A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-16 / 20. szám
''Első Gejcsa király egy alkalommal Bars megye hegyei között vadászván, az éj egy őserdőkkel koronázott hegyek közé szorult szűk, de igen kies völgyben lepte meg, hol is sátrát a merész kanyarulatban halkan folydogáló Garan partján üté fel." így kezdi Knauz Nándor a "Garan-melletti Szent-Benedeki apátság" történetét feldolgozó könyvét. A közölt monda alapján a király sátra előtt üldögélve a Salamonnal vívott mogyo-Monostor a Bars megyei lankák között ródi ütközeten töpreng, midőn a sziklák közül "valami fények gyenge lángja villant elő." A király kíséretével oda tart, és a barlangban "nagy bámulatára ott találja a csak imént trónjától megfosztott s hontalanná lett Salamont, remeteként térdre borulva s végtelen bánatba elmerülve." íme a monda rövid összefoglalása. Szép és kerek — de nem igaz. Salamon ekkor — és erre a szerző is utal — Moson és Pozsony felé tart, s nem remeteségen töri a fejét. Dümmerth Dezső szerint (Az Árpádok nyomában) az üldözői elől menekülő Salamon estére a megerősített Moson várába ér, ahol anyja tesz neki szemrehányást azért, hogy unokatestvéreivel nem tud békében megférni. A fent közölt mondához hozzátartozik, hogy a bánatos Salamon úgy meghatotta Géza királyt, hogy azon a helyen építteti fel a Szent-Benedeki apátságot. Ez tehát a monostor eredetmondája. Alapítólevelében viszont csak az év van feltüntetve, a felavatás napja nem. Egy biztos, a monostor az alapítólevél keltekor, 1075-ben már egészen elkészült. Tekintetbe véve, hogy Géza csak 1074 márciusában került a trónra — aligha hihető, hogy az építkezés rövid másfél év alatt befejeződött. Inkább hihető, hogy Géza már vezér korában hozzáfogott az építkezéshez, hiszen ezen a vidéken voltak birtokai. Sőt, az alapítólevél tanúsága szerint Udvard környékén saját kúriája és kápolnája is létezett. Géza nagyon jól megépíttette a monostort, amely századokon át tűrte az idő viharait és az ellen támadásait. Veszélyben lehetett, amikor a tatár elpusztította Selmecet és Bélabányát, amikor Csák Máté a szomszédos Berzence várát feldúlta. Az időnek viszont a végtelenségig nem tudott ellent állni. A XIV. században a falak bomladozni, az ívek repedezni kezdtek és kellő gondoskodás hiányában a templom és a zárda összeomlott. És összeomlott a templommal együtt az egész monostor is. Alapfalain kívül az épületnek a legkisebb része sem maradt fönn. Megmaradt viszont két tárgy: az ebedeci homokkőből készült egyszerű keresztkút, és egy értékes fafeszület. Mivel a kutatók az újjáépítésre vonatkozó adatokat a levéltárakban nem találtak, megnyitották az oltárok ereklyék elhelyezésére kivájt üregeit, és az egyikben értékes tájékoztatásra bukkantak. Eszerint az újjáépített templomot 1483-ban szentelte fel Thuroni (de Thwron) Mihály milkói püspök. A templom ismét "javításra érett volt" 1880-ban, amikor elrendelték újjáépítését. Nem sokkal később 1881-ben tűzvész pusztította el szinte teljesen. 1882-ben már neki is láttak az átépítésnek, illetve felújításnak. Knauz Nándor könyve a templom felszentelésének emlékére (ebből készült az összeállítás) 1890-ben jelent meg. "Szent Benedek Bars vármegyében, a Garan jobb partján egy szűk völgyben van, Lévától éjszakra 2 1/2 mérföldnyire" — így tudja Fényes Elek. Azt már nem tudhatta, hogy mára a főút majd kikerüli a helységet — szerencséjére a benedeki lakosnak, szerencsétlenségére a szépre vágyó utasnak. Igaz, aki látni akarja, megteszi azt a kis kerülőt (két kilométernyi tán). Megéri. (görföl)
