A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-29 / 22. szám
TANÁCSADÓ 0 Z G A S ! Korunk egyik legfőbb ártalma a mozgáshiány. Szó mi szó, kövérek vagyunk. Németországban például harmincon túl minden második ember zsírfölösleggel rendelkezik. A normális testsúlyért folytatott küzdelem a megpróbáltatások sorozata. A karcsúsító levesek, a fogyasztópasztillák, a lelkesen megvásárolt diétáskönyvek után többnyire minden marad a régiben. Csak a pénztárca lesz soványabb. Pedig már régóta nem titok, honnan származnak a felesleges kilók: elsősorban a helytelen táplálkozásból és a mozgáshiányból. Aki többet eszik, mint amennyit a szervezete felhasznál, az hízik, aki többet használ fel, mint amenynyit megeszik, az fogy. Lefogyni tehát voltaképpen kétféle módon lehet: vagy kevesebbet eszünk, vagy több energiát használunk el munkával, mozgással. Rendszerint egyik sem megy kalóriaszámlálás nélkül. Aki naponta egy korsó sörrel vagy egy szelet csokoládéval többet fogyaszt el a kelleténél, az általában naponta 10 grammot hízik. Ez eleinte föl sem tűnik, egy óv alatt azonban ez már 3,6 kilót tesz ki, öt év múlva pedig 18 kiló lesz a többlet! A kilókat könnyű fölszedni, de annál nehezebb leadni. A gyors kezdeti siker többnyire csak látszateredmény. A "gyümölcsnap" vagy a gőzfürdő után valóban kevesebbet mutat a mérleg, de ez csak vízveszteség. A zsírpárnákból egy gramm sem tűnt el. A zsírt csak akkor kezdi elégetni a szervezet, amikor a szónhidráttartalékok már kimerültek. Szerencsére az emberi szervezet akkor is fogyaszt energiát, amikor látszólag pihen, akárcsak az üresen járó motor. Még álmunkban is percenként egy kalóriára van szükségünk az automatikus funkciók, a szívműködés, a légzés, az emésztés fenntartásához. Normális mozgás mellett egy harminc év körüli férfi napi 2500—3000 kalóriát használ föl, a nő 10 százalékkal kevesebbet. Az életkor növekedésével mindkét nem energiaszükséglete csökken. Aki a táplálkozás mérséklésével szeretne megszabadulni súlyfölöslegétől, annak kézzelfogható eredményhez körülbelül napi ezer kalóriával kell kevesebbet fogyasztania — nem a szokásosnál, hanem a szükségesnél. Ez bizony drámai különbség: aki bírja, átlagosan egy hét alatt szabadul meg egy kilónyi zsírszövettől. Annak persze könnyebb a dolga, aki koplalás helyett mozgással akar lefogyni. Két csésze kakaó leépítése fél óra úszást igényel. Egy pohár sör megfelelője tíz perc kemény gyaloglás. Ráadásul gyakran becsapjuk magunkat: az intenzív testmozgástól, a friss levegőtől még jobban megjön az étvágyunk, és bekapunk még egy szendvicset... A mozgás, a sport önmagában nem elegendő a fogyáshoz, de ha visszafogott táplálkozással párosul, a testedzés hozzásegít a felesleges kilók leadásához. A rendszeres erőkifejtés során ugyanis a szervezet hozzászokik zsírtartalékainak gyorsabb és hatékonyabb felhasználásához. Sportolni jó, csak az az izomláz ne volna! Másnap a legrosszabb, meg a rákövetkező napon. Ezer kisördög dolgozik kampókkal és fűrészekkel izmainkban, minden mozdulatunk pokolian fáj. Az izmok "másnapossága" makacsabb, mint az átmulatott éjszakáé. A macskajaj rendszerint még aznap elmúlik. Az izomláz azonban, ha egyszer megjött, legalább egy hétig marad. Nem találtak szert, amely elűzné, és valószínűleg nem is fognak. A tohonyák egyetlen