A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-22 / 21. szám
kapta el a gonosztevőt. Képzeld csak el! Az ország valamennyi rendőre és civil ruhás hekusa lesi az áldozatot, kergeti mindenfelé, de az mindig kicsúszott a karmaik közül. Az utolsó pillanatban! Estétől hajnalig a nyomában voltak. Eredmény nélkül. S azután előbukkan egy ilyen mihaszna öreg úr, egy pitiáner tolvaj, egy lezüllött kertész elcsípi a tömeggyilkost, és átadja a rendőrségnek... — Hogyan történt? Az első köztársaság idején forgalmi adót kellett fizetni a lakosoknak a saját részükre levágott sertésből és a kitermelt borból. A húsadót előre kellett befizetni csekken, melyen fel kellett tüntetni a sertésvágás napját és a levágandó sertés súlyát. A borbejelentő napon pedig fel kellett tüntetni a leszűrt must mennyiségét. Ipolyság környéke akkor a Korponai járáshoz tartozott, onnan jártak a fináncok ellenőrizni a bejelentett adatok helyességét. A furfangos palócok persze túljártak a fináncok eszén. Néhány hordó bort elrejtettek a kazlakban és másutt. A levágandó sertés súlyát kisebbre becsülték, vagy kettőt vágtak le, és csak egyet jelentettek be. Sokaknak akadtak "jóakaróik" — szomszédok és mások —, akik viszont besúgták, hol van a bor elrejtve, vagy, hogy két sertést vágtak egyszerre stb. Tehát, furfangosnak kellett lenniük a fináncoknak is, meg a palócoknak is. Néhány ilyen esetet mesélünk el, amelyekből kiderül, mikor ki volt furfangosabb? Megtörtént az egyik községben, hogy két sertést vágtak le, de csak egy volt bejelentve. Sötétben, a korai vonattal jöttek a fináncok. Az egyik "jóakaró" jelentette nekik a bírónál az esetet. Erre a bíróné gyorsan megvendégelte a fináncokat. Egy kis szilvórium meg rántotta jól esett a hideg téli reggelen. S míg a fináncok a bíróval iszogattak, ő futott a kertek alatt, és "megsúgta" a háziaknak, ahol a sertésvágás volt, hogy jönnek a fináncok, gyorsan rejtsék el az egyik sertést. Azok az egyik — már meg is porzsolt — sertést, becsavarták egy nagykendőbe, és beültették az ámyékszékbe. Pár perc múlva meg is érkeztek a fináncok. Bejelentették: tudják, hogy két sertést vágtak le. A háziak tagadták, ezért mindent átkutatva keresték a másik sertést. Egyébként még — Megy az öreg gézengúz az utcán, s aztán egyszerre csak azt hallja, hogy az egyik házban valakit bántalmaznak. Az asszony torkaszakadtából sikoltozott. Az öreg cserkész azonnal berohant a házba, és harcképtelenné tette a mániákust. A legnagyobb iróniája a dolognak mégis az, hogy ez a bátor ember mindenki előtt közismert. Két évvel ezelőtt az esküdtek — az ón vádbeszódem után — elítélték, mert sötét volt, mert a sertéseket már korán szokták leölni és megpörzsölni, mire kivirradt. Villanylámpával mindent átkutattak, az istállókban, ólakban, még a szobákban, a konyhában is. Eredményre mégsem jutottak. Az udvaron csak egy sertés volt megpörzsölve. Végül már csak a trágyadombot és az ámyékszéket kellett átkutatni. A trágyába sűrűn szúrkálták bele a vaspálcát. S végül az egyik finánc az ámyékszék felé indult. A háziakban meghűlt a vér... A finánc kissé kinyitotta az ajtót, de azt hitte, hogy a nagykendőbe bújt öregasszony ül ott. Gyorsan visszacsapta az ajtót, és azt mondta: Pardon! így végül is nem találtak semmit. Azzal a meggyőződéssel távoztak, hogy a bejelentő hazudott. Máskor, egy másik faluban hasonló eset történt. A fináncok ugyancsak mindent átkutattak, de nem találták a másik sertést, mert azt gyorsan az ágy alá gurították a szobában. A fináncok távoztak, s az udvaron találkoztak a nagyapával. Az pedig azt mondta nekik: — Ne haragudjanak, a másikat csak azért öltük le, mert beteg volt. Nem is akartuk most leölni. A fináncok visszafordultak, és a háziaknak meg kellett mutatni, hol a másik sertés. így persze a büntetés nem maradhatott el! A borbejelentőkre rá kellett írni a nevet, lakhelyet, házszámot és a bor mennyiségét literekben. Dejtári Péter, horváti gazda így töltötte ki: Név: Chorvatice, község: Dejtári Péter, házszám: 300) liter: 15. Vagyis mindent felcserélt. S megjegyezte: — Én tudom, hogy mit írtam, ők meg gondolkozzanak rajta. Pár nap múlva megjelentek a fináncok a borvizsgára. Az ő háza előtt kihúzták a bejelentőt, megnézték a házszámot, és mosolyogva megjegyezték: — Itt lakik az a szegény gazda, aki SZABADIDŐ lopott és csalt. A csoda megtörtént! Tolvajból zsarui Stella most már mosolygott. — Hanem — folytatta Willy idegesen —, Stella, nem láttad az arany cigarettatárcámat? Sehol sem találom. Pedig tudod, hogy mennyire ragaszkodom hozzá. Nagy érték, szép emlék... nagyon szerettem... Stella persze hallgatott. Mit is mondhatott volna? nem tudja megkülönböztetni a litert és a házszámot... Be se tértek hozzá. Ez az eset már 1945 után történt: Jöttek a fináncok a borvizsgára, kezükben hosszú, kétméteres vaspálcákkal. Egy-egy udvarba betérve, persze ahol valakit a jóakarói feljelentettek, a vaspálcákat beleszurkálták a kazlakba, répakupacokba, kukoricaszár-rakásokba, trágyadombokba. Sok helyen meg is találták az elrejtett hordót. S jött a büntetés... Persze nem voltak ám olyan rossz emberek! Ahol illően fogadták őket, betértek a lakásba, megittak egy-két kupica pálinkát, elfogyasztottak egy kis tojásrántottát. A táskájukba kaptak kolbászt és egyebet... így eszük ágában sem volt a kutatás. 1945 őszén Korponáról újra megjelent Goller Géza bácsi, aki 1938 előtt már ismerte a gazdákat, hát a viszontlátás örömére nem kerestek semmit, hanem elbeszélgettek, meg ivogattak... Volt vele egy fiatal finánc, aki a messzi Árvából jött és ilyen szolgálatban még sosem vett részt. Majdnem úgy volt szegény, mint Noé atyánk, aki nem ismerte a bornak erejét... Neki a must ízlett, mert édes volt. Hát minden háznál abból ivogatott. A fél falut bejárva, kezdett dolgozni a hasa. Ahogy betértek az udvarokba, ő a hosszú vaspálcájával rohant az udvaron át a kertbe, ahol a vécét kereste. A háziak meg mindenütt rémülten figyelték, hogy mikor találja meg az eldugott hordót? O meg szegény az ámyékszéken ült, kenegetve a hasát... Géza bácsi, a főnöke volt a hibás, hogy nem tanította meg előre a mesterségre. Szegény Zeman Josko, mert így hívták, így fizette meg a tandíjat... Tipary László (A "10 szelvény — 10 nyeremény" című versenyünkre beérkezett anyagból) A palócok meg a fináncok A HÉT 31
