A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-05 / 23. szám
INTERJÚ Milyen a kisebbségi SORSVIRÁG? Vajon olvasóink között akadna-e valaki, aki már látott mostoha körülmények között is csodálatos bimbókkal ékeskedő sorsvirágot? És vajon hányán vannak azok, akik már látták — halották a gyönyörű dallamok és verssorok "nászából fogant" rimaszombati Sorsvirág együttest, amelynek tagjai: Rákné Farkas Magda, Polgáriné Varga Mária, Suhajdáné Veselý Mária és Radios János? Legutóbb a vers- és prózamondók országos versenyén — a rimaszombati VMK-beli fellépésükkel nyújtottak maradandó élményt a nagyközönségnek. A "kvartett" műfaja: megzenésített versek. E műfaj eddig talán legismertebb hazai magyar képviselői a KOR-ZÁR (azaz Zsapkáék) es a Borostyán együttes, amelyek már több ízben is sikeresen szerepeltek a magyarországi Kaláka-fesztiválon. Tagjaik tehetséges zene- és irodalomkedvelő tanuló és dolgozó fiatalok, akik szabadidejükben ily módon versengnek a múzsák kegyeiért. Azonban a vers- és dallamfüzérek harmonikus egymáshoz illesztése — tartalom és forma összhangjának keresése nemcsak a tizen- és huszonévesek — a várakozás izgalmával és a felfedezés örömével párosuló — varázslatos játéka... A harmónia kutatása életünk különféle területein — így a művészetekben is — kortól teljesen független. Ezt bizonyítják a Sorsvirágkoszorú (negyedik X-hez közeledő) tagjai is... és még valamit: e rohanó világunkban talán a művészet lélekformáló ereje vezethet a Nyugalom oázisára. Rimaszombati interjúnk során megalakulásukról és eddigi fellépéseikről faggattam az együttes tagjait: — Szerintetek milyen ez a csehszlovákiai magyar Sorsvirág? — Mi úgy érezzük, hogy eléggé elhagyatott, mert kevesen törődnek velünk. Bár nem akarjuk sajnáltatni magunkat, de szeretnénk járásunkon kívül is egyre több helyen bemutatkozni a közönségnek. — Térjünk vissza a kezdeti próbálkozásokhoz! Milyen elgondolásból hoztátok létre ezt a kis csoportot? — Társaságunk három nőtagja ugyanabban az iskolában, a losonci óvónőképzőben diákoskodott, tehát már régóta ismertük egymást. Férfikollégánk csatlakozása pedig a véletlennek köszönhető. Három éve szerepelünk ebben a felállásban. Mivel óvónőként állandó irodalom- és zeneközeiben tevékenykedünk, tehát a gyermekfoglalkozásokra több tucat gyermekverssel 6 A HÉT és dallal készülünk, összeállítottunk egy negyvenperces gyermekműsort — versekből, mondókákból, dalokból és mesékből. Ezekhez Jancsi — aki jelenleg munkanélküli — biztosítja a zenei kíséretet. Tehát számunkra ez egy testre szabott műfaj. Gyermekműsorunkkal már a járás harminc községében és Füleken mutatkoztunk be. — Azután a felnőttek számára készített műsorotokkal bővítettétek a repertoárotokat... — Erre azért vállalkoztunk, mert a Csemadok megalakulásának 40. évfordulója közeledett, és szerettünk volna egy komolyabb műsorral színpadra lépni. Először Koncz Zsuzsa számait is énekeltük, majd Magdika kiválasztotta a városunkban élő költő, Veres János verseit, amelyek nekünk is tetszettek, így egy újabb műsorunk anyagává váltak. — Úgy gondoltátok, hogy manapság igény van erre a műfajra, vagy pedig más tényező motiválta elhatá-' rozásotokat? — Elsősorban a zene és az irodalom iránti vonzalmunk befolyásolta döntésünket. Továbbá az a tény, hogy barátok vagyunk, és szívesen töltjük hasznosan a szabadidőnket — egymás társaságában. Azt csak később mérhettük fel, hogy milyen az emberek érdeklődése a megzenésített versek iránt... sajnos, elég kicsi — legalábbis helyi viszonylatban. — Merre léptetek már fel ezzel az összeállításotokkal? — Járásunkban több helyen, továbbá a füleki gimnáziumban, kétszer Budapesten es egyszer Putnokon — egy nyári rendezvénysorozat kapcsán. — Akadnak-e anyagi és erkölcsi támogatóitok, és hogyan reagálnak a családtagjaitok és a kollégáitok erre az időigényes hobbitokra? — Sokáig nem akadt támogatónk, de később felkarolt bennünket a Csemadok alapszervezete mellett működő Tompa Mihály Klub, Persze, ez inkább csak erkölcsi támogatást jelent, mivel pk is anyagi gondokkal küszködnek, így egy-egy turnénk alkalmával sokszor még az útiköltséget is a saját zsebünkből fizetjük. Bízunk a Blaha Lujza Alapítvány későbbi támogatásában is. Szakemberek segítő kezét is elfogadnánk, hogy végre tőlük tudhatnánk meg, mennyire értékes dolog az, amivel foglalkozunk. Esetleg egy menedzsert is szívesen látnánk körünkben, aki a szereplési lehetőségeket biztosítaná. Viszont családtagjaink pozitív hozzáállása sokat segít, mivel együtt örülnek sikereinknek, es nem vetik a szemünkre, hogy szabadidőnkben nem a család anyagi helyzetén próbálunk javítani, hanem kulturális tevékenységet fejtünk ki. A kollégák is megértőek, hiszen fellépéseink alkalmával mindig vállalják helyettesítésünket az óvodában. — Tehát szívesen lépnétek fel — akárcsak az útiköltség fejében is — művelődési táborokban, iskolákban, kulturális intézményekben? — Igen, várjuk az érdeklődők jelentkezését a 22 880-as rimaszombati telefonszámon, emellett szívesen felvennénk a kapcsolatot a hasonló műfajnak hódoló további csoportokkal is, hogy végre összehasonlítási alapunk legyen és újabb barátokra tegyünk szert. — További sikeres fallépéseket és gyümölcsöző új kapcsolatokat kívánok nektek! MISKÓ ILDIKÓ Fotó: Szabó Miklós
