A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-29 / 22. szám
GYERMEKEKNEK Volt egyszer egy öregasszony meg egy öregember. Nemcsak öregek voltak, hanem magányosak is. Kis házuk mélyen benn a Déli-Kárpátokban bújt meg, ősi fenyők alatt. Gombán éltek meg áfonyán vagy málnán. Volt két tyúkjuk meg egy kakasuk is. Egyebük aztán nem. Egy szép napon egyedül üldögélt az öregasszony a ház előtt, várta haza az öregembert. De az késett. Csak nem medvével találkozott? Ilyen öreget már a medve sem esz meg, annyira rágós a húsa. Vagy beesett valami szakadékba? Ahogy így morfondíroz magában, látja ám, hogy az ösvényen egy szép szál ember közeledik. Sietősen lépked a ház felé, aztán ledob egy köteg rozsét a ház végében, és az öregasszonyhoz lép. — Maga kicsoda, jó ember? — kérdi ijedten az öregaszszony. — Ne bolondozz már, anyjukom, hisz csak én vagyok! A férjed. — Hát veled mi történt? Öregen mentél el, és fiatalon jöttél meg. Mit csináltál? Hol jártál? — No, nézd csak! — csodálkozik az ember. — El nem tudtam találni, miért járok olyan könnyen hazafelé. A terhet meg sem éreztem a vállamon. Csak most kezdem érteni. — Beszélj már, mert meghalok a kíváncsiságtól! — Hát az úgy volt, hogy fölkapaszkodtam a tetőre. Ott egy kicsit kifújtam magam, aztán szép málnabokrokat láttam, elkezdtem szemezgetni. Addig-addig szemezgettem, hogy olyan helyre értem, ahol még sohasem jártam. Megint leültem pihenni, de mert nagy meleg volt, meg is szomjaztam. Elindultam forrást keresni. Végre találtam egyet. Szép tiszta vize volt. Ittam néhány kortyot, aztán elaludtam. Mikor fölébredtem, rögtön indultam haza. Na, így volt. Most itt vagyok. — Te bizony az ifjúság forrására bukkantál. Abból ittál, attól ifjodtál meg. Vezess engem is oda, de gyorsan! — Majd reggel. Mindjárt besötétedik, oda sem találnék! — Hát akkor reggel — nyugodott bele nehezen az asszony. Napföl keltekor már úton voltak. Oda is értek. — Igyál három kortyot — mondja az ember —, ón is annyit ittam. Én addig málnázok egy kicsit itt a közelben. Az asszony ivott, de bizony nem számlálta a kortyokat, csak ivott. Aztán elaludt. Az ember jó idő múlva keresi a forrásnál az asszonyt, de nem találja. Keresi-kutatja, ám hiába. Aztán valami gőgicsélést hall az egyik bokor tövéről. Odanéz. Uramfia! Egy kis leánygyermek kapálódzik lábával az ég felé. Olyan kicsi volt, hogy még járni sem tudott, beszélni sem, csak kedvesen gőgicsélt. Az asszony olyan sokat ivott, hogy túlontúl megfiatalodott. Az ember csak vakargatta a füle tövét. Mit kezdjen egy derék, erős férfiember olyan feleséggel, aki pólyás baba? (Román népmese) Egér Elemér retteg a kandúrtól, s ezért messze elkerüli. Mégis szeretne egy kis sajttal kedveskedni Egér Erzsóknak. Szerinted a hányas számú egérútnál kell bebújnia, hogy egérutat nyerjen? Feketék és fehérek Keresse meg a tizenkét fekete madár között azt a hármat, amely mindenben azonos az A, B, C betűkkel jelölt fehérekkel. Melyek ezek? A gyermekrovat rejtvényeinek helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesülnek: Mózes Levente (Kassa) 13. szám, Nagy Lenke (Alsólánc) 14. szám, Kovács Tamás (Nagyfalu) 15. szám Mándy Stefánia A bergengóci vár Úton egy nagy farakás, arra futott Barabás (jaj, vihar jön, várnak!) "Nem megyek — így Barabás — jó lesz ez a farakás bergengóci várnak!" Szél jött, lett nagy szaladás, összedőlt a farakás, de a házak állnak. Futna is be Barabás, ám a lábán mázsa csüng, mázsája a sárnak Fogott egy nagy vakarót (jaj annak a sárnak!) aztán még egy kaparót, jó lesz mellé párnak. Levetette a cipőt, lábujján egy rózsa nőtt (jaj ennek a nyárnak!) Tűzött mellé fakarót — fülére a takarót, úgy várta a jó időt, meg is szárogatta őt, hogy sütött vasárnap. A HÉT 27