vigasza: a legedzettebb atlétát is ugyanúgy fenyegeti. Ha egy tornász új elemet kezd gyakorolni, ugyanúgy megkapja az izomlázat, mint mi, ha segítünk a szomszéd bútorait fölcipelni az emeletre, vagy ha nekilátunk kocogni, vagy átadjuk magunkat a testépítés örömeinek. Az izomláz tünetei nagyon jellegzetesek. Az izmok merevek és erőtlenek. Nemcsak a mozgástól, hanem egymástól is fájnak. A köztudatban, de az orvostudományban is csaknem egy évszázada él a hit, hogy mindennek a tejsav az oka. A klasszikus elmélet szerint az izom ilyenkor védekezni kezd, savassá válik, és ezt jelzi a fellépő fájdalom. A hannoveri orvosi egyetemen dolgozó sportszakorvos, dr. Dieter Boning szerint azonban "mindez puszta spekuláció, amelyet soha nem bizonyítottak be, s mai tudásunk szerint kifejezetten valószínűtlen". Helytelen tehát a gyógymód is, amelyet nemzedékek óta javasolnak az izomláz ellen az edzők és az orvosok: a masszázs, a mozgás, sőt a további edzés. Az izomláz oka ugyanis nem a tejsav, hanem az izomrostokban keletkező szakadások. Ezt először svéd tudósoknak sikerült bebizonyítaniuk. Elektronmikroszkóp alá helyezték az "izomlázas rostokat", és hatalmas nagyításban feltűntek az izomrost mikrosérülései. Az izomláz azért jelentkezik késéssel, mert a fájdalmat érzékelő idegvégződések nem az izomban, vannak, hanem a kötőszövetekben. így csak késve jut el hozzájuk az üzenet, hogy odabent valami nem stimmel. Jó, jó, de mit tegyünk, ha izmaink már égnek és sajognak? Maradjunk nyugton, és várjuk ki a végét! — A mikrosérülések hat nap alatt tökéletesen meggyógyulnak — nyugtat meg dr. Boning. — Ha már jelentkezett a fájdalom, a folyamatot úgysem tudjuk befolyásolni. — Az orvos tanácsa: nyugalom és egyenletes meleg. Az izomlázat előidéző mozgást néhány napig kerülni kell. A legjobb gyógyszer persze a megelőzés. Akinek nincsen gyakorlata valamiben, az óvatosan kezdje el, és csak fokozatosan növelje az izmok terhelését. A sportolóknak pedig, akiknél elkerülhetetlen az izmok rendkívüli terhelése, ajánlatos az alapos bemelegítés. Bizonyos helyzetekben azonban az élsportoló nem tud versenyre kelni egy egyszerű, nyápic mesteremberrel. Ha például a súlyemelő világbajnok nekilátna, hogy kifesse otthon a konyhát, hamarosan kiesne az ecset a kezéből. Hiába emel föl játszi könnyedséggel 245 kilót, izomzatának szerkezete annyira specializálódott, annyira csak a hirtelen, óriási terhelésre rendezkedett be, hogy az alig félkilós ecsetet néhány percnél tovább nem tudná a feje fölött mozgatni. Ha mégis megtenné, menthetetlenül izomlázat kapna, bármennyit melegített is előtte. A sportolót fenyegető testi veszélyek között a legenyhébb az izomláz. A statisztikusok számításba sem veszik; a komolyabb sérüléseket annál inkább. Az orvosok nyomatékosan javasolják mindenkinek, aki elmúlt harmincéves, de kedvet kap valamilyen sporthoz, hogy előtte alaposan vizsgáltassa ki magát. Aki fokozatosan lendül bele a szokatlan tevékenységbe, nem akar egyből világbajnok lenni, és vigyáz, hogy a pulzusa ne menjen 130 fölé, az gyakorlatilag biztos lehet benne, hogy nem árt, hanem használ magának. A sérülések legnagyobb része is elkerülhető, mondják az orvosok, ha alaposan elsajátítjuk a technikát, jó a felszerelésünk, és mindig kellő ideig melegítjük be az izmainkat. A HÉT 23
