A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-22 / 21. szám
GYEREKEKNEK A giliszta meg a százlábú Egy barázdabillegetőtől hallottam, miért is nem ment feleségül a százlábú földigilisztához, s miért nem vette el a földigiliszta a százlábút. Reges-régen, egy öreg kő alatt lakott egy világszép százlábú hajadon. Szép volt, de hiú is nagyon, egész nap a száz karcsú lábát nézegette, gyönyörködött bennük. Estig tartott, míg mind a százat végigbámulta. Egyebet nem is csinált, nem mosott, nem főzött, csak pipiskédért. A szomszédjában egy hosszú földigiliszta éldegélt. Ez meg szorgalmas legény volt, dolgos, egész nap a földet ásta-túrta, tekervónyes alagutakat fúrt a föld alatt, és nagyon elégedett volt a sorsával. Egyszer, eső után, kibújt föld alatti folyosójából, és megpillantotta a világszép százlábú-hajadont. Egy csapásra beleszeretett, elhatározta, hogy vagy ő lesz a felesége, vagy senki. A hajadonnak is tetszett a legény. A giliszta nemsokára kérőket küldött a százlábúhoz. A hajadon igent mondott, készültek tehát a lagzira. Egykettőre híre futott a dolognak. Megtudták a férgek, kukacok, bogarak, és rákezdték a sopánkodást, pusmogást, óbégatást. — Meghibbantál? — futottak a gilisztához. — Ilyen menyecskét viszel a házhoz? No, majd veheted neki a cipellőket, csak győzzed! Ötven párat egyszerre! — Még ha csak cipellőt! — mondták mások. — De ötven pár szattyáncsizmát is venned kell neki télirel Honnan szerzel annyi pénzt? Aztán meg képzeld csak el: ha leveti az ötven pár csizmáját, micsoda kopogás, dobogás támad a házadban! Nem lesz ebből jó dolog! A százlábúnak meg a barátnői próbáltak beszélni a fejével: — Nyomorék az a te kérőd! Egy lába sincs! Csúszik-mászik a boldogtalan! Mások tódították: — Aztán gondold csak el, mennyit kell majd mosnod-vasalnod rá! Egész nap a földet túrja, mindennap elmocskol egy inget! Moshatsz-vasalhatsz napestig! Gondolkodóba esett a százlábú-hajadon, igazat adott barátnőinek. Meghányta-vetette magában a dolgot, végül fogott egy árkus papirost, és megírta a földigilisztának: nem megy hozzá feleségül. Közben a giliszta is eltöprenkedett. "Igaz is — gondolta —, szegény legény vagyok én! Miből vegyek neki annyi cipellőt meg annyi szattyáncsizmát? Aztán dologtalan hajadon is a százlábú, cifrálkodó. Nem lenne az nekem jó feleségem!" Fogta magát, és ő is levelet rótt a százlábúnak: keressen mást magának!" Egyszerre kapták meg egymás levelét. Elmaradt hát a lagzi, oda lett a szerelem. Máig se lett egy pár a százlábúból meg a gilisztából. Most már tudjátok, miért. (Koreai népmese) f > Tamkó Sirató Károly Tengerecki Pál Szil szál szalmaszál! Merre jár a Pál? Tenger szélén? Hegyek élén? Havas sziklák meredélyén ? Hol bolyong a messzivágyó, tűzhegyjáró, felhőszálló Tengerecki Pál? Hol a Bajkál halat dajkál, kis pej lován ott poroszkál. Hol porzik a nagy zuhatag, arany szitakötőt itat. Megfújja fény-trombitáját, felölti neon-ruháját. Viharcsónak legelején száll a tűztenger tetején. Göncölszekér útját rója ezüstszínű űrhajója. Varázsdallal, muzsikával harcot vív a Fagykirállyal. Siklik villanyfelhők szélén, kóborol a tenger mélyén. Szil szál szalmaszál! Gyere haza, Pál! Vándor kedved meddig éled? Játszanék már újra véled. Messzeségből hozzám térj meg! Tőlem többé el ne tévedj, ecki, becki, tengerecki, Tengerecki Pál! Ufótalálkozó A két ufó szeretne egymással találkozni, ám nem lelik a csillagok közötti utat. Te azonban bizonyára gyakorlott űrvándor vagy, ezért szépen kérünk, mutasd meg nékik! A megfejtők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki.
