A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-22 / 21. szám
TANÁCSADÓ AZ ORVOS VÁLASZOL RIADÓ AZ ÉRRENDSZERBEN A magas vérnyomás Orvosi statisztikák szerint minden második magas vérnyomásban szenvedő ember vállrándítással vesz tudomást betegségéről. Néhány hétig esetleg beszedik a gyógyszert, aztán ráunnak és nagy ívben elkerülik az orvost. Közben pedig lőporos hordón táncolnak — mondja egy hamburgi orvos. A kezeletlen vagy a rosszul, rendszeretlenül kezelt magas vérnyomás ugyanis életveszélyes. Több áldozatot szed, mint a rák és a közlekedési balesetek együttvéve. A magas vérnyomás következtében fellépő vesezavarok halálesetek ezreit okozzák. Ez a betegség nem válogat: nők körében éppoly gyakori, mint férfiaknál, s húsz- és hatvanéves kor között bármikor bekövetkezhet, de az Egyesült Államokban megfigyelték, hogy már a gyermekek egy százalékánál is előfordul. A vérnyomás a korral együtt emelkedik. Most is érvényes az aranyszabály: a normális vérnyomás - életkor + 100. A vérnyomást két számjeggyel határozák meg. Az egyik szám a szisztolós nyomást jelzi, vagyis azt a nyomást, mellyel a szív az erekbe préseli a vért. A második szám a diasztolés nyomást mutatja, tehát azt a nyomást, mellyel a szív a következő dobbanáshoz megtöltődik vérrel, mintegy "megszívja magát”. Egy negyvenéves embernél a 140/90- es vérnyomás a normál érték felső határát jelzi, ha ennél több, már orvosi kezelés szükséges. Különösen veszélyes a diasztolés nyomás emelkedése. Orvosok egybehangzó véleménye szerint csak az elhanyagolt vérnyomás vezet föltétlenül katasztrófához, míg megfelelő kezelés mellett a várható élettartam semmiképpen sem rövidül meg. Noha a magas vérnyomás nem gyógyítható, gyógyszerek segítségével minden kellemetlen tünetét meg lehet szüntetni, és a károsodásoknak is elejét lehet venni. Az orvostudomány már ismeri az emberi test vérnyomását szabályozó bonyolult rendszert. Megfelelő szerekkel ezt ma már befolyásolni is tudják. Az ötvenes évek elejéig az orvos más tanácsot nem adhatott betegének, mint hogy vigyázzon a testsúlyára, és sószegény étrendet tartson. Ezt a tanácsot ma is érdemes megszívlelni, hiszen egy gramm só 100 gramm vizet tart vissza a szervezetben, s ez a keringő folyadékmennyiséget növeli, tehát fokozza a vérnyomást. Jelentős vérnyomáscsökkenós azonban csak gyógyszerekkel érhető el. Több mint hatszáz ilyen készítmény van már forgalomban. Ezek olyan anyagokat tartalmaznak, melyek elősegítik a sókiválasztást és tágítják az ereket. A gyógyszerek az igen magas vérnyomás esetén is hatásosak. Napjainkban az orvosoknak a sokéves kutatások eredményeként már pontos képük van a vérkeringés működési mechanizmusáról. Egy felnőtt ember véredényrendszere, ha az öszszes ereket — a hajszálereket is beleértve — egy sorba tennénk, 90 000 km hosszú lenne, vagyis kétszer körülérné a Földet. A szív öt-hat liter vért szivattyúz ebbe a hálózatba, melynek rugalmas falát a folyadék éppúgy nyomja, mint például a víz a gumitömlőt. A szív. munkája nélkül a vér nem jutna el az agyba vagy az izmokhoz a tüdőbe, vagy a vesébe. A szervezet, hogy a folyamatos vérellátást bižtosítsa, s hogy a finom órhálózatban megakadályozza a "csőrepedést", állandóan ellenőrzi és szabályozza a vérnyomást. Az artériák falában ugyanis parányi, igen érzékeny "érzékelők" helyezkednek el, melyek a vérnyomás változásáról információkat továbbítanak az agyba. Ennek megfelelően az agyi központ az idegrendszer segítségével szabályozza az erek tágulását vagy szűkülését. Izgalom vagy ijedelem hatására a vérnyomás rövid időre