A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-29 / 22. szám
Falu a Zsibrica tövében A zoboraljai sok-sok ősi monda közül az egyik legszebb monda az "isten lábanyomáról" szóló, amely szerint az Isten lábnyoma a Zsibrica nyergén és a zöldparti tetőn még ma is látható. Mártonvölgyi László szerint: "Bárki saját szemével meggyőződhetik róla, akit útja Zsérére visz. A Zsibrica sziklalapja tisztán és érintetlenül őrzi azt a nagy mélyedést, amely a Teremtő lépését takarja. így hívják ma is Zsérén: Isten nyoma. A sok apró lyuk (mellette) az angyalok topánjait jelzi." Bizony távol estünk attól a kortól is, amikor azt mondták, hogy Zsére, a zsibricatői falu, a palóc magyarok otthona, a világ háta mögött van, és erről a faluról "még az Isten sem tud". Zséréről nagyon is tudnak, különösen a nyitrai iskolaszék vezetői, akik gondolták, hogy márciusban ügyes csellel megszüntetik a magyar iskolát, illetve közös — szlovák — igazgatás alá vonják. Röviden az történt, hogy a nyugdíjra jogosult Fazekat Erzsébet igazgatónőt gyorsan elbocsátották helyéről, érdekes, hogy nem augusztusban, még az iskolakezdés előtt, vagy félévben, hanem márciusban látták beérni az időt. Fazekasné nyugdíjaztatása után Marcela Pogranovál nevezték ki igazgatónak, úgymond "ideiglenesen". A különösen taszító fogalom, az "ideiglenes", nem tévesztette meg a falu vezetőségét és a szülői közösséget sem, mivel nyomban tiltakoztak az "önkényes”, a község vezetőségének tudta nélküli jogtalan intézkedés ellen. Gál László aláírásával tiltakozó levelet küldtek a nyitrai iskolaszék címére, amelyben többek közt az alábbiakat írták: "Az Önök javaslatával sem a községi hivatal, sem a képviselőtestület és senki nem ért egyet, mivel egyoldalú intézkedésről van szó, konkrét indoklás nélkül. Fazekasné távozása után semmi okát nem látjuk annak, hogy az igazgatói tisztséget ne Balkó Szidónia töltse be, aki az iskolában már régóta tanít, vagy az új tanítónő, Hajdú Mária, aki szintén alkalmas a poszt betöltésére. Nyomatékkai figyelmeztetjük Önöket, hogy a községi hivatal és a vezetőség képviselete nélkül nem történhet meg a csere Zsérén." A szülői közösség tiltakozó levele is hasonló szellemben íródott, talán egy mondatot mégis érdemes idézni belőle: "Az iskolaszék antidemokratikusan, a községi hivatal és az érintett szülők tudta nélkül, törvényellenesen-megsemmisíti a nemzetiségi iskolát." A két levél közül az utóbbira érkezett válasz, amelyben az iskolaszék bizonygatta a maga igazát, és szerintük a szülők csinálnak "nacionalista" ügyet, keltenek pánikot, az egyszerű, ideiglenes megoldásból. Sok barátom él Zsérén, köztük Maga Ferenc mérnök, területi (Nyitra) Csemadok-titkár, Gál Bálint, a zsérei Csemadok elnöke, Földest László, Bencz Bálint tapasztalt Csemadokosok, Slmek Viktor karnagy, Bencz Károly bácsi az A Hót levelezője és sok-sok szülő, tudtommal közülük senkit nem ejtettek a feje lágyára. Az első pillanatban világossá vált előttük a törvénytelenség és a lekezelő bánásmód, a direktív intézkedés... Előbb azonban szóljunk néhány szót az iskolában működő tanftó nénikről: Hajdú Mária alapiskoláit szülőfalujában, Nyitracsehin kezdte, majd Nagycétényben fejezte be a kilencévest. Utána Nyitrán, a régi piaristák épületében működő magyar gimnáziumban érettségizett. Aztán felvételizett a Pedagógiai Főiskolán, de csak a