A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-22 / 21. szám
ÉGTÁJAK JANUS PANNONIUS EMLÉKEZETE Ötszázhúsz éve, 1472 tavaszán halt meg Janus Pannonius, az első magyar költő. Bár egyetlen szót sem írt le magyar nyelven, csak latinul, mégis vérbeli magyar költő volt, aki először közvetített híradást verseiben a magyar földről, a magyar életről. Az ő nyomdokait követte a ma is friss hangú Balassi Bálint, és a többiek. Hatása a későbbi korokban is élő és eleven. Heltai Gáspár mondotta róla:"... drága és jeles tudós... kinek mása ő előtte nem volt Magyarországon, kiváltképpen az versek szörzéseibe..." Abban a korban élt, amikor a fejlett európai országokban, leginkább az itáliai városállamokban már javában virágzott a középkor nyűgeit lerázó társadalmi mozgalom, a reneszánsz, s ezen belül az irodalmat és művészeteket megújító, a görög és római klasszikusokat továbbfejlesztő és modern keretekbe illesztő humanizmus. A humanista gondolkodás levetette a vallásos merevséget, amely tulajdonképpen már akadályozta a polgárosodást, a feudalizmust elvető új társadalmi rend kialakulását. A humanista már nem annyira az egekre függesztette tekintetét, hanem itt nézett szét maga körül a földön, hogy mindent megtapasztaljon, ami a világot mozgatja. Legkivált az ember érdekelte a humanistákat. Amíg példáért az antik világba nyúltak, új tudományokat, nyelveket tanultak, készültek a jövő meghódítására. Ebben nagy segítségükre volt a könyvnyomtatás föltalálása, s lökést adott nekik Amerika fölfedezése is. Ariosto, Petrarca, Boccaccio, Ronsard, Erasmus, Shakespeare és a többiek halhatatlan műveket alkottak. Az emberi történelemnek ez a kiemelkedő korszaka, az ember szellemi újjászületésének vágya az akkori Magyarországon alig volt észrevehető. Ennek az is oka volt, hogy az országnak állandó és ádáz küzdelmet kellett folytatnia a nyugat felé terjeszkedő Oszmán Birodalom ellen. Amikor azonban Hunyadi János 1456-ban Nándorfehérvárnál fényes győzelmet aratott a török fölött, engedett a nyomás. Amikor fia, Mátyás került uralomra, százéves késéssel itt is fejlődésnek indulhatott a reneszánsz és humanista mozgalom. Különösen Mátyás udvarában kapott erőre, akinek Itáliából származó második felesége, Beatrix magával hozta a művészetek szeretetét, nemkülönben az olasz művészeket, tudósokat, mestereket, akik hamarosan fölvirágoztatták a királyi udvart. Ebben a korban ólt Janus Pannonius, eredeti nevén Csezmiczei János, aki horvát apa és magyar anya gyermeke volt. Anyja, Vitéz Borbála, Vitéz János váradi püspök testvérnénje hétéves korától egyedül neveli gyermekét, mert férje, az ácsmester korán elhunyt. Az eszes gyermeket nagybátyja az itáliai Ferrarába küldi a magasabb műveltség elsajátítására. Ott tanul Guarino de Verona világhírű humanista iskolájában. Megismerkedik a költészettannal, filozófiával, retorikával, matematikával, a görög és más nyelvekkel. Latin verseket, elsősorban epigrammákat ír, s széles körökben megismerik az ifjú költő nevét. Magyarságára utalva ekkor veszi föl a Janus Pannonius latin nevet. Később a padovai egyetemen hallgat egyházjogot. Itt több humanistával köt életre szóló barátságot, többek között Galeotto Marzio humanista tudóssal és íróval, akit később magával visz Mátyás udvarába. Ő írja meg Mátyás király jeles mondásait. Tizenegy esztendőt tölt a reneszánsz és humanizmus fényében lélegző Itáliában, vágyai földjén. Mátyás trónra jutása után nagybátyja hazahívja. Leteszi doktori vizsgáját és hazatér nagybátyja váradi udvarába. Pályája, amelyet nagybátyja is egyenget, fölfelé ível. A király személynöke lesz. Ez azt jelenti, hogy bizonyos ügyekben a király személyét képviseli. Mátyás megválasztásáról írja a következő epigrammát, 1458-ban: Hogy Magyarország trónján megpillantja a holló Mátyást, örvend, s így károg az ősi madár: 16 A HÉT FOTÓ: MÉRY GABOR
