A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-05 / 23. szám
GYERMEKEKNEK A vadászni járó legény meg az óriás Élt egyszer egy jóravaló patkolókovács, és volt neki egy mihaszna fia. Dolgozni nem nagyon szeretett ez a fiú, de vadászni annál jobban. Mikor húszéves lett, elvett egy jóravaló leányt, de a munkához azután se jött meg a kedve. Amíg az asszony dolgozott, ő az erdőt járta, vadászgatott. Egyszer éppen a rengeteg erdőt járta, amikor a nap lehanyatlott. Mindjárt rozsét, gallyat szedett, hogy tüzet gyújtson. De akkor látja, hogy nincs mivel. Mitévő legyen most már? — tanakodott. — Sötét is van, tűz nincs! Fölmászott hát az egyik magas fára, hogy körülnézzen: lát-e valahol világosságot. Látott bizony, s nem is nagyon messze. Mikor a tűz közelébe ért, tátva maradt a szája! Egy nagy, óriás ember feküdt a tűz mellett. "Innét aztán nehéz lesz parazsat lopni!" — gondolta. De azért mégis megpróbálta. Fogott egy villás faágat, hogy egy tüzes fát valahogy kiemeljen. Csakhogy az óriás is résen volt ám! Kinyújtotta a karját, és nyakon csípte a tolvajt. A legény nagyon megijedt. — Jól van, nal Ne citerázzl — mondta neki nevetve az óriás. — Ha olyan mesét mondasz nekem, ami sose volt, sose is lesz, és én is azt mondom, hogy nem igaz, akkor nem bánom, szabadon engedlek! Megörült ám a legény, s mondta, ami eszébe jutott: — Hallod-e, te óriás, egyszer befogtam négy ökröt, négy zsákot tettem a szekérre, de olyan mocsárba kerültem, hogy a négy ökör nem bírta a szekeret. — Az igaz lehetett! — mondta az óriás. — De tudod, mit csináltam? Kifogtam a négy ökröt, levettem a négy zsákot, az ökröket felraktam a szekérre, a zsákokat befogtam a járomba, s azok nyomban kihúzták a szekeret a mocsárból. — Az igaz lehetett! — dörmögte az óriás. — Mikor a malomba értem, a malom nem volt otthon, csak a molnár. Kérdezem: "Hol a malom?" Azt mondja a molnár: "Elment eprészni." Levettem a baltát a szekérről, kimentem az erdőbe, megkerestem a malmot. Hát akkora eprek voltak ott, hogy a baltával négybe hasítottam, és azzal kezdtem hajigálni a malmot. — Már azt elhiszem! — mondta az óriás. — A molnár meg elkezdett őrölni. Gondoltam, amíg ő őröl, szedek a vízparton récetojást. Találtam is egy kalapra valót, de mihelyt félrefordultam, a tojás nem volt sehol. — Én elhiszem! — bólogatott az óriás. — Az is igaz lehetett! — Igen ám, de meglestem a tolvajt! Egy nagy farkas dugta bele a fejét a kalapomba, az ette meg a tojást. Én meg nagy mérgesen nekiszaladtam, rákiáltottam — s tudod, mit válaszolt? Azt, hogy a te apád fazekas volt! — Hazudsz, gazember! Nem igaz! Az én apám sose volt fazekas! — Na, hát ha az apád nem volt fazekas, akkor engedj szabadon! El is bocsátotta az óriás a legényt, s az el is ment szépen haza. De vadászni azontúl csak akkor járt el, ha más dolga nem volt. (Északi mese, átdolgozta Mészöly Miklós) Valaki labdázik Ugyan ki lehet ez a valaki? Rögtön megtudod, ha összekötöd a számokat 1 -tői 53-ig. Kit les meg a pillangó labdázás közben? /-------------------------------------------------------V Rákos Sándor Hét zöld csillag Fűzöld béka ungott a réten. Sej, dina, dina, Zöld béka! Zöld sugárfényt lövellt a hold is, ez a mágikus rakéta. Holdszúrástól tartani nem kell, mégis árnyékba hevertem. Fél vállammal a smaragd égről hét zöld csillagot levertem. v_________________________________> A HÉT 27
