A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-29 / 22. szám
Csodadoktorok pedig nincsenek... NINCSENEK BIZONY! — mondtam cseppet sem indulatosan, amikor elolvastam Polák László interjúját dr. Nagy Gézával, aki alaposan megmosta a fejem Sillik úr, vágfarkasdi természetgyógyászról írt cikkem miatt. Szóra sem érdemesíteném az interjút és a mondottakat, ha csak rólam lenne szó, riportalanyom érdekében azonban szólnom kell. Szólnom, mert az interjú első mondatában említett indulat úgy látszik heves kijelentésekre ragadtatta a nyilatkozót. Nem szenzációhajhászásból írtam a cikket, hanem nagyon is alapos megfontolásból. Több természetgyógyászt ismerek, olyanokat is, akik már elvégezték a Szlovákiai Alternatív Gyógyászati Tudományos Társaság dr. Nagy Géza által szervezett tanfolyamát vagy tanfolyamait, bár tudom, nem mindegyik érdemes arra, hogy újságba kerüljön, de még arra sem, hogy természetgyógyásznak nevezzék, szívem szerint róluk azt írnám, sarlatánok, szélhámosok. Sillik úrnak azonban eredményei vannak, s ezt nem én állítom, hanem gyógyult betegei. Doktor Nagy Géza felelőtlenséggel vádol azért a mondatomért, miszerint szinte özönlenek hozzá a betegek. Ez az állítás pedig szó szerint igaz. Újra visszamentem Sillik úrhoz, többedmagammal, s újra csak ezt bizonyíthatom és bizonyíthatjuk. Azt viszont a riportomban egy szóval sem említettem, hogy Sillik úr csodadoktor lenne, gyógyfüves "doktoriról volt szó, ahogy őt a faluban emlegetik. Valahonnan félmondatokat kiragadni, s azokat magyarázni, félreértésekre adott okot a múltban is, s ma is. így van ez a riportomból kiragadott "most ezekkel kísérletezem..." esetében is. Nem az emberekkel, nem az elkeseredett betegekkel kísérletezik, hanem az elém tett üvegekben, tégelyekben levő krémekkel, kivonatokkal. Azt még én, az orvosi berkekben nem járatos laikus, csupán "felelőtlen újságírónő" is tudom, hogy embereken, kísérletezni gyilkossággal felérő bűn. Ám anyagokkal, eszközökkel mindenkinek szíve joga, hiszen, ha az emberiség nem kísérletezgetett volna, még mindig valahol a kőbaltánál tartanánk. A pikkelysömörrel kapcsolatos kitételre csupán riportalanyom és betegei igazolását tudom felhozni. Kár tagadni, hogy dr. Nagy Géza nem ismeri Sillik urat, hiszen az említett tanfolyamon találkoztak, Sillik úr ma is nagy tisztelettel és őszinte csodálattal emlegeti dr. Nagy Gézát, aki vizsgáztatta és aláírta a fitoterapeuták, azaz természetgyógyászok tanfolyamán szerzett bizonyítványát. Ez az igazolás ugyan gyógyításra nem jogosít, de Sillik úr nem is ennek alapján gyógyít (erről szintén nem volt szó a riportban), és nem is most kezdte a tevékenységét. A betegei bíznak benne, sőt, benne látják nem egy esetben az utolsó reményüket, hát miért ne tegye? Vállalja a felelősséget. A betegei közül még egyik sem fordult ellene... Egyébként még annyit, hogy nem véletlen az emberek nagy-nagy érdeklődése a természetes gyógymódok, a természetgyógyászok, de még az egyszerű füvesasszonyok iránt is. Elvesztették hitüket, bizalmukat az orvostudományban és a jelenlegi egészségügyben. Az újságíró akkor lenne felelőtlen, ha szó nélkül elmenne ezek mellett a jelenségek mellett. írásommal nem szakmai ítéletre és értékelésre vállalkoztam, ehhez nincs is jogom, csupán egy jelenség objektív, valósághű ismertetésére. A jelenleg működő természetgyógyászokat, csontkovácsokat, parafenoméneket, pszichotronikusokat — véleményem szerint — össze kellene fogni, megfelelő elbírálásban részesíteni, s aki megérdemli, ledorongolás helyett — segíteni. Annyi mindenféle szervezet, közösség, tömörülés verbuválódott, talán ezt is érdemes lenne megszervezni, magyar vonalon, az ő és mindannyiunk érdekében. Kedves Doktor Úr, a szervezésben szívesen társulok Önnel, mert ugye valahol már olvastuk, hogy: "Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel!" BENYAK MÁRIA KULTURÁLIS BOTRÁNY KÁRPÁTALJÁN A Magyar Nemzet idei március 24-i számában Botlik József a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségen belüli botránnyal foglalkozik. Megszólaltatja Dupka Györgyöt, a KMKSZ volt felelős titkárát, aki a KMKSZ ungvári közgyűlésén bejelentette, hogy oppozícióba vonul, mivel a szövetséget irányító szűk csoport Födő Sándor elnökkel az élen nem tűri a bírálatot, a jobbító szándékot, s a korábbi decentralizációs törekvéseket elvetve az erős központosítás és a személyi kultusz kiépítése irányába vezeti a szövetséget. Az elnök továbbá — Dupka szerint — fontosabbnak tartja külföldi, főleg magyarországi "önmenedzselő" utazásait a községi és városi alapszervezetek látogatásánál, ráadásul a Kárpátalján élő többi kisebbségi szövetséggel tartott kapcsolatok rendszeres ápolását is mellőzi. A szövetség márciusi közgyűlése is igen kevés érdemi munkát végzett, a legfontosabb problémákról alig esett szó rajta. Ezen a közgyűlésen kezdődött a szövetség sajtóorgánuma körüli vita is, amelynek végeredményeképpen a KMKSZ lényegében elvesztette sajtóorgánumát. A közgyűlésen ismertetett alapszabályzat ugyanis kimondta: a szövetségnek saját sajtóorgánuma van, melynek munkáját egy új ember, a médiafelelős irányítja; a lap főszerkesztője a KMKSZ tisztségviselője, és személyét a választmány hagyja jóvá. A közgyűlésen e felvetésre kitört a botrány, többen tiltakoztak és a sajtószabadság meggyalázásának, a sajtó kézi vezérlésre való átállításának minősítették az indítványt. Követelésükre szavazásra bocsátották a főszerkesztő személyére vonatkozó mondatot, és a küldöttek nagy többsége arra voksolt: a főszerkesztőt nem kell a KMKSZ tisztségviselőjének tekinteni. Mankovits Tamás, a Kárpátalja című lap főszerkesztője és kiadója a következőket nyilatkozta: — Nem tudtam kivárni a maratoni ülés végét, amely a múlt protokollját követve igen eihúzódott(...) Az új passzus szerintem egyértelműen korlátozni kívánja a sajtószabadságot, és központi irányítás alá akarja vonni, vagyis cenzúrázni a Kárpátalján 8 A HÉT
