/zoll (hüvelyk - 25,4 mm), 196 vonal/zoll, illetve 392 vonal/zoll — a beállítástól függően —, így az egyszerű gépelt szövegtől kezdve a finom részleteket is igénylő rajzokig, képekig széles skálán mozog a továbbítható dokumentumok jegyzéke. Az átviteli gyorsaság 9600 bit másodpercenként, ebből következően — a telefonvonal átviteli frekvenciáját figyelembe véve — standard üzemmódnál tizenhét másodperc szükséges egy közönséges irodapapírnyi (A4 formátum) dokumentum továbbításához (miközben egy gépelt oldalnyi szöveg felolvasásához általában három percre van szükség!). A finomítás növelésével (196, ill. 392 vonal/zollra) arányosan nő a továbbításhoz szükséges idő is. A sikeres átvitelről a gép feljegyzést (protokollt) ad ki, amely a dátumon és a pontos időn kívül közli a továbbításhoz szükséges időtartamot, a hívó és hívott fél faxszámát, valamint azt a tényt, hogy a faxot vették. Tekintve, hogy a hívott fél berendezése automatikusan "igazolja" a távhívást, így esetleges nézeteltérés esetén a protokoll az ajánlott levél feladóvevényének bizonyító erejével bír. Maga a telefax egymástól jól elkülöníthető részből: a vezérlő egységből, az érzékelő, átalakító és a nyomtató egységből áll. A gépbe helyezett iratot fénydiódák