felszökik, majd visszaszáll a normális szintre. Ám ha a nyomás hosszabb ideig magas marad, és a 90 000 kilométers "csővezeték" tartós túlnyomás alatt van, a helyzet kritikussá válhat. Éppen ilyen veszélyes, ha az erekben zsírlerakódás keletkezik, ami az arterioszklerózist, az érfalak elmeszesedését okozza. (A meszesedés következtében az ér fala elveszti rugalmasságát.) Ha pedig az agyban elpattan egy apró ér, bekövetkezik az agyvérzés az ismert tünetekkel (bénulás,, beszédzavar). Újabb kutatások szerint a hipertónia örökletes betegség. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a magas vérnyomásban szenvedő emberek gyermekei és unokái sokkal gyakrabban szenvednek ebben a betegségben, mint az egészséges szülők utódai. A lobbanékonyság, az ingerlékenység is igen gyakran párosul a magas vérnyomással. Bonnban szakemberekből álló társaság alakult a magas vérnyomás leküzdésére, és vállalta, hogy a kérdéssel kapcsolatos legújabb ismereteket a legrövidebb időn belül közli mind az orvosokkal, mind a betegekkel. Az egészségügyi felvilágosítás szerepe elsősorban a megelőzés szempontjából jelentős, hiszen még ma is akadnak orvosok, akik szerint a magas vérnyomás pusztán csekély kellemetlenség, ami nem kíván különösebb figyelmet vagy kezelést. Nem mérik meg a beteg vérnyomását, ha csak nem primér hipertóniáról van szó. A társaság most azért harcol, hogy kötelezzék az orvosokat a betegek vérnyomásának ellenőrzésére. Az Egyesült Államokban kialakult gyakorlatra hivatkoznak, ahol még a fogorvosok és a gyógyszerészek is megmérik a beteg vérnyomását, méghozzá meglehetősen gyakran. Az Egyesült Államokban a szakemberek már korábban fölfigyeltek a hipertónia veszélyeire, de azért még itt is szükség van arra, hogy az egészségügyi hatóságok külön kampányokat kezdeményezzenek a hipertóniások betegségtudatának kialakítása érdekében. Az eszközök, mi tagadás, olykor mosolyognivalóan "amerikaiak": egy bostoni kórházban például — az egészségügyi minisztérium teljes anyagi és erkölcsi támogatásával — minden hipertóniás beteg, aki rendszeresen visszajár az ellenőrzésre, pénzjutalomban részesül. Akik pedig tartják a testsúlyukat, rendszeresen sportolnak, szedik az előírt gyógyszert, és vérnyomásuk kedvezően alakul, még egy ingyenes lottócódulát is kapnak az orvosoktól. A Michigan Egyetem szívspecialistái pedig szabályos szerződést íratnak alá a betegekkel, amelyben biztosítják őket, amennyiben lelkiismeretesen szedik az orvosságot és betartják az utasításokat, jutalomként drága illatszereket, elmés társasjátékokat, lottószelvényt, szépen illusztrált képzőművészeti albumot kapnak. Mi a pánikbetegség? Az utóbbi időben sokat foglalkoznak ezzel a már-már divatosnak is mondható pánikbetegséggel. Ez a kór a szorongás, tehát lelki betegségek egyik fajtája. Pán, a görög pásztorok istene, misztikus hangján szívesen ijesztgette a hegyekben utazó vándorokat. Jóindulatú isten lévén, senki sem bántott, így nevéhez a hirtelen ijedtség és az alaptalan félelem kapcsolódik. Ha a háttérben nincs szervi elváltozás vagy más lelki betegség, akkor a következő, hirtelen (5—10 perc alatt) kialakuló tünetekből legalább négy jelenléte valóban pánikbetegségre utal: — légszomj, gyorsult légzés, — mellkasi nyomás, fájdalom, — szapora szívműködés, — szédülés, járásbizonytalanság, — hányinger, — hideg és meleghullámok, — verejtékezés, — remegés, reszketős, — ájulásórzós, — félelem a haláltól, a megőrüléstől. A pánikbetegség nagyrészt gyógyszeresen kezelhető, és bizonyos esetekben a pszichoterápiát is sikerrel alkalmazzák. A HÉT 23