levelezők magyarszlovák szakát végezhette el. Közben tanított, illetve "pionírvezető" volt két esztendőn át Kalászon, majd Nyitrán nevelősködött a járási Építő Vállalatnál. Közben befejezte főiskolai tanulmányait, vállalatánál vezetőnevelő lett, de keze alá tartoztak az intemátus gazdasági gondjai is. A társadalmi átalakulással új formában kezdett dolgozni vállalata is. Megszüntették az utánpótlás nevelését, tehát 1991-ben megszűnt az internátus is. Hajdú Mária munkaviszonya vállalatánál március 31-én járt volna le, nem csoda hát, hogy örömmel fogadta a nyitrai iskolaszék ajánlatát, vagyis a tanítói állást Zsérén. Node, még álmában sem gondolta volna, hogy egy — enyhén szólva — zűrzavar, felbolygatott hangulat, a magyar iskola felszámolásának kellős közepébe fog csöppenni, mert világos volt mindenki előtt, hogy az ideiglenesnek nevezett állapot, a szlovák igazgatónő kinevezésével nem tisztességes célokat követnek. "A szülői szövetségnek azon a nyilvános gyűlésén az iskolaszék igazgatója, valamint az őt kísérő tanfelügyelő és a gazdasági osztály vezetője nem tudta megmagyarázni, elfogadtatni döntését. A zséreiek tántoríthatatlan összefogásának és talpraesettségének köszönhetően a járási vezetők megígérték, hogy a magyar igazgatóságot újra visszaállítják" — mondja a fiatal tanítónő, és még hozzáfűzte, hogy "a zsérei magyarok végre magukénak mondhatják iskolájukat”. A másik tanftó néni Balkó Szidónia — most már a zsérei kisiskola magyar igazgatója — betegszabadságon volt, megkérdeztük, hogyan érintette a váratlan esemény, Fazekasné nyugdíjaztatása és a magyar iskola leépítése? íme a válasz: "A buszra szálltam fel, amikor utánam kiáltották, hogy összevonták az iskolát. Nem tudom, hogyan kerültem a buszba, de összeomlott körülöttem a világ. Hónapok óta tartottunk tőle, és íme bekövetkezett. Az első gondolatom az volt, hogy nagyon kemény fába vágták fejszéjüket, mert a múlt rendszerben is történtek hasonló kísérletek, de akkor is sikerült megmenteni az iskolát, s ez most sem lehet másként. Tíz esztendeje dolgozom, tanítok Zsérén, ismerem gyermekeim, tanítványaim szüleit, elfogadom bírálatukat, és jólesik dicsérő, biztató szavuk. Most bizonyították, hogy szeretik iskolájukat, és tisztelnek, szeretnek bennünket is. Példát vehetnének tőlük a Zoboralján és más vidékeken is. Örülök neki, hogy a falu vezetése, élén Gál László polgármesterrel időben felismerte, és helyesen ítélte meg a helyzetet. Kötelességemnek tartottam elfogadni a kinevezést, szinte megtiszteltek vele a szülők. Minden erőmmel úgy nevelem majd a rám bízott gyerekeket, hogy a jövőben ki tudjanak állni önmagukért és nemzetiségükért. Rendet szeretnék teremteni az itt lévő felfordulásban, mert a jövőben bátran és tiszta lelkiismerettel szeretném átlépni az iskola küszöbét, annak tudatában, hogy nem kell attól tartanom, mi vár a tantestületben — mert itt mindig, mindenért keservesen meg kellett küzdenünk." Befejezésül még talán annyit, hogy Zsérén rendeződött a magyar és a szlovák iskola ügye, de a tanulság mindenképpen az, hogy sajnos a demokráciában a jogok és az arányok csak látszatra egyenlőek. Valami mindig és mindenhol ott lappang a háttérben, ami váratlanul előbukkanhat. A felkészült embereket azonban nem érheti meglepetés. MOTESÍKY ÁRPÁD FOTO: A SZERZŐ A HÉT 3 Hajdú Mária tantónő ... és a gyerekek egy része
